Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-25

180 XXV. ülés 1861. május 18-kán. Érzik ezt az európai népek, melyek 1848 előtt csak igen keveset tudtak rólunk, melyek haladási küzdésünket is csak azon elferdített tudósítások után ismerték, melyeket ellenségeink adtak kezükbe. Forradalmunk által a helyzet megváltozott. Tizennyolcz század előtt az üldözött apostolok szétmentek hirdetni a keresztény polgárosodásnak igéit, 1849-ben a Gondviselés száműzésbe vezetett néhányat nemesebb férfialak közöl, kik arra irányozák minden törekvésüket, hogy Európa megismerje helyzetünket, mégis, merje azon küzdelmet, mely e nemzetet a szabadság és polgárosítás zászlóvivőjévé tette keleten. (TJgy van!) Sokat köszönhetünk e férfiaknak. A nemzet háláját érdemlik ők, kik utat törtek számunkra az európai közvéleményben, s eszközölték, hogy Európa figyelemmel várja első lépésünket, mely akaratunk irányát fogja megjelölni. Mindenesetre nevezetes válponton állunk ; a történetnek egy üres lapja fekszik előttünk, és Európa népei várják, vájjon az országgyűlés első cselek vény ében a szilárd elhatározottság oly politikáját követi-e, mely által nevét mint önállóságra képes nemzet a történet ezen üres lapjára beirni kész. Ha látni fogják az európai nemzetek, hogy itt a Duna és Tisza partjain oly nép lakik, mely az alkotmányos küzdelem legelső pillanatában bizonyságot tesz, hogy kész magasan hordozni a szabadságnak megszentelt zászlaját, — higyjék el, uraim! — ez siettetni fogja ama boldogabb kornak bekövetkezését, mely utat tör a szabadság békés fejleményeinek, melyet a népek annyi hánykódás után elérni vágynak, — és mi a müveit népek rokonszenvétől üdvözöltetve foglalandunk méltó helyt az európai szabad s önálló nemzetek között. (Éljenzés zaj, főikiáltások: haladjunk tovább ! mások : pihenjünk : mások

: folytassuk az ünnepek után!) Elnök: A följegyzett szónokok sora nagy; még kora volna ma eloszlani; jegyző ur szólítsa fel a következő szólót. (Somssich Pál fölszólittatik, a zaj elnémul.) Somssich Pál: Ha valaki e hazán kívül vagy amott nyugoti szomszédaink között azon észrevételt tenné : miért vitatkoznak a magyar képviselők egy tárgyról, mely fölött voltaképen érdemileg egy véleményben vannak ? azt felelném neki: Hajoljon meg egy nemzet előtt, mely 12 évi sanyargatások után nyílt arczczal, egyenes szóval e nyilvános helyen mondja el szenvedéseit: hajoljon meg egy nemzet előtt, mely 12 évi törvénytelenségek után, még mindig csak törvényre ós jogra hivatkozik (Helyes!) ; hajoljon meg egy nemzet előtt, mely annyi eltűrt igazságtalanságokért nem boszút, hanem csak igazságot követel; (Helyes) és hallgassa végig a legnemesebb lelkű, legtisztább érzelmű szónoklatok sorozatát, melyek egymást felváltva egy szép koszorúba fűzik a jogszerűségnek mindig zöld és hervadhatatlan leveleit, és azt a polgári kötelesség érzetével leteszik a haza oltárára. (Éljen!) Ennyit mentségemre, hogy a már sok oldalról kimerített tárgyhoz szólani részemről is bátorkodom. (Halljuk!) Mielőtt azonban a napirenden levő kérdéshez szólanék, kettőt kell előre bocsátanom. 1.) Meg kell jegyeznem, hogy mindaz, mit előadásomban a végrehajtó hatalomra vonatkozólag mondani fogok, mint alkotmányos ember a kormányra kívánom értetni, melynek tagjai hazánk régi, ujabb és legújabb törvényei értelmében mindig felelősek, mely felelősségtől még azon külföldiek se menthetők fel, kik Magyarország kormányzásába beleavatkozni merészkedtek. (Helyes!) 2.) Engedelmet kell kérnem, ha a lefolyt szomorú időkre visszatekintve, ismert és már sokszor felhozott tárgyakat fogok ismételni azért, mert mulhatlanul szükségesnek tartom, egy idegenek által kezelt kormánynak irányunkban 12 év óta tartó, igazságtalanságokkal tetézett jogtalan eljárását a közvélemény előtt érdeme szerint jellemezni, szükségesnek tartom, ezen önkény ellenében a legitimitásnak vagyis jogszerűségnek mint az állami lét józanon felállítható fizen egyedüli alapjának elvét nyíltan kimondani, és szükségesnek tartom azt, mit indítványozó igen tisztelt képviselőtársunk gyakorlati alkalmazásban hazánkra nézve oly remekül igazolt, egész átalánosságában is mint megdönthetlen igazságot bebizonyítani, és a korlátlan uralomnak mint-a jogszerűség ellentétének képtelenségét kimutatni. (Helyes!) Mindenekelőtt pedig szükségesnek tartom saját állásomat is constatirozni, és ebből kiindulva (Halljuk!) a bécsi státusférfiaknak ezúttal is fölmutatni azon véleményegységet, mely alkotmányos alapkérdésünk fölött Magyarországon osztatlanul létezik, és e végre szükségesnek tartom kimutatni azon pártelnevezéseknek érvénytelenségét, melylyel a bécsi publicisták a lefolyt évek alatt bennünket oly kedvtelve gunyolgattak és a magyar nemzetet szándékos zavartámasztás végett ellenséges táborokra felosztani szerették; — kitüntetni akarom azt, miként az 1848-ki kort megelőzött társadalmi kérdések közöl kifejlett pártelnevezéseknek azon a téren, melyen ma állunk, nincs és nem is lehet értelme, pedig nemcsak azért, mivel ama kérdések legnagyobb része már a bekövetkezett események folytán megoldatott; hanem főleg azért, mert az, a mitől a nemzet azóta megfosztatott, s a miért azóta epedve küzd, a mit alakulásuk első pillanatától kezdve bámulatos egyhangzásban követelnek az ország minden hatóságai, a miért százados szerződések, elévülhetlen törvények alapján szavát emelni készül a képviselői kar; szóval az, a mi a mai tanácskozás tárgyát teszi, mindaz ama társadalmi kérdések körén kívül és annyira felettük áll, miként a nemzetnek aziránti érzelmeit ugyanazon régi pártszinezetek mértékével latolgatni akarni, nagy tévedés és elfogultság volna, ha azt a tapasztalás szándékosnak nem tanúsítaná (Helyes! Éljen !) ; mert egy kis jóakarat mellett nem volna nehéz belátni, miként a társadalmi, hogy ügy mondjam házi kérdéseknek megfejtése körül elágazó vélemények akkor, midőn arról van a szó: e hon, melyet mindenik édes hazájának nevez, legyen-e vagy ne ? Magyarországnak függetlensége, területének ép egész mivolta, megóva, fenntartva, biztosítva maradjanak-c jövőre is, vagy pedig csalékony fénynyel kecsegtető idegen mezért bocsáttassanak áruba, hogy velők együít pusztuljon nevünk, veszszen becsületünk! - (Helyes!) midőn arról van szó, hogy ősi alapon nyugvó, kor-