Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-25

178 XXV. ülés 1861. május 18-kán. volna, ott van a május 1-én mondott trónbeszéd, mely szintén kimondja, hogy az uralkodó el van határozva, eddig kimondott terveihez ragaszkodni. Ha már most az osztrák kormány ezen szilárd elhatározását veszszük, ha veszszük azon körülményeket, melyek ezt megelőzték és követték, ha veszszük azon híres napi parancsot (Halljuk!), melyben az olaszországi hadak vezére bizonyos eshetőségekre előkészíti hadseregét, ha veszszük, hogy ezen akarat nyilvánítása az erőszakos adóbehajtás^ kíséretében történik : valóban semmi kétségünk nem lehet arra nézve, hogy Austria engedni nem fog, és készebb törésre vinni a dolgot, semhogy alkotmányunkat helyreállítsa. Ily elhatározottsággal szemközt, csak szilárd elhatározottságot állithatunk szembe, ha azt akarjuk, hogy az országgyűlés legelső lépésének óhajtott sikere legyen, mely sükernek elérése, mindnyájunk fő feladata és czélja. Ha már most sem a törvényesség, sem a czélszerüség tekintete nem szól a felirat mellett, hol van azon ok, hogy mi, mielőtt a tényleges uralkodó bizonyítványát adná annak, hogy elhagyja a törvénytelen tért, oly lépést tegyünk, mely souverain jogainak elismerését foglalja magában. Több oldalról ugyan kétségbe vonták a felírás ezen eredményét, — de vájjon azon föliratot az egész külföld, mely a kifejezésekből veszi az értelmet, nem olyannak tekinti-e, mint melylyel az osztrák császár souverain joga Magyarországra nézve el van ismerve ? És vájjon magában ezen fölirásban nem kivánatunkat fejezzük-e ki, és nem hivjuk-e fel arra, hogy oly dolgokat tegyen, melyek az uralkodói jog gyakorlatát képezik ? Részemről tehát akkor, midőn semmi tekintet a mellett nem szól, hogy föliratot intézzünk, azt nem pártolhatom. Azon biztos kilátásunk van, hogy Magyarország, daczára mindazon törekvéseknek, melyek alkotmányossága ellen elkövettettek, ki fogja küzdeni önállását, ki fogja küzdeni függetlenségét. Az osztrák monarchiának nagyhatalmi állása megtörve, külviszonyai olyanok, melyek öt egyátalán nem teszik képessé, hogy még egyszer visszatérhessen az absolutismus ösvényére, sőt azt sem hiszem, hogy az osztrák birodalom ugy mint jelenleg áll, sokáig fenntarhassa magát. Pénzügyi nyomorúságait, melyekkel bennünket tizenkét éven keresztül sújtott, a bereghi érdemes képviselő igen érdekesen kifejtette. Nem hiszem, hogy azon pénzügyi bajokon, melyekben Austria szenved, egyátalában segíteni lehetne, még akkor is, ha ahhoz Magyarország bizonyos mértékben segédkezet kivárnia nyújtani. Ezen pénzügyi bajokon, alig segíthet egyéb, mint Ausztria fölbomlása. Mi kívántatik arra, hogy Ausztria a maga pénzügyi zavaraiból kibontakozzék ? (Halljuk!) Nemkivántatnék-e a pénzérték helyreállítása, nem-e a végkép megbukott hitel helj reállitása, az adósságcsinálás megszüntetése, az adósságok törlesztése, s az adó leszállítása. S lehetséges mindez? Tudjuk, hogy az osztrák papír pénznek mily értéke volt 1848 előtt, midőn mintegy 223 millió forintnyi bankjegy fedezésére alig volt 43 millió frt. ezüst készletnél több, de még volt azon lehetőség, hogy Ausztria adósságait kifizetni fogja. (Zaj.) Egyátalában a papírpénz értékének sülyedése nem magából a pénzügy fejleményéből származik, hanem az állam hitelének bukásából. Mutatja ezt a közelebbi 12 év története. 1848-ban, midőn a forradalom kiütött, azonnal veszteni kezdé a papírpénz értékét ; később midőn Ausztriára nézve Milano bevételével a dolgok némileg jobbra kezdtek fordulni, az agio azonnal leszállott ; midőn octoberben a bé-esi események következtek, midőn Magyarország alkotmányának megvédésére fegyveres ellentállásra készült, akkor a pénz értéke lesülyedt, és később a forradalom bevégezte után vájjon nem a szerint hullámzott-e a pénz értéke, a mint Ausztriának fönnállása veszélyeztetve látszott, vagy kilátás nyilt a béke megszilárdítására ? Valahányszor oly rázkódás következett be, mely Ausztriára nézve azt hozta kilátásba, hogy bukása közéig, mindannyiszor a pénz értéke mélyen sülyedt le. A keleti háború után 1858-ban oly pénzoperatióval akartak segíteni a pénzügyi bajokon, mely a népek roppant megerőltetésébe került, mert mi hallatlan, az ezüst pénz értékének erőszakos leszállításával történt. A valuta helyre állott. De midőn Napóleon elmondta újévi köszöntőjét, néhány nap alatt felszökött az agio, a pénzérték újra lesülyedt. Lehetséges-e egy oly államban, hol a hitel annyira meg van ingatva, hogy a pénzviszonyok rendezhetők legyenek ? A pénz értékének sülyedése igaz, tetemes károkat okoz magának a népnek, a kereskedelem tárgyai megdráguljak, a kereset forrásai megapadnak, s különösen ezáltal szenved a reál hitel. Mert igen kevés pénzes ember van, ki a valuta ily ingadozása mellett örömest kölcsönözne rendes kamatra, betáblázás mellett a végre, hogy pár hónap múlva kölcsön adott pénzének valódi értékben talán egy tizedét kapja vissza. Tudom én azt, hogy maguknak a népeknek érdekűkben állana a pénz értékének helyreállítása. De vájjon akkor, midőn ezen helyreállítás csak erőt haladó áldozatokkal volna elérhető soly áldozatokat kíván a népektől, melyek folytán eltemettetnék fejlődési képességük, vájjon Ausztria népeitől lehet-e várni, remélem, hogy ezen viszonyok megváltoztatására segédkezüket nyujtandják, s nem kivánatosabb-e reájuk nézve, hogy Austriának mint birodalomnak létele essék a hűtlen gazdálkodás áldozatául ? A papírpénz értékének csökkenését az is különben előmozdítja, hogy a bank alapja részben státusadósság, s így az államadósság törlesztése, a bank kielégítése javitna talán a helyzeten. De vájjon lehetséges e, hogy Ausztria már is 3 milliárdra menő államadósságait valaha kifizethesse, (Zaj.) sőt lehet-e rendes törlesztésre is gondolni akkor, midőn ezen roppant adósság mellett a népek adóképessége annyira meg van rongálva, hogy már rendes adójukat is képtelenek fizetni, az államadósság törlesztése pedig csak az ál-