Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-25

XXV, ülés 1861. május 18-kám 188 vök hibázván, bennök a viszonos kötelezettségek kapcsát is hiában keressük, s azért reánk nézve, csak mint a legitimitásnak megannyi ellentételei tűnnek föl. Ezekből eléggé érthető azon oszthatlan véleményegység , mely Magyarország-szerte az október 20-ki manifestum és a február 26-ki rendelet irányában egyhangúlag nyilatkozott — ezekből meggyőződhetnek az uralkodó hatalmat környező kormányférfiak arról is, miként ezen — hogy ugy mondjam — ösztönszerűleg nyilvánult közvélemény, nálunk nemcsak a természetes igazságban, hanem főképen azon positiv j ogszerüségben talál kézzelfogható alapokra, mely Magyarországnak alkotmányos viszonyait századok óta szabályozta. Egy bódító megvetheti, ha tetszik ignorálhatja ezen alapokat, és kizárólag anyagi erejére támaszkodva ephemer uralkodásának örömeiben gyönyörködhetik; miután a túlnyomó erőnek engedni minden kénytelen; ámde annak, ki Magyarország királyi trónjára törvény szerint hivatva van, annak ezen alapokat nemcsak elismerni, de egész teljességökben el is kell fogadnia, mielőtt szent István koronáját a nemzet egyetértésével fejére folt étetheti. (Ugy van!) A bécsi kormányférfiak a hódító hatalom anyagi erejével 12 év alatt különféle kísérleteket tettek, — kísérleteik szerencsétlenek voltak mind, külmunkájok eredménye veszélyt hozott az összes birodalomra! Hogy ilynemű kísérletekkel továbbá fölhagyjanak, az exigentiák tudománya, a józan politika is parancsolja! -- parancsolja pedig főleg a mostani válságos időkben, hogy meghajoljanak a legitimitás vagyis jogszerűség előtt, mely az államnak, mint a társadalom postulátumának fölállítható egyedüli okszerű alapja; mindenekelőtt pedig parancsolja azt, hogy fölhagyjanak azon képtelenséggel, melylyeltőlünk azt követelik, hogy Magyarországnak századokon át kipróbált s annyi vész és viszályok közt helytállt alkotmányát költött alapokra fektetett ábrándokért föláldozzuk. (Közhelyeslés.) Ily tévelygő politika ellen a magyar nemzet osztatlanul tiltakozik, és ennek ellenében jogszerű alkotmányát egy szívvel lélekkel követeli. (Ugy van! Helyes!) Nehéz és aggasztó körülményeink közepette, ezen egység egyetlen vigasztalásunk; azon öntudat, hogy nézeteink érdemileg nem különböznek, legalaposabb reményünk; és jó lesz megjegyezni bécsi elleneinknek, miként azon néma egyetértés, mely 12 sanyarú év alatt mint egy láthatlan varázserő tiltakozott az absolut kormány eljárásai eben, most ugyanazon egységben nyilatkozik Magyarország alkotmányos jogai mellett, és ismét azon osztatlan egységben tiltakozik minden octroyált experimentatiók ellen. Jó lesz továbbá bécsi elleneinknek — nehogy illusiókban ringassák magukat — megjegyezni azt is, miként ezen egység erejét irányukban nem gyöngítené még az sem, ha ily rendkívüli körülmények között és — hogy ugy mondjam — abnormis helyzetünkben, igazaink és alkotmányos törvényeink érvényesítésének módjában különböznénk is; mert miután nem abban különbözünk, hogy mit, hanem legfölebb abban térnek el nézeteink, hogy miként revindicáljuk azt, mitől erőszakkal megfosztattunk (Ugyvan! átalános helyeslés) : elvégre hazafiúi buzgóságunk mindig találkozni fog azon téren, melyen a gondviselés által kiszabott körön belül, mint hinni szeretem — hatásunkat megsemmisíteni nem lehet! E tér a legitimitás, a jogszerűség tere, melyet a hatalom emberei épen azért tapodtak el vakmerő buzgóságukban, mert belátták, miként azon Magyarország diadalnapja okvetlen virulni fog! E térre lépni, ennek ösvényein haladni azonban ma még nincs a mi hatalmunkban, mert bár a létező akadályok elhárítását jogosan követeljük, — még is ennek teljesítése ez idő szerint az uralkodó hatalomtól függ; melyre, — daczára azon roppant veszedelmeknek, melyekbe döntötte, még mindig túlnyomó, és Magjarország irányában jogtalan befolyást gyakorol a bécsi politika! (Ugy van!) És ime, ez az oka minden bajainknak, minden nehézségeinknek; ez az oka hatósági életünk még mindig törvénytelen korlátoktól akadályozott elégtelen működésének; ez oka, hogy maga ezen képviselőház saját tökéletlenségének érzetében kezdetben mindjárt annyi akadályokkal találkozik; ez oka azon országszerte kétes állapotnak, mely hogy ily törvénytelen viszonyok között nagyobb zavarokban nem mutatkozik, a nemzet jóakaratának s józanságának kétségtelen bizonysága. (Közhelyeslés.) Soha nemzet a tényleg uralkodó hatalom irányában magát szebben, nyíltabban nem viselte! -méltóságteljes nyugalommal tűrte sanyargatásait, őszinteséggel válaszolt fólhivásaira s még elnyomatása alatt sem hazudott rokonszenvet, mit nem érezhetett; az első fejedelmi szóra, mely hozzá intéztetett, mindenre a mi jogszerű és törvényes késznek nyilatkozott. Nem kívánt többet, mint ősi alkotmányát, ugy mint azt az 1848-ki törvények kiterjesztették, de nem is elégedhetett meg kevesebbel, mint ezen alappal, melyet mint törvényest, megtagadni, erkölcsi lehetlenség volt. (Helyes!) Ezen alapon alakultak a megyék, nyíltan kijelentvén, miként hatóságukat semmi más, bár honnan eredő szabályok szerint nem fogják gyakorolni, ez nyilt és becsületes szó volt, melyet megértett mindenki, megérthettek az uralkodó hatalmat környező férfiak is, és ha nem helyeselték, azt meggátolni, eltiltani hatalmukban lett volna; — ha ezt teszik, nem törvényesen de legalább őszintén járnak el! mig ellenkezőleg, midőn a megyéknek ityetén alakulását nemcsak nem gátolták, de jelen volt orgánumaik általabba szintén beleegyezni látszottak, nincs természetesebb, minthogy azt hitte mindenki, miként abécsi nehézségeknek legyőzésére segitőleg fog hatni, néhány nyomatékosabb nyilatkozatnak fölterjesztése, melyeket a 46*"*'