Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-27

XXVH. Ülés 1861, május 23-kán. 223 nemzet pedig nem emelhette fel szavát az olasz nép jogos, és igazságos követelései és az általunk mindég sympathiával kisért olasz nemzeti ügy mellett. Két évre a párisi békekötés után, a franczia hadsereg az ausztriai seregek által megszállott Piemont segítségére megjelent. Mindnyájan tudjuk, a mi erre következett; ütközet ütközet után veszettel; — Ausztria Lombardiával s olaszhoni befolyásával lett szegényebb, — s Ausztria népei pár száz millió statuskölcsönnel lettek megajándékozva. De más volt-e a politika, melyet a magyar alkotmány romjaira felállított bécsi kormány 1849 után Németországban folytatott ? A hires márt. 4-ki kremsieri alkotmány Németország kiegészítő részeire, az osztráknémet örökös tartományokban is felfüggesztetett, megcsonkíttatott s 1851. dec. 31-én végkép eltöröltetett, — elenyészett az ausztriai nyomás alatt az erfurti parliathent, és ezután egymásután következtek a bregenzi, a varsói találkozás, megköttetett a hires olmiitzi conventio Manteufel s Sclrwarzenberg között; Németországot 40 ezernyi osztrák sereg lepte el, köztük — mert lebilincselve valánk — magyar csapatok is, s a hessen-casseli nép, — melynek akkori magaviselete előtt meghajolt minden alkotmányos ember, — leigáztatott, és Schleswig-Holsteín népszerű ügye a fegyveres megszállás s az ausztriai politika által megdöntetett. Csakhogy Poroszország sem feledé el e háttérbe szorítását, természetes állásának e leebszállitását; csakhogy e merész de roszul számított föllépésnek még sem lehetett következménye az, mit Bécsben terveztek: Poroszország jelen fejedelmének kormánya azon nemes politika által, melyet oly kitartással folytat, s melyet nemcsak a Spree és Élbe, de itt a Duna partjain is minden szabadságszerető kebel a legmelegebb részvéttel kisér — vissza foglalta, sőt magasbra emelte előbbi állását, — Auszriának összes népeivel a német szövetségbe való belépése az európai, különösen a franczia diplomatia által megbiusittatott, — s ez volt egyetlen örömvirága a gyászoló magyar kebelnek, melyet e nehéz időkben a Gondviselés neki nyújtott. (Helyes!) Ily állapotokat idézett elő 1848-ki törvényeink s önállásunk megszüntetése, lenyügöztetésünk, elnyomatásunk, Mindezek mint tények fekszenek az európai diplomatia előtt. Ez első felszólalásunknál folyt discussiok — s az ezekben a lényegre uralkodó egyhangúságból pedig a világ látni fogja, hogy nemzeti törekvéseink épen ugy törvényesek s igazságosak, mint szabadelvűek s haladásiak. Korunk ellenállhatatlan iránya az erkölcsi és anyagi haladás ; eszközül e czélra elvitázhatlanná vált már az alkotmányos szabadság. Voltak idők, midőn ez irányt az enyészet fenyegette, s a legnagyobb elmék s legnemesb keblek aggodalommal, kétkedéssel teltek el. A két legnagyobb próbán azonban az európai nép diadalmasan ment keresztül: az egyik volt a bécsi congressus utáni időszak; a másik a no varai s világosi s az 1851. dec. 2-ki napokat követő időszak. És mi, különösen ez utolsó válságnak szenvedő osztályosai, korunk nagy elvéhez, szabadságszeretetünkhöz, haladási aspiratioinkhoz hivek maradtunk, egy pillanatra sem tántoríttatva el azon nemzeti feladattól, mely nekünk az európai emberiségügyére nézve e nehéz, e veszélyes ponton osztályrészül jutott — és Isten megáldja e nemzetet e hűségért, e kitartásért! (Helyes!) Ez uraim ! létezésünk jogczime, ez forrása a közvélemény támogatásának! Mi lenne itt közép Európában, s a nyugati civilisatió s a keleti élet érintkezési pontján, mi lenne itt ma is, ha a sz. István koronája alatt élő 14— 15 milliónyi nép az európai kívánalmak által ugy áthatva nem volna, ha kitartási jellemvonása mellett ez érzelemről biztosítást is nem nyújtana? Ausztriában 1848 óta sok megváltozott, — csak a külpolitikai irány maradt a régi, csak azon politikához maradtak híven az uj államférfiak, mely az absolutismust, a legközelebbi szomszéd államoktól a legtávolabb esőkig a maga merevségében ügyekezett fenntartani, mely ellenséges indulattal kisérte az oláh-moldva, a szerb függetlenségi harczokat, ilyennel a görög nemzeti mozgalmat, s összetett kezekkel nézte a tengerre készülő franczia-angol-orosz expeditiót s a navarini ütközetet. E politika nem változott: s az az Európa, melynek szent tanai a világ minden részébe kihatnak, közönyösen nem nézheti keleti néptestvéreinek sorsát, s miután Ausztria nem teljesiti azon feladatát, mely közel szomszédságánál, mely saját anyagi érdekeinél fogva itt a keleten neki jutott, átvették e szerepet a nyugoti hatalmak: Francziaország s Angolhon, s a keleti háború után Európa tapsai közt felállíttatott a dunai fejedelemségek állama — Ausztria nélkül, sőt Ausztria ellenére, mely — habár kicsiny is — részben legalább teljesítse a feladatot, mit Ausztria teljesíteni elmulasztott. (Helyeslés; éljenzés!) Azt monda egy franczia statusférfiu: „ez a mi eszméink egy előretolt örállomása" — az eszme alatt a civilisatiót értette; mi magyarok ez uj államot, eszméink, elveink e testvérét, a velünk közös civilisatió ez uj bajnokát csak örömmel, rokonszenvvel üdvözölhetjük, s azon hiedelemben, hogy jogainkat s szomszédi érdekeinket tiszteletben tartandja, csak szerencsét kívánhatunk nemzeti fejlődéséhez. (Helyes!) Ezek lettek Magyarország elnyomásának eredményei Ausztria külpolitikai állására s a világ nyugalmára nézve. Ily politika lett lehetséges, midőn Ausztria fejedelmével elhitették, hogy a magyar önállás megszüntetése Ausztria nagyságát vonandja maga után. Ausztria nagyságát álmodák és lett — sülyedés, Ausztria hatalom-terjeszkedését képzelek — s a 56*