Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-31

XXXI. ülés 1861. május 28-kán. 311 „facitis quia potestis, an autem oportebat quaestio est," — végre kisült, hogy non oportebat, (Derültség) villámaik, melyeket reánk szórtak, épen ugy nem ártottak, mint egykor a pápa egyházi átka, melyet egyszerre az Európába törő törökök, az égen feltűnt üstökös és a sáskák ellen kimondott (Derültség). A kísérlet nem sükerült, gyöngébb volt az erőszak mint a szellem. Mi a democratico-absolutisticus kormányforma (Derültség) feltalálójának nem sükerült, azt Schmerling az absolutistico-democratia feltalálója kisérti meg újra, még pedig az alkotmány zászlói alatt mert az alkotmányos eszmék legnagyobb győzelme az, hogy a mai korban ellenük is csak a szabadság színe alatt lehet harczolni. Ott állunk tehát ismét, hol 1850-ben álltunk, csak hogy a tér még szégyenletesebb; most velünk , általunk, törvényes úton szándokoltatik a nemzetgyilkolás végbevítetni; mi az erőszaknak nem sükerült ; s még az országot dragonade-ok rémülete járja végig, utolsó filléreinktől fosztogatva, hogy azokkal a modenai herczeg hadseregét fizessék (Zajos tetszés); míg nem ismert hatalom bérenczei visznek ijedelmet a békés lakokba, mig ugyan azon hatalom tisztviselői felmentetve törvényeink alul, intézkednek fölöttünk, (Ugy van!) mig e ház lépcsőin lelépve, elhagytuk egyszersmind a tért, melyen ősi törvényeink respectáltatnak (Helyes!) addig mi Magyarország törvényhozótestülete, mint tengeri rabló álzászlója vagyunk a külföld elámitására, pellengérre állítva. (Helyes!) Azonban hiszem erősen, hogy az eredmény ugyanaz fog lenni; mert nemzetem politikai érettsége sokkal nagyobb, hogy sem Ját ne lássa, miként a Bach, és Schmerling rendszer, hogy egy triviális spanyol közmondással éljek, —> ugyanazon kutya, csak más nyakravalóval (Zajos derültségi taps!) Hiszem, hogy az eredmény ugyanaz fog lenni, ha mi is, mint a római senátus Brennus barbárjainak betörése alatt, — tógáinkba burkolózva törvényes helyeinken várjuk be mozdulatlanul csapásaikat. (Helyes!) E törvényes tért látom én mélyen tisztelt Deák Ferencz képviselő úr indítványának legtöbb pontjában elfoglalva, azért szavazatommal én is hozzájok járulok. De épen mivel ily rendkívül kétes állásban vagyunk, legkisebb oly tér feladásától is félek, mire a rósz akarat későbbi lépéseknél utalhat. Ez óvatosságra példa int a legközelebbi napokból. A megyék organizálták magukat, a megyék felírtak, bár jól tudták, hogy egészen törvényes téren nem állanak, — csak azért, hogy lehetségessé tegyék az országgyűlést, melyben a nemzet, mint ilyen nyilatkozhassak, s nyilatkozhass ék a törvény az alkotmány legszigorúbb megtartása mellett. S ime már a megyék felírásait érvekül halljuk felhozni a mellett, hogy irjunk fel mi is; — az első engedő lépést halljuk okul felhozni, hogy tegyük meg a másodikat is. (Ugy van!) Rajta vagyunk a szoros jogtól való eltérés lejtőjén, melyet csakhamar arra használandnak elleneink , hogy belőle az egyezkedés harmadik lépésének logicáját következtessék (Helyes!), miről pedig a szó valódi értelmét véve, ugy hiszem, e házban senki nem álmodik; mert egyezkedni annyit tesz —, mint követeléséből engedni is akarni, a mi követeléseink pedig épen ugy nem lehetnek engedés tárgyai, minta lenni vagy nem lenni, mint az élet és halál. (Helyes!) Kerüljük tehát annak látszatát is, a felírás választ, ez viszonválaszt feltételez ; mind ebből a rósz akarat — pedig nem jó barátokkal van dolgunk •— egyezkedést magyarázhat ki, s valóban, ki nekem ultimátumát beadja, de az előszobában marad, az némi gyanút méltán is költhet fel bennem, hogy még ez nem volt utolsó szava. (Helyes !) Azért pártolom én Tisza Kálmán, tisztelt képviselő űr módósítványát, s a határosat formáját; mert ezt tartom jogaink védelmében óvatos politikának. Mondják, hogy minden antecedentia a felirat mellett van; de azon álláshoz, melyen vagyunk, még antecedentiát nem hallottam a történetből idézni; s így mindaddig mig azt nem ballom, én sem keresek anteeedentiát a határozatra. Mondják, hogy a határozat magunkon kivül senkit sem kötelez. S vájjon kit kötelez a jogaiban megsértett gyöngének protestátioja, kit az összeroskadó harczos jajkiáltása? ugy e bár senkit, és mégis mindenkit, kinek keblében nemes érzés lakik, sőt azt is, ki pirulva érzi, hogy ő e jajkiáltás okozója. (Helyes! Igaz!) S most midőn a szó perezek alatt körüljárja a világot, ne féljünk, hogy süketen hangzik el szavunk, ne féljünk, hogy azon hatalom fülébe nem hat, mely okozója, hogy köztünk törvényes kormány nincs, mely a vele való közlekedés egyetlen törvényes eszköze lehetne, mely okozója, ha csonka parliament vagyunk, s igy képtelenek azon kitűnő törvényhozási cselekvény gyakorlatára, hogy felirhassunk. (ügy van!) S ha e hatalom oly térre kívánna lépni, melyen lehetséges, hogy kezet foghassunk, ne mondja senki, hogy azt felírás nélkül nem teheti, ott van törvénykönyvünkben megírva az út, mely e térre vezet. — Addig folyamodást írhatunk a hódítónak, kérve kérhetjük: uram! már sok a sanyargatás, a nyomor, meiyet reánk küldesz, könnyits terhünkön; de felírást mint nemzet fejedelméhez addig nem küldhetünk. ^(Helyeslés.) 78*