Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.
Ülésnapok - 1861-27
XXVII. ülés 1861, május 23-kán. 213 foutolás alá a jövőt. A multat illetőleg legyen szabad nekem az előttem szólott érdemes követtársunknak Andrássy Gyulának azon helyes állítására nézve, hogy a forradalmat Magyarországon nem az 1848-diki törvények, hanem azoknak meg nem tartása idézte elő, némely adatokat még fölhozni; 1848-ki április 14-ke után örömben úszott az ország, mert létesítve látta függetlenségét ugy, mint azt régibb törvényei, jelesen az 1790/1. évi 10. t.cz. rendeli; — azonban, fájdalom, az öröm nem volt tartós, eltűnt az, mint egy kellemes álom, a vészteljes napok, az ármány és fondorkodás következtében hamarább beérkeztek, mint azt bárki is hitte volna ; a reactió, mely a koronás fejedelem által szentesitett törvényeinknek bármely iszonyatos eszközök és bármennyi véráldozatok mellett is visszavételére ellenünk összeesküdött, megkezdette működéseit. Minő eszközökhöz nyúlt elsőben is, mikép zaklatta föl ellenünk magyarok ellen gyalázatos módon a társországokat és különböző nemzetiségeket — nem szándékozom elmondani, s azokra, mik történtek, nem csak sürü fátyolt vonok, de szivemből óhajtom, hogy a történelem is, kitépve az ezen események foljegyzósére szolgáló lapot, azzal együtt dobja azokat a feledékenység mély tengerébe. A reaetio osztrák fegyveres katonai erővel támadta meg a magyart, ezt tapasztalva az együtt volt pesti országgyűlés, (Zaj.) egy 125 tagból álló küldöttséget küldött fel Bécsbe fölkérni a királyt, (Halljuk!) hogy mint I. Ferdinánd osztrák császár, ne folytasson hadat V. Ferdinánd magyar király ellen, s ha van valami elintézendője a nemzettel, azt közölje a magyar országgyűléssel. A küldöttség elnöke Pázmándy Dienes a diplomaticai szokás szerint közlötte elmondó beszédét a királylyal, mely azt 3 észrevétellel küldötte vissza, s azok szerint kívántatott a beszéd kiigazítása, mely esetre közöltetett Írásban az ő Felsége által adandó válasz is. Nyári Pál követtársunk által tett ajánlat következtében azon törvényellenes kívánatit a felségnek, hogy vele a nemzet csak azon szavakkal szólhat, melyekkel ö akarja, s nem adhatja sérveit és panaszait saját szavaival elő, egyedül azon győző ok miatt teljesíttetett s a beszéd kiigazít!atott, mivel ö Felsége V. Ferdinánd ezen szavakkal biztosította az april Ildii törvényeinket, úgymond : „Azért, hogy a magyar ministerium által élőmbe terjesztett törvényczikkelyeket most meg nem erősíthetem, ne gondolja senki is, hogy én az april 11-kén szentesitett törvényeket megtartani nem akarom." ígérte továbbá az ország integritásának s a magyar alkotmány épségbeni megtartását. Hajói emlékszem sept, 9-én jelentünk meg mi küldöttség! tagok Ö Felsége előtt Schönbrunban, midőn is a velünk előlegesen közlött választ szórói-szóra fölolvasta, és a melyben a fentebb idézett szavak befoglalva voltak. De fájdalom, a reaetio nem kevés gyalázatára, gyurryjátékot űzött ugy magából a koronás fejedelemből, valamint az ottan volt 125 tagú magyar küldöttségből, s egész magyar nemzetből ; mert igen jól emlékezhetnek azok, kik jelen voltak a küldöttségben, hogy a kihallgatási óra előtt csak kevés idővel jelent meg nyomtatásban Ö Felségének egy, sept.5-én kelt, s b. Jelachichhoz intézett királyi kézirata, melyben a báni hivatalból kitett bánt előbbi méltóságába visszahelyezi, — s meghagyja neki, hogy az osztrák hadsereg élére állva, azzal Magyarország területére lépjen át — s haladjon előre, a magyarokat fékezze, s működjék továbbra is a császári ház és a monarchia érdekében, a küldöttség a felség előtti megjelenés kor egyik kezében az O Felsége által mondott válaszbeszédet, a másikban annak ez ellentétét tartván. (Ugy van!) És kérdem, ezen két ellenkező iratból melyik foganatosíttatott? Bizonyára a bánnak kiadott rendelet, miután a csata folytattatott. Látva azt a magyarországi főrendü papság, hogy az eskü alatt koronázott király nem tiszteli az általa szentesitett törvényeket, egy memorandumot készített s nyújtott be Ö Felségének, melyben Ö F'elsége mint apostoli magyar király figyelmeztetett a törvények megtartására és intetett, hogy óvakodjék esküszegő lenni; és mi lett ennek következése? A reaetio igyekezett ezen igen alapos és vallásos akadályt elháritni, előidézte az 1848-ki decemb. 2-ki állam-, vagy helyesebben mondva családi csínyt, mely szerint mint mondatik, V. Ferdinánd törvényeink megtartására kötelezett királyt leléptették s egy második lemondás következtében a még alig 18 éves ifjú császárt léptették fel. Ha volt valaha alkalma egy uralkodónak a nép szeretetén megalapítani trónját, lehetett volna alkalma ekkor az ifjú császárnak; mert ha feledékenység fátyolát terjeszti ki az addig történtekre (Zaj.), és a magyarok karjaiba és szeretetökbe veti magát, ismét egyidöre erős és hatalmas trónt nyert volna az; azonban fájdalom, az ifjú császár Ö Felsége, a mint akkor kiadott manifestumából tudjuk, épen az ellenkezőt tévé, kijelentette, hogy a magyarok leigázása végett lépett a trónra, — és hatalmát a szuronyokra, jnem pedig népeinek szeretetére fektette. A csatát folytatta,— 1849. márczius 4-én, tehát april 14. előtt 41 nappal, az ifjú császár 0 Felsége, motu proprio, a pragmatica sanctiót egyoldalulag megsemmisítette azon tette által, hogy Magyarország ősi és független alkotmányát, melyet nem ö s nem a Habsburgház fejedelmei adtak, de melyet a nemzet alkotott magának , egy tollvonással eltörölte, s Magyarországot, mint a monarchia többi örökös tartományait, a birodalomba olvasztotta. — Igaz, hogy az ifjú császár alkotmányunkra hitet nem tett, — de ha már a szinte ezer éves ősi alkotmány megsemmisítését és egy nagy nemzet politikai existentiáját elvenni impietasnak nem tartotta, mindenesetre kegyelettel viseltethetett volna elődei és oly sok koronás s már sírjaikban nyugvó fejedelmek esküje iránt. A csata különböző eredménynyel folyt, és végre egy hatalmasb szövetséges segedelmével kezeinkből kivétetett a jog és önvédelmi fegyver. Ekkor azon hiedelemben volt a nemzet, hogy egy alternatíva fog elöállani, és vagy honi törvényeink szerint azok, kiket a császár lázadóknak tartott, büntettetni fognak és Képv. ház napi. I. köt. "*