Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-28

242 XXVIII. ülés 1861. május 24-kén. igényeivel öszhangzásban állanak ; tehát olyanok : melyek benn kielégítők, mert igazságosak ; — künn megnyugtatók, mert a béke és rend biztosítékait bírják. E törvényhozásnak lett hivatása ily törvényről gondoskodni, tehát egyszersmind föladata : hogy nagy jelentőségű munkájában a már korábban hozottaktól necsak el ne térjen, de sőt inkább, — és soha inkább mint ma, azoknak nemcsak szelleme — de betűihez is következetesen ragaszkodjék. Háromszáz és néhány éve már annak, hogy e nemzet alkotmányos jogaiból csak veszít, minden sur. lódás a trónnal, repülő szárnyának egy-egy evező tollába került, a régi megszokott engedékenységnek, az udvarias előzékenységnek folytatása körülményünk közt, magukat a szárnyakat — teljes leszeléssel fenyegethetné. És ezen alaptételekből tekintve a ház előtt tett indítványt, én abban ezen országgyűlés programmját korunk szellemének, helyzetünk követelésének megfelelöleg tisztán, határozottan s egyszersmind oly hangon látom kifejtve, mely alapszerződéseken, történeti tényeken nyugvó , elidegenithetlen, elévülhetlen függetlenségi jogaink reclamálását megilleti. Továbbá ugylátom, hogy abban azon törvényeink, melyek az absolut hatalom jogbántalmait ország-világ előtt tiszta fényben elvitázhatlan igazsággal derítvén föl, lelkiismeretes gondossággal vannak összeállítva és elismertetve ; emellett abban e ház szabadelvű politikája is, ugy a külön nemzetiségek- és vallásfelekezetek-, mint egyéb teendőinkre nézve hű és szabatos kifejezést talál. Pest belváros érdemes képviselőjének a ház asztalára tett indítványát, belterjét és alakját illetőleg, pártolom. (Helyeslés, éljenzés, zaj.) (Helyre! helyre!) Elnök : Kérem a tisztelt képviselő urakat hallgassuk a következő szónokot Bánó József urat! (Zaj, Halljuk!) Bánó József: Tisztelt képviselő ház ! Azon szellemi nagy factorok közt, melyek az emberiség ügyét e világon előmozdítják, alig van könnyebb mesterség, mint népeket kormányozni. Csak a kormányzandó nép jellemének ismerete és egy kis jó akarat szükséges, — egyéb semmi. De midőn egy kormány vagy fejedelem ezen tulajdonok egyikét sem birja, akkor az állam nem hogy biztos alapokon nyugodnék, de sőt örökös rázkódtatásoknak lesz kitéve. Mert a kormány a nép jellemének ismeretlensége, vagy ismerni nem akarása által, szembeszáll a Gondviselés czéljaival, a természet örök törvényeivel ; s igy működése egészen sikeretlen marad, a rósz akarat pedig már magában bűn levén, maga után vonja a büntetést. Minden ember és nép hajlandóbb a nyugalomra, a polgári kötelességek békés gyakorlatára , de ha egy nép rósz kormány által oda vitetett, hogy a Gondviselés által számára kitűzött ösvényről erőszakkal le akarják szorítani, akkor áll elő azon ünnepélyes pillanat, midőn a nép hatalmas szava által, Isten hatalmas keze nyúl a gyarló emberek intézkedéseibe! Igen sokáig azon hitben voltam, hogy ezen mondás : „A nép szava, Isten szava", egyike azon ürea hangzású nagy szavaknak, melyek oly gyakran köznyelven szoktak forogni, de a történet figyelmesebb észlelése által, és az utóbbi időben azon meggyőződésre jutottam, hogy e mondatnak csakugyan mély értelme van ; mert a mig egyrészről azt látjuk, hogy az egyes emberek belátása gyönge és korlátolt, azalatt száz példa bizonyítja, — hogy nehéz időben, egész nemzetek föllépésében és viseletében, végtelen bölcseség rejlik. A magyar nemzet sokat tűrt 300 év alatt, s az utolsó időben is igazságának érzetében tíz évig tűrt, de észrevevén, hogy ellenségei ezen emberfölötti türelmet, ezen mozdulatlanságot, nem a lenyügzött berosok férfias türelmének, hanem a már-már elröppenő élet merevségének nézik, — észrevevén, hogy a Gondviselés által számára kitűzött ösvényről erőszakkal le akarják szorítani, szükségesnek látta kimutatni, hogy él. — Hogy pedig él, nem karját, csak szellemét emelte föl ; csak ujával mutatott azon tűzoszlopra, nemzetisége- és szentesitett törvényeire, mely előtte világított a pusztán ; csak a hegytetőről a felhők és villámok közöl mutatta a tízparancsolatot, és az illetők leborultak előtte. Ezen föllépés szülte nagyrészben a bécsi politikának megváltoztatását. Ha pedig visszatekintünk hazánk hat hónapos életére, melyben váltogatva üzé egymást az alkotmányosság az absolutismussal ; — a törvényesség a legdurvább törvénysértéssel ; — a méltóság egyrészről, a határozatlansággal másrészről ; a nyugalom, önhit egj^részröl, az idétlen kapkodással másrészről ; oly korszakát látjuk hazánk történetének, melyhez nem hogy hasonló nincs, mert-hiszen a világ esemónyeibea egymáshoz hasonló semmi sincs, de mely bonyolultságában , ellentétességében fölülmúl e nemben mindent. Az ember szinte kétségbe esnék a jövendő fölött, ha nem ismerné a nemzet géniuszát, és ha eszébe nem jutna, hogy az irás szavai szerint Isten is chaosból teremte e szép világot, s hogy talán e magyar chaosból is számunkra majd egy szebb napot fog vírasztani. A midőn az october 20-diki félrendszabály került kezünkbe, mely ugylátszik csak azért adatott, hogy e hazában egy irtózatos zűrzavart állítván elő, e nemzet ne tudja magát tájékozni, s ezáltal a körülményeket nem ismerő világnak künn bemutassák, hogy a nemzet politikailag éretlen, és benn meguntassák a néppel az alkotmányos formákat, mely valahányszor alkotmányos jogok élvezetéhez kezd lépni, ezt mindannyiszor országos vész és veszedelem követi;mondom,midőn ezt kezünkbe vettük, egy tömkelegnek végtelen tekervényességét láttuk magunk előtt, s azt hivők, ebből kibontakozni lehetetlen. Igaz, még nem