Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-31

XXXI. ülés 1861. május 28-kán. 3Í3 a nemzet kevesebbet nem köA^etelhet, t. i. törvényeit,—boldog fejedelem lenne. Kinek leghatalmasabb népe oly conservativ, hogy csak ős törvényeit kívánja, s ezt megkapva ki van elégítve, akkor Ausztria a nagy, rövid időn bekövetkezendő eseményekre eddig nem bírt sűlylyal fog befolyhatni, mindenkor a mérlegbe vetheti kardját, ellenkező esetben egy szép bolygó tüz utáni kapkodásért bomlásnak indulhat, a menynyiben, ha a legitim kapocs össze nem füzetik, nem marad az ausztriai császár 0 Felsége és Magyarország közt más viszony, mint a mi van az elnyomó és elnyomott közt, ez pedig a legyengébb kapocs, mint a legközelebbi európai események igazolják, mert a természet törvényénél fogva az elnyomott az elnyomót minden alkalommal igyekszik lerázni nyakáról. Már pedig uraim lehetlen nem tudni, hogy az utolsó évtizedben az események váratlanul és villámsebességgel rohantak; ki hihette a keleti háború kezdetén, hogy négy év múlva azon olasz nép, mely a római birodalom bxdcása óta apró zsarnokok alatt nyögött, egy nagy összes királysággá alakúi, egy király alatt? pedig így történt. Ki hihette, hogy az akkor még biztosan, és századok óta fényesen uralkodó Bourbonok, különösen a nápolyi király, ki oly biztosnak hitte helyzetét, valamint előde, hogy bár Európa csaknem összes diplomatiájá intette, — valamint eldődét, — adnák vissza nemzetüknek alkotmányát, elégítsék ki a nemzetet, albizottságukban nemcsak nem tették, de készebbek voltak a diplomatiai összeköttetéseket megszüntetni, mint a nemzet óhajtását megadni? S ime, pár hónap alatt a nápolyi király Európa paradicsomát a két Szicziliát elvesztette, s most ország, korona, s haza nélkül bolyong, pedig ez így történt! Ki hihette, hogy III. Napóleon, akkor még a zsarnok a szó teljes értelmében, eszköz leszen, hogy egy hatalmas szabad elveken kormányzott Olaszország alakuljon tőszomszédságában, ime pedig ez így történt. Ezek mind élő tanúságok arra, hogy egy uralkodó csak akkor biztos, ha népei elégedettek, mert akkor azok ragaszkodását birja, s ha azt birja, győzhetlen, a história tanúsítja ezt, bizonyosan átlátják a bécsi államférfiak. De ha mind ezen állításaimtól el is térek, Ausztria pénzügye kényszeríti a bécsi kormányt Magyarország törvényes lábraállítására, mert azt, hogy az ausztriai pénzügy gyenge lábon áll, egész világ tudja, Plener, mikor a pénzügyek kezelését átvette, — ha a lapoknak hinni lehet, •—• azt monda: Ausztria pénzügyén csak a népek bizalma s kormányhozi csatlakozása által lehet segítni. De akár monda ezt Plener, akár nem, az elv örök igazság, mert ugyan hogy lehessen a külföldnek bizalma oly kormány papírjaihoz, s hogy hitelezhessen oly kormánynak, melynek jövedelme, s hadereje nagy részét népei fékentartására kell fordítani. De pénzviszonyait azért sem hozhatja Magyarország törvényes lábraállítása nélkül jobb állapotra, mert mint több előttem szólók mondák: ha nemzetünk ki lesz elégítve, s törvényes személyes kapcsolatban leszünk az osztrák császárral, a nemzet, bár törvényesen nem tartoznék, — a birodalom megszilárdítása tekintetéből, nem lenne idegen —• figyelembe vévén a külföldi viszonyokat Ausztriához — a terhekben méltányos részvéttől, de ezt addig, - föltéve, de meg nem engedve, — ha akarná is ez országgyűlés nem tehetné. Soknak kell ezt megelőzni, azl848-iki törvények életbeléptetésének, s igy az országgyűlés törvényes állásba tételének, az ausztriai császár magyarországi királyivá koronáztatásának, mert csak mint olyan országgyűlés , ilyen király beleegyezésével hozhat a nemzetre kötelező törvényt, már pedig csak az öntene bizalmat a külföldbe is Ausztria pénzviszonyához, s lehetetlen, hogy ezt a bécsi államférfiak át ne lássák. De ha még is ezen szerencsétlenség' léteznék, akkor Ausztria a legelső európai nagyobb eseménynél az örvény szélére sodortatnék. Mi csak törvényt kívánunk, s a bécsi ellenséges lapok mégis forradalmi tendentiákkal vádolnak, ugyanazon lapoknak némelyek által tisztelt szerkesztői, gondolkoztak-e azon valaha, meddig mehet egy alkotmányos állam törvényes követelése, a min tál kezdődnek a forradalmi lépések? En azt gondolom, mi magyarok sokat gondolkoztunk, mielőtt lépéseinket elhatároztuk, de ők nem gondolkoztak, külömben oly tekintélyeknek, milyenek a civilizáló hírlapok szerkesztői, lehetetlen lett volna azon meggyőződésre nem jönni, hbgy bizony azon nemzet, mely a kormánya által széttépett legitim kapcsot ismét össze akarja kapcsolni, csak törvényes koronás királya által szentesített törvényeit kívánja életbe léptetni, s azon esetre maga akarja a koronát királya fejére tenni, nem lehet forradalmi téren, de ezen kivánatainkat mulhatlanul meg kell kapnunk, mert különben a birodalom jelen súlyos helyzetén még akkor sem lehetne segíteni, ha a föllebbi okok nem léteznének. Ugyanis ha törvényeink meg nem adatnak, mit tesz a kormány? egy alternatíva áll előtte: vagy feloszlatja a jelen képviselőházat, s uj választást rendel, azon reményben, hogy az uj választásnál többsége lesz, de a ki ezt hinné, az nem ismeri a nemzet hangulatát, még kevésbé mennyire fokozódnék az ingerültség, ha a képviselőház minden törvényes utat megpróbált a nemzet jogai visszanyerésére, még is sükeretlen oszlanék el a gyűlés, — vagy eloszlatja a jelen országgyűlést, s provisoriumot hoz be. Ezt megteheti, de akkor mi fog történni? a jelenlegi főispánok nem fognak szolgálhatni provisoriumban, a megyei tisztviselők példájokat fogják követni s lemondanak, no, de hagyján, mondja a bécsi minisztérium, küldünk cs. biztosokat, s hogy alkotmányos színezet is legyen, azok befolyása alatt fognak \Vj megyei tisztikart választatni. Ez meglehet, de mi történik akkor? egy nemzet összeforrt közvéleménye ellen ki fog merni hivatalt vállalni, kiben a hazafi érzésnek csak valami árnyéka is van ? bizonyosan senki sem! Ezt gyaníthatja a kormány, de szinte tudja tapasztalásból, vannak proletariusok, kiket bizony nem lehet hazafi buzgósággal vádolni, ezek fizetésért elvállalnak mindent, de nem olyan fizetésért, milyen Képr. ház napi. I. k. 79