Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-25

184 • XXV. ülés. 1861. május 18-kán. felsőbb körökben más téren és más eszközökkel, de ugyanazon czélra működő hazánkfiai maguk igazolására fölhasznáihatandanak. (Helyeslés!) Egyébiránt bármiként legyen a dolog, annyi bizonyos, hogy a magyar nemzet az 1848-ki törvények elveihez határozottan ragaszkodik, ezek szerint alakította hatóságait, ezek értelmében választotta meg s küldte id eképviselöit; e képviselői kar tehát az egész nemzettel jőne ellentétbe, ha más, vagy ezzel épen ellenkező kiindulási pontot választana. — Ez igy állván : Az uralkodó hatalom körül álló kormányférfiaknak vagy el kell fogadni a nemzetnek ezen jogszerű követelését, vagy folytatni továbbra is Magyarországon a kizárólag anyagi hatalomra támaszkodó absolut uralkodást (ügy van!), — egy harmadik valami lehetetlen. De ha az absolut uralom szomorú következései, annak tarthatlanságát 12 év alatt bebizonyították, ugy nem marad egyéb hátra, mint a nemzet kivánatával ugyanazonos jogszerű alkotmányos rendszert helyreállítani! Minden késedelmezés e részben uj bonyodalmakat és ezekből fejlődő uj nehézségeket fog támasztani, melyek a Sybilla könyveire emlékeztetnek, melyekből a kibontakozás naponkint nehezebb föladat leend. (Helyes! Halljuk!) Helyzetünket e részben remekül ecsetelte indítványozó igen tisztelt követtársunk indítványában, melyet én egész terjedelmében pártolok, — nem hiányzik semmi a mit független önállásunk tekintetéből revindicálnunk kell, benfoglaltatik minden, a mit annak alapján követelnünk okvetlen szükséges, meg van érintve sok, a mit még ezek fölött megemlítenünk kívánatos, de nincs benne semmi — és szerintem ebben rejlik legnagyobb bölcsesége — nincs benne semmi helyzetünkön túltörő, a mit fölhozni talán nem volna czélravezetö, — érdeme ellen nem is tétetik — ugy látom — kifogás, csak formájára nézve nyilvánultak eltérő nézetek; részemről ezen ünnepélyes pillanatban, midőn az oly régóta elnyomott haza igazaiért először emelünk e helyen szót, minden polémiát kerülni szeretnék; hiszen nem parlamentáris ügyesség, nem retorikai suprematia, vagy pártgyözelem az, a miért most tanácskozunk; a czél melyre törekszünk közös és szent : a hazát megmenteni és annak alkotmányát visszaszerezni föladatunk! — Ily nagy föladat megoldásánál az aggódó óvatosság tekintetet érdemel, és én kérem a képviselő karnak azon tekintélyes részét, mely a szokott fölirási utat mellőzve, egy határozatban kívánná érzelmeit letenni, engedjen hazafiúi aggódásunknak, melynélfogva mi az első lépést szokott utón óhajtjuk meginditani; hiszen a fölirás elveket nem veszélyeztet, egy olyan fölirás, mely nem ismer el senkit, nem ismer el semmit csak alkotmányos igazainkat követeli vissza attól, ki a tényleges hatalomnak ura; egy ilyen fölirás elveket nem veszélyeztet, míg a mi aggodalmaiakat megnyugtatja; és ha sükere nem lesz, nem gátolandja a képviselői kart, hogy körülményekhez képest akár határozatban letegye, akár egy nyilatkozatban kikiáltsa mind azt, mi az igazság és jogszerűség értelmében elvitázhatlan sajátunk. (Zúgás.) Nincs könnyebb, mint az igazságot védeni; nincs nehezebb, mint az igazságot megvédeni, legnehezebb pedig, az igazság diadalát biztositni, győzelmét állandóvá tenni. Ezen nehéz föladat megoldása a képviselő házra, mint az országgyűlésének kiegészítő részére egész súlyával nehezedett! — mi nekünk hazánk alkotmányát nemcsak megmenteni, de annak jövőjét biztosítani is kötelességünk. (Helyes!) Mentsen Isten egy oly diadaltól, mely szent István birodalmának jövőjét nem biztosítaná, mentsen Isten egy ephemer győzelemtől, melyre ismét 10 éves szolgaság következnék, — egy szolgaság, mely alatt régi embereink elhalnának, ifjaink pedig mint egészen járatlanok, az alkotmány ismeretlen ösvényén tétováznának. Mi rajtunk valóban nagy felelet terhe fekszik, az élő kor osztályrészét kéri az alkotmányból, a reánk szállott, de elveszett ezen ősi örökségből; a jövendőség az elidegenithetlen hitbizománynak hiv megőrzését és fogyatkozás nélküli reászállitását várja, követeli; és egyik sem fog megelégedni mentegetödéseinkkel, vagy jó szándékunkkal, hanem csak ugy ment föl bennünket, ha e föladatunkat szerencsével oldtuk meg, ha irányukbani kötelességünket sikerrel teljesitettük; a mi bár egészben tőlünk nem függ, egy részben még is okos eljárásunktól és óvatosságunktól föltételeztetik. Ugyanazért kisértsük meg a törvényes eszközöket egymásután mind, ne mondhassa senki, hogy akár túlbuzgóságunkkal, akár hirtelenkedéssel elmulasztottuk azoknak bármelyikét is, és ha legtisztább szándékú törekvéseink még is meghiúsulnának, nyugodtabb lelkismerettel várhatjuk, tűrhetjük el azt, mit a jövendő titka számunkra föntartott. Azonban beszédem sorozatától eltérve, legyen szabad két tárgyat fölemlítenem, melyekről az itt elmondottak, mint egyéni nézetek tűntek föl (Halljuk!) s ekét tárgy : a concordatum és Horvátország ügye. Én ugy hiszem uraim, hogy maguk a fölszólalók, a mit mondottak, ők ugy akarnák érteni, mint mi, kik azt hallottuk, fölfogtuk. Én római katholikus vagyok, s megvallom mint ilyen, soha nem találtam, hogy vallási érzelmem polgári kötelességemmel összeütközésbe jött volna. De ha azon szerződés, melyet a birodalmi kormány concordatum név alatt kötött, Magyarországra nézve törvényesen kötelező volna; ugy meglehet, hogy vallásos érzelmem, polgári kötelességeimmel összeütközhetnék. Ámde azon kötés Magyarországot nem kötelezi, azon kötés Magyarországra nézve nem létezik, mert az nem a koronás magyar király által köttetett s az országgyűlés által nem sanctionáltatott. (Viharos tetszés és éljenzés.) A mi Horvátországot illeti, tudom azt, hogy Horvátországnak Magyarországhoz! viszonyait, irott törvények szabályozzák; de tudom azt is, hogy olyan időben élünk, melyben a nemzetiségeket erőszakolni