Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-27

XXVII. ülés 1861. május 28-kán. 209 Európát nem az érdekli, hogy a februári pátens fog-e érvényre juttatni, hanem az, hogy lehet-e alkotmányos és szabad az osztrák birodalom az uj alapon, melyre állíttatni czéloztatik? — Hogy Ausztria uj megalakulása hova fogja terelni a birodalmat, az alkotmányos vagy az absolut hatalmak táborába-e? Ezért nem kerülheti el figyelmünket a trónbeszéd, mely nincs ugyan hozzánk intézve, de Európához szól, s az újonnan tervezett császárság programmjának tekinthető. Hűtlen és könnyelmű tanácsadói azok Ö Felségének, kik általa ezen szavakat mondatták. (Ügy van! Igaz!) Én megengedem, hogy sok és terhes uralkodói kötelességei lehetnek Ö Felségének; de tekintsük bár ezeket az egyszerű morál, vagy az államból csészét legmagasabb szempotjából, legelső és midenekfölötti feladatnak látszik, meggyőzni népeit, hogy uralkodási jogának alapjául ezentúl a jog s nem a hatalom szolgáland; megszüntetni azon bizalmatlanságot, melyet 11 évi elnyomása minden jognak és törvénynek méltán ébresztett e nemzet minden osztályában. Megszilárdítani azon monarchicus eszméket, melyeket gyökerükben ingatott meg egy szívtelen bureaucratiai rendszer. Helyreállítani ismét azon alapot, mely nélkül a legerősebb monarchia sem bír biztos jövendővel; — a történeti jog és törvények szentségét. A história példája mutatja, hogy a legnagyobb monarchiák is eszmékben hordják jövendőjüket, és csak ezek által nyernek súlyt az emberiség mérlegében. — Anglia az ős alkotmány elveinek védője. — Francziaország a népfenség és civilisatio eszméjét irta zászlójára. — Oroszország a nagy szláv ideát képviseli. Poroszhon jövője a német egységben van; — de Ausztria mit képvisel, ha a történeti jogok szentségét sem képviseli ? azt felfogni képes nem vagyok. (Közhelyeslés és átalános tetszés.) Hűtlen tanácsadói — mondom — Ö Felségének azok, kik a trónbeszéd szavait sugallták, mert megcsalták a fejedelmet és az európai közvéleményt, midőn a tények elferdítésével elhitetni igyekeztek azt: hogy Magyar- és Horvátország részéről a birodalmi tanács kérdésének kedvező megoldása remélhető. A felelősség, mely őket ezért terheli, annál súlyosabb, mert nem lehet feltennünk, hogy Ö Felsége a februári pátens erőszakos végrehajtását kimondta volna, ha tudja, hogy nem az ország egy részének, hanem véleménykülönbség nélkül Magyarország egyetemének komoly és változhatlan elhatározása, nem adni fel őseitől öröklött jogait semmi octroyrozott alkotmány kedveért: nem lehet föltennünk, hogy Ö Felsége, midőn a februári pátenst nemcsak az örökös tartományok, hanem az egész birodalom alaptörvényeiül nevezi, tudta volna azt, hogy ezáltal alapszerződéseinket szünteti meg, melynek megtartása a monarchia fönállásának nélkülözhetlen föltétele. (Közhelyeslés.) Egyébiránt Európa már megítélheti a trónbeszéd állításának valóságát. — A horvát országgyűlés megfelelt magáért ós minekünk nem marad egyéb hátra, mint példáját követni, — üdvözölvén őket azon a téren, melyen a köztünk fenforgó kérdés megoldása, — kérdés tárgya sem lehet többé. Visszaéltek 0 Felsége bizalmával, mert oly alkotmány szentesítésére akarják hittel kötelezni, melyet fentartania lehetetlen. Az ausztriai birodalom két alapon állhat fenn, vagy a trónbeszédben kimondott egységes császárság alapján, vagy azon történeti alapon, melyen három századon át létezett. Ausztria uralkodója lehet absolut fejedelem az egységes császárság alapján, vagy alkotmányos a personal-unio mellett; de alkotmányosan kormányzania azon uj osztrák államot, melynek alaptörvénye Magyarország elnyomása volna, lehetetlen, — mint magukban lehetetlenek a trónbeszéd minden ígéretei. Mig ugyanis egyrészről a február 26-ki törvények erőszakos végrehajtása mondatik ki, más részről az egyes koronaországok történeti alkotmányainak'teljes föntartása igértetik. E kettő merőben lehetlen. — Mig a magyar törvényhozó test szabadon fog választatni, nem képzelhető oly országgyűlés, mely legfőbb jogairól lemondván, a birodalmi tanácsba küldené követeit. Mig a szabadválasztáson alapuló megyei rendszer fennáll, addig egy megye sem fogja a kormány alkotmányellenes parancsait teljesíteni. — Mig a hivatalok választás által töltetnek be, egy hivatalnok sem fogja végrehajtani a kormány rendeleteit. — Ha tehát erőszakkal czéloztatik a február 26-ki pátens végrehajtása, nemcsak az ország alkotmányának egy részét, — hanem összes alkotmányát kell megszüntetni, — országgyűlését feloszlatni, megyei rendszerét megsemmisíteni, és idegen hivatalnokokkal elárasztani a hazát,*mint ez a legközelebbi múltban történt. (Igaz.) Ez az alternatíva, mely előttünk s az osztrák birodalom ura előtt áll, ellenkezőt ígérni csalódás vagy hitszegés volna. De a mi Magyarországra áll, áll a többi tartományokra is, a mennyiben történeti jogaikat a centralis hatalomnak feláldozni vonakodnának. Hogy még kevésbbé lehető azon ígéret teljesítése, mely a februári pátens és az egységes császárság eszméjének életbeléptetése folytán a seregnek reductióját, s így a kiadások s bevételek egyensúlyozását teszi kilátásba, azt talán bebizonyítani sem kell, mert mindenki, ki Ausztria viszonyait ismeri, kénytelen átlátni, hogy az erőszakos egységnek nem lehet más támasza, mint a hadsereg, s nem lehet más eredménye, mint a status banauerotte. Mondatik a trónbeszédben, hogy Ausztria minden népei erélyes kifejezést adtak azon ohajtásuknak

> hogy a birodalom különböző országai között a kapocs fentartassék. Ezen kapcsot mi is óhajtjuk. A különbség tehát az, hogy mi közös kapocsnak azt akarjuk, a mi állandó és változhatlan. Azok, kik a birodalmitanács s az öszállam eszméje mellett harczolnak, oly köteléket akarnak, mely nem állandó, s a többség kedve szerint minden perezben változhatván, mindannyiszor a birodalom fenállását fogná kérKépy, ház napi. I, köt. 53