Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-31

y 312 XXXI. ülés 1861. május 28-kán. Épen azért tehát, mert tudom, hogy szavunk határozat formájában is végig fogja rezegni a világot, hiszem én is , mit igen tisztelt képviselők mondottak, hogy országgyűlésünk nem lesz eredménytelen; mert most a jelenben más eredményt nem is várok, mint azt, hogy megértsen a világ, s hiszek lételünk biztos voltában a jövőben, mert, e megértett szó a jog, az igazság és haladás szava leend. Összecsaphatnak még egyszer fölöttünk a keserűség setét hullámi; de a mi győzelmünk csak idő kérdése, a durva ezőszak csak ephemer győzelmet arathat, az eszme fölkél és közvagyonná lesz, melyért első kimondói elvérezének. Még csak néhány, részint a házban, részint szomszédainknál felmerült eszmére kívánok reflectálni. A placetum iránt az előttem mondottak után szólni, halottak elleni küzdés volna, csak azt akarom még megjegyezni, hogy a placetum joga soha a magyar catholica egyház függetlensége ellen nem volt irányozva, csak egy politikai külhatalom befolyása ellen; —> s valamint hazánk Mátyás király alatt legjobban virágzott, ki a placetum jogát vas marokkal tartá fenn: ugy Ulászló alatt a placetum joga megsértetvén, tudjuk siralmas következményeit. (Igaz!) Igen tisztelt szónokok fényesen bebizonyiták, hogy Ausztria nagy hatalmi volta nem az egységes Ausztria, sőt épen a dualismus feltétele. En errre csak azt jegyzem meg, hogy ha az ellenkezőleg volna is, az opportunitas elvét soha érvül el nem fogadhatnók, a nélkül, hogy egyszersmind mindem rablást, minden elnyomását a gyengébbnek, ne szentesítsük, hogy vele el ne ismerjük, miként annak, ki saját vagyonából úr nem lehet, joga van emberfele zsebére. De különben is, tartozik-e az boldogságunkhoz, hogy nagyhatalmasság legyünk? hallottuk-e valaha, hogy egy belga azért megirigyelt volna egy orosz alattvalót? (Helyes! köztetszés.) Yégre azt mondják szomszédaink, hogy mi forradalmi téren állunk. Ha forradalmi téren az áll, ki a történeti jogokat lábbal tapodja, ha az áll, ki minden kegyeletet levetkőzve, erőszakosan ültet uj intézményeket elrombolt régiek helyére; ugy a forradalmi téren ők vannak, a conservativ magyar nemzet ellenében, — s Európa érdeke minket irányokban győzelemre vezetni, nehogy elbirhatlan zaklatások után azon térre szorítva, egygyel szaporítsuk azon megyilkolt nemzetek sorát, melyek egyike tavaly megifjulva és fenyegetve kelt fel halottaiból; másikának véres kísértete pedig Banquó szellemeként még folyvást rémíti az európai diplomatiát. (Közhelyeslés, tetszés, taps, zajos éljenzés.) Eötvös Tamás : Tisztelt képviselő ház! Nagyon tisztelt képvilő társunk Deák Ferencz által a ház asztalára letett indítványt valamint tartalmára, ugy formájára nézve is pártolom. Pártolom tartalmára, mert mindent magában foglal, mit a nemzet jogosan követel. Pártolom formájára, mert a képviselőháznak a nemzet óhajtásait, akaratát kell képviselni, a nemzet hogy óhajtotta magát a tényleg uralkodó hatalommal Ferencz Jósef ausztriai császár O Felségével érintkezésbe tenni, saját nézetem szerint abból következtetem; mert 20-ik octobertől nem volt a nemzetnek forróbb , s általánosabb vágya, mint az országgyűlés, —• épen azért, hogy magát érintkezésbe tehetvén a tényleges hatalommal, jogait attól viszszakivánhassa, e czél elérésére én pedig más módot nem tudok, mint a felirást, és ha meg nem volnék győződve a fehrás helyességéről, akkor a határozatot sem pártolnám, mert nézetem szerint határozatot csak az hozhat, ki hatalommal bír azt végre is hajtatni, de itt az jelenleg lehetlen levén, ha, mint mondám, a felirat ki nem elégítne, ugy inkább nyilatkozatra szavaznék, a határozat sem levén egyébb, mint nyilatkozat szelídebb név alatt. Pártolom még azért is a feliratot, mert mint tisztelt barátunk képviselőtársunk Somsich Pál megemlítette, ő sükert is vár a fölirattól, én is várok, még pedig teljes sükert, azt t. i., hogy minden törvényes kivánataink megadatnak, melyek az 1848-ki törvények teljes életbeléptetésén öszpontosúlnak, ha csak a bécsi államférfiak az összes Ausztria ábránd eszméitől nem annyira elfogultak, hogy nem látják előre a vészt, mi a birodalmat fenyegeti a megtagadás esetére, de ezt a bécsi kormánynak lehetlen nem látni, hiszen egész Európa látja, az egész európai sajtó legtekintélyesebb kormányokat, népeket képviselő része hirdeti. B Hiszem tehát a sükert, mert a felséges ausztriai ház minisztériumával együtt századokon át nemcsak mindig pártolta a legitimas eszméjét, de valóságos zászlóvivője, s előharczosa volt a legitimitásnak, sok példákat lehetne előhozni, de szükségtelen, mert ha csak a legutolsó időből említünk is egy párt, a franczia restauratiót, s Carlos harczait Spanyolországban, eléggé meggyőzhetnek ez állításról, lehet-e tehát képzelni, ha előre látás van, hogy ezen századokig vallott elvet, mely annyi jó szolgálatot tett, most oly válságos időben, mikor Ausztria nagyobb rázkódtatásnak néz elébe, mint valaha, megtagadja. Lehet e képzelni, hogy azon egyetlen legitim kapcsot a pragmatica sanctio Corpus Iurisba iktatott 1723-ki törvényeit, melyet 1849-ik mart. 4-én széttépett, ha a magyar nemzet felejtve ennek következtében 11 évi súlyos szenvedését, össze akarja csatolni az egyedüh törvényes kapcsot, mely Magyarországot sz. István koronájával a fels. ausztriai császár személyéhez csatolja, hogy ezt, mondom, most, ily válságos időben ne igyekezzék még szorosabbra fűzni, s midőn egy megbántott, nagy, 15 millióból álló, katonai és lovagias szellemű nemzet, — mint e tény is mutatja, — békejobbját nyújtja, el ne fogadja azt, ha csak a bécsi államférfiak elfogultságukban nem akarják látni a közel fenyegető vészt akkor, midőn a közel jövőben már látható keletről ugy, mint nyugatról a zivatar. Ezek közé, mint ék szorítva, miként állhat meg Ausztria elégedetlen népeivel, pedig ha a magyar nemzetnek megadja azt, a mi a nemzeté, — s ez nem sok, ennél