Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-31

314 XXXI. ülés 1861. május 28-kán. a megyei tisztviselők jelenlegi fizetése, mert abból élni nem lehet, ezeknek pedig abból kell élni, tehát oly fizetést fog adni a kormány, mint october 20-a előtt, akkor az adrninistratio szintoly költséges lesz, mint october 20-ka előtt, s igy a nagy adót, mit a nép már most is alig bir, a kormányzat, s a nép fékezésére szükséges katonaság fölemészti, — s mi történik akkor? a miliardok kamatai nem fizettethetnek, s mi akkor? a hitel elvész teljesen s mi akkor? állambanquerot, és mi ebből? pénz és hitel nélkül kormányozni nem lehetvén, a birodalom feloszlása. Hol egy dynastia s birodalom fennállásáról van szó, ott nem néhány évre, de századokra kell előre gondolni, mert más egy birodalmat néhány évre fenntartani, — ezt lehet kellő erővel, — de más századokig, ezt csupa erőszakkal nem lehet. " - ÍHa ezektől is eltérek — az osztrák birodalom két részből áll, Magyarország és a német-szláv tartományokból, de a német-szláv tartományok meghasonlottak, a szlávok épen ugy nem centralisták, mint mi, a németek vannak 7—8 millióan, a szlávok 13—14 millióan, de több csoportozatban, Magyarország számol 14—'15 milliónyi egy compact testet, s mivel a szláv párt is foederalista, a magyar personalis uniót akar, csak a német centralista, s a 8 millió német akar szinte 30 millió más fajt germanisalni, igy 8 millióhoz kellene szabni magát 30 miihónak, de ez csak ugy lehet, ha a 8 millió oly pénz és katonai erővel fog bírni, hogy bizonyos esetlegessségeknél kitartólag imponálhasson a 30 milliónak, — ez lehetetlen, — ezért is tehát mulhatlan azon kell a bécsi kormánynak igyekezni, ha a birodalmat századokig fenn akarja^tartani, hogy Magyarországot megnyugtassa, akkor mi a "törvényes personalunio mellett oly hatalmassá tesszük az osztrák birodalmat, milyen soha sem volt. (Éljen!) -. Bánó Miklós: Mélyen tisztelt ház! Az 1849-ki év egy nagyszerű drámát fejezett be. Világosnál egy függetlenségért és szabadságért küzdő nemzet lett földre terítve; mellette két hatalmas ellen, mindkettő a szív felé irányzott sebekkel, az egyiké halálos, a másiké genyedés következtében lett azzá. Nem maga bukott a nemzet, mellé rogyott nyomban Ausztria, s érezvén a halálos tőrt kebelében, dúlt és dühöngött mint egy bőszült vad a kiterített ifjú testén; vérpadra ezipelteté ennek legjobbjait csak azért, mert e nemzet nem tartá nemességéhez illőnek kegyelemre megadni magát annak, ki e csatában nálánál gyöngébb vala s inkább elvérzett. De Ausztria segédtársa irányában is méltatlan volt. A katonai interventio által érezvén megaláztatását , jónak vélte fölhasználni az első alkalmat, függetlensége bebizonyítására; ez alkalom a krimi hadjáratnál ajánlkozott. Ausztria elpártolt, a szent alliance fölbomlott. A muszkák katonai főparancsnoka dölyfös hangon monda czárjának: Magyarország lábaidnál fekszik. De mi válaszul öntudatosan elmondhatjuk: az európai rém, a szent alliance, Világosnál kapta haláldöfését. Világosnál mellénk rogyott Ausztria, s később összerogyott a szent alliance. Az igazságos Nemesis nagyszerűen megboszulta e nemzetgyilkolást. De a mindenható kegyelme e halálcsapásért megjutahnazá e nemzetet; mert ez megifjodott s megkettőzött erővel támadt föl újra, de a szent alliance aligha fog többé föltámadni, s az ábsolut Ausztria soha. Igenis, a 13 évvel ezelőtt e két nagyhatalommal párbajba erőszakolt nemzet újra föltámadt, s most Európa láttára Isten és ember szine előtt, követeli törvényes apai örökségét, mely igy hangzik: az 1848-ki jogos vagyonomat kívánom viszsza, hogy egy formán megoszthassam azt testvéreimmel. Ennem akarok majorátust, én testvéri osztályt kívánok. Bevégzett művészi gyakorlottsággal s igazi statusböleseséggel emeli ki e testvéri osztályt is a ház elé tett javaslat. A vallás s nemzetiségek egyenjogúsága ez. Csupán azért érintem, hadd lássa a hazának minden polgára, hogy e házban e két szent kincset minden képviselő, mint közvagyont, egyformán sürgeti fölosztani. Visszatérek előbbi álláspontomra. Midőn Világosnál földreterittetett, ifjú és tapasztalatlan volt e nemzet, s ha voltak botlásai, ezek szíve hevének, vére ingerlékenységének rovandók föl; de e nagy csapás meghűté a vért, előtérbe lépteté az észt, s e nemzet most szívét esze által megzabolázva, férfias erővel állott újra a sorompókba. Ha az 1848--*49-ki esemény a szív forradalma volt, ez pár évvel később, az uj élet lüktetésének beálltával az ész mozgalma lőn. Igenis, mi az ész uralmát fogadók el. A forradalomban megtanultuk a támadást, de most megtanultuk a védelmet; egyik kezünkben a törvényes szabadság zászlóját lengetjük, másikban az észnek pajzsát tartjuk, ezzel fedve testünket azon csapások ellen, melyeket reánk irányoznak. De az 1848—49 után következő évek, bár az «sz uralmát s vezérséget állapiták meg köztünk, toít ellenségeink jól jegyezzenek meg, — s bár ez idő után egy nagy vivmánynyal gazdagodánk, hogy t. i. ez utolsó évtizedben érettebbek levénk, mint ezelőtt egy század alatt, — s bár ez időszak bizonyos tekintetben áldásdús volt, mint áldásdús néha egy halálos betegség, mely egészen reorganisálja a testet: mégis visszatekintve e szenvedésekre, melyeket Mállánk, lehetetlen föl nem jajdulnunk, el nem borzadnunk. . A Haynau-vérpad mellé a Bach-féle szellemi életet ölő vérpad állíttatott: hogy mit annak vadászai ki nem irthattak, azt végezzék be ennek huszárjai. A Bach huszárok szerencsénkre nem magyar huszárok voltak, (Derültség) mert ezek még a rósz ügyet is jobban tudták volna védeni, hanem volt összeszedett csőcselék, a monarchia hulladéka, a forradalom szemete. És most megkezdetett a szellemi irtogatás. Szétszaggatták országunkat, elválaszták tőlünk a Vajdaságot és a testvér horvátokat, letépték szívünkről Erdélyt az ikerhazát , eltépték alkotmányunkat, törvénykönyvünket, kurták nemzetiségünket, s hogy a gyermek elfeledje