Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-30

XXX. ülés 1861. május 27-kén. 297 constitutioját óhajtanák utánozni, mely magában azt foglalja : hogy a fejedelmet, kit népe egész kénvelemmel és fénynyel ellát, vérével és pénzével védelmez: csak népe szeretete teszi boldoggá, teszi hatalmassá. De a mi még legfontosabb és az ennyire sülyedett ausztriai hatalmon egyedül ssgíthet az, hogy most Parisban létez amaz imperátio, mely a népeket a már régen elvesztett, de soha el nem ÓA^ülhető jogaik viszszakö vetélésére buzdítja; a mely hatalom tehát Napóleon császárral kezet fogva, ezen eszmét minél hamarább felkarolja, az leend a boldogabb, az leend az erö'sebb. Adja tehát Ferencz Jósef Magyarhonnak egészen vissza azt, a melytől őt 1848-ban megfosztotta, adja vissza Ausztriának azt, melyet tőle elődei 14J8-ban elvettek, Cseh, Morva, és Sléziának pedig azt, melyet ők 1623-ban a Fehérhegyen elvesztettek: akkor mint igazi tekintélyes nagyhatalom Európa mérlegébe Brennus kardját bízvást bele teheti és semmi külhatalom meg nem fogja alázni; de mindenek előtt lépjen ki a tripleallianceból, mely a népeknek a mit igért, meg nem tartó, és az a szomorú forrása a mai napig történteknek, — és lépjen egy quadruple allianeera — mert: ha Francziaország, Anglia, Ausztria és Olaszország összetartanak, a világbékét is fenntarthatják, s miután igy a háborutóli félelem megszűnik, a minden nemzetek legnagyobb szerencsétlenségét, a hadiseregek fölöttes számát leszállitva: kevesebb leend az adó, a hitel helyre áll, és a mi fegyveres, folytonosan emésztő állásunk elmarad, és 0 Felsége a béke olajágát tartva kezében, egész csendben kormányozhatja megelégedett és elcsendesült népeit! de ezt rögtönözni kellene, mert a keleti kérdés a küszöbön áll, (Halljuk!) és akkor O Felsége — valamint Mária Therezia Lengyelország fölosztásánál maga részét, úgymint Galliciát a magyar korona jogával követelte vissza: ugy azon tartományokat mint Moldva Oláh, Servia, Bosnia, Eascia és Bulgáriát szinte a szent korona jogával viszszakövetelheti, és kereskedésünk a feketetengerig terjedend, melyért már H. József császár a török háborút kezdette. És e szerint lenne csak O Felsége egy uj Ausztria alapitója — de addig: mig ezen fennkitűzött térre lépni nem fog, addig kibékülésről, coronátióról szó sem lehet, mert csak ezen az úton teendi a szent korona Ferencz Jósef császárt igazi törvényes apostoli királyivá, és a hatalmas magyar nemzetnek csak ez által adná vissza újból hazáját (Helyeslés; éljenzés.) Elnök: (zaj, morgás) Tessék helyet foglalni, halljuk Zsarnay képviselő urat! Zsarnay Imre: Tisztelt képviselőház! Hazánk múltját előttem szóló Kazinczy Gábor képviselő barátom lelkes szónoklatával festé le; a min én örültem, mert a régi magyar alkotmányozók és törvényhozók, mivel az ember csak a multat tudhatja, és csak a jelent ismerheti, mindenkor e kettőnek egymással összehasonh'tása, megfontolása után intézkedtek , a jövendőt ugy nézték, mint a jelennek bíráját, tudván, hogy az ő művökben benn van a csirája az áldásnak vagy átoknak, melyet a későbbi maradék fog arra mondani. — Az ő szónoklata oly nagyszerű volt, hogy én nyilatkozatomat hazánk függetlenségének fontos kérdésében nem akarom szóval kezdeni, ugyanazért követvén őseim példáját, kik mikor a szent korona jogai s birtokai bárki által megtámadtattak, nem szóval, nem beszédekkel, hanem tettekkel léptek fel, én is tettel lépek fel. (Halljuk!) E végből én 1861-ik esztendőben a magyar képviselőháznak tagja, itt ünnepélyesen ezennel a legmélyebb hála és tisztelettel meghajlok és leborulok, de nem Ferencz Jósef 0 Felsége a császár előtt, hanem minden volt koronázott királyainknak szelleme, s különösen azon szent Istvánnak isteni ihletettsége előtt, kinek ezredik évi augustus 15-kén először tétetett fejére a szent korona, ki akotmányun-kat, melyet az Isten a magyarnak e szavakban adott: légy szabad, inkább halj, mint rabszolga légy; leborulok , de nem a Lajthán túli törvényíró bölcsesége előtt, hanem hazánk mindazon nagy embereinek szelleme előtt, kik a magyar törvényhozásba tettleg befolytak; leborulok, nem az osztrák absolut hatalom s annak őrei előtt, kik között a geheime Polizei, ha másként czélt nem érnek, — a hóhér játsza a főszerepet; hanem az ébredő nemzetiségek, és azon európai hatalmak előtt, kik a nemzetiségek ügyét, a szabadságot pártolják. így vélem valósúlhatónak a remény teljesülését mind a keresztény világnak, mind a Mózes követőinek, kiknek hitök különbözők, de sorsuk egy; egyik hiszi hogy eljött, másik várja a Messiást, Igaz, született a megváltó: de az ő országa a felebaráti szeretet és szabadság országa, még el nem érkezett, mert ez ellen működnek azok, kik a hatalmat birják az emberiség felett. Felemelem két kezemet, hálát adva Istennek, hogy a népben a szeretet és ragaszkodás alkotmányunk s törvényünkhöz nem gyöngült, hanem növekedett a nyomor ideje alatt; az october 20-ki pátens sehol sem pártoltatott az országban, itt pedig nem csak e házban, hanem ugy hiszem a főrendeknél is anathema alá vettetik. (Ugy van!) Hazánk függetlenségének ellenségeiről többek szóltak, de ezeknek sorát némelyek 12 évre mások IH, Károly, legtöbbek Ferdinánd korára — ki az osztrák házbóli királyok folyvásti sorát kezdi — viszii; pedig ezen ellenségek sora megkezdődött mindjárt első királyunk sz. István korában. (Halljuk!) Igaz, hogy mint sok bűnt, ugy ezt is némi homály fedi, de akkoron a nép véleménye, később több történetíróink ugy nyilatkoztak, hogy azon orgyilkosok, kik sz. Istvánt éjjel ágyában fekvőt megölni akarták, egy nőnek Giziella bajor herczegnőnek sz. István feleségének tudtával tevék e merényletet, melynek czélja volt, hogy Endre és Béla magyar herczegek a koronát meg ne nyerhessék , idegen királya legyen a nemzetnek, és a mi Péter király alatt tervbe vétetett, Magyarország hűbéres országgá tétessék. — Adja az ég, hogy miképen a hazánk függetlensége ellem első ármány nőkezek által szövetett, s az megbukott, ugy a korunkbeli ármány is, mely miatt most bajunk van, bukjék meg s legyen utolsó. Tisztelt ház! Mielőtt elleneinkről bővebben szólanék, hazánk múltjának figyelmes átnézete után arról győződtem meg, hogy nekünk ez ügyben törvénytelenebb, igaztalanabb 's gyengébb ellenségünk Kép. Mi napi, I. k, 75