Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-25

XXV. ülés 1861. május 18-kán. 167 Valamely állam közvagyonosságának legbiztosabb hévméröje az adóképesség ; hogy az adóképesség hazánkban évről évre fogyott, bizonyltja az, hogy p. o. 1849-diki közigazgatási évben az egész monarchiában kényszerítő rendszabályokkal kellett 53 és egy fél millió forint adót behajtani, ez összegből a magyar birodalomra majdnem 40 millió esett. Az adóbehajtásra 1859-ben 147,650 katona és büntetőküldött használtatott az egész monarchiában, ebből a magyar birodalomra esett 120,473. — Az exequált egyének száma (Halljuk!) volt 3,852,702, ebből a magyar birodalomra esett 2,879,903. — Megzálogositási esett fordultelő összesen 1,277,243, a magyar birodalomban 1,023,831. Oly birtok pedig, hol már maga a birtok tétetett zár alá összesen 25,251 volt, s ebből országunkra 18,439 esett. Azon országban, hol egy oly évben, midőn még az adónak törvényes szempontbólí megtagadása el nem terjedt, s valóban fizetési képtelenségből ennyi zálogolási, executionalis és sequestrationalis eset fordult elő, ezek az adóképesség megszűntének s igy az anyagi jobblét romlásának legvilágosabb jeleiül szolgálnak, ezen a nemzetek pénzügyi történetében hallatlan számok tagadhatlanul bizonyítják, hogy hazánk törvénytelen korszakában anyagilag is mennyi kárt szenvedett. — Áttérve a pénzügyi kérdésre : szomszédainknál azon törekvés félreismerhetlen, s azt minden erejükkel kivinni kívánják, hogy a magyar birodalomnak ne legyen külön pénzügye, az országgyűlés mondjon le adó- és ujonezszavazási jogáról, mindezekről egy közös birodalmi tanács intézkedjék, anélkül a monarchia fönállása nem is képzelhető sat. Ezen, a pragmatica sanctio és minden sarkalatos törvényeinkbe ütküzö s reánk erőszakolandó kívánatnak ellenében azt állítom : 1. hogy ezt belenyugvásunkkal bár mely körülmények közé helyezendő országgyűlés által vagy a nélkül kivinni lehetetlen; — 2. hogy ez hazánk egyenes anyagi érdekei ellen is van; — 3. hogy az osztrák örökös tartományok jól felfogott saját anyagi és szellemi érdekei ellen is lenne, s végre 4. hogy az osztrák pénzügyi kérdésnek más biztosabb és szerencsésebb megoldási módja is lenne. (Halljuk!) Az elsőre nézve nem nagy ismerete kívántatik nemzetünk jellemének, hazánk történetének shazai törvényeinknek, hogy belássák az osztrák államférfiak azt, miszerint a törvényhozó testület lemondhasson valaha adó- megszavazási jogáról; lemondjon jogáról : bárminő ügyeit saját törvényhozás által elintéztetni. Hazánkban a törvényekhezi ragaszkodás oly mély és oly határozott, oly átalános, hogy ezen annyi törvényeink által biztosított és az alkotmányosság első föfeltételét tevő jog nála még az országgyűlés mellőzésével megkísértendő eszköz bármelyike által is czélt érni lehetetlen, ámbár az indítványt tevő nagy fia hazánknak ezen tárgyra vonatkozó főbb terveiteket oly fényesen kiemelé, hogy számtalan, az adó megszavazási jogra vonatkozó törvények közül csak a nevezetesebbeket megemlíthessem. Első Mátyás király csak hatalmas, nemzetetét dicsőséggel és fénynyel elárasztó fejedelem volt; és súlyos, de dicsőséges háborúi között keletkezett az 1471-diki 11-ik törvényczikk, mely igy szól : „Egyébiránt mi semmi adót vagy dijat, átalában a haza lakóitól, bármely ok miatt sem követerendünk, vagy mások által követeltethetünk azok akarata és beleegyezése nélkül." De ha a habsburgiház uralkodása alatt is, — József korát kivéve, — mindig az országgyűlés szavazta meg az adót, igy Vll-dik Károly király alatt 1715-ben a 8-dik törvényczikk 2-dik §-ában nyíltan mondja : „Segélyeknek, vagy szükséges adóknak tárgya az országgyűlésen összegyűlt karokkal és rendekkel tanácskozás alá veendő." Boldog emlékezetű II-dik Leopold király a törvénytelen József korszak után az 1790-diki 19 törvény czikkében biztosítja az országot ezen jog sérthetlenségéről, midőn mondja : „Arról teljesen biztosítani méltóztatott ö cs. k. Felsége az ország rendéit, hogy bármi néven nevezendő segély, legyen az készpénz, terményekből, vagy ujonczokbólálló, sem az ország karaitól és rendéitől, sem a nemtelenektől, királyi hatalom által országgyűlésen kivül nem fog követeltetni. — Az adó összege pedig mindenkor az országgyűlésen, egy országgyűléstől a más országgyűlésig fog meghatároztatni." Sőt a mostani uralkodó császár ö Felsége nagyatyja I. Ferencz az 1802 I. törv. czikk, és az 1827-iki 3-dik t. czikkében minden utódaira nézve is kötelezőkig kimondá; V. Ferdinánd ö felsége pedig az 1848-ikV-dik és Vll-dik tör. czikkbenezen jogot ismét szentesité. De a kivetett adó nemekről is az országgyűlés rendelkezett mindenkor. Számos törvényczikkek keletkeztek mindezen tárgyakról; az 1405-iki 17-töl egész 1848-kig az álladalmi és koronái javakról, harminczadról, mindennemű regálékról, azaz a királyi jövedelmekről, sat. melyeket tegnap Pap Mór képviselőtársunk egyenkint idézett. Az tagadhatlan tehát, hogy a törvény mellettünk szól, mellettünk a törvényes gyakorlat is. Hol a jog ily világos, hol annak betöltésétől függ magának a törvényhozásnak életereje, képzelni sem lehet, miszerint a pénzügyünk feletti szabad rendelkezésről valaha lemondhassunk. De másodszor hazánk nemcsak közjogi, de egyenes anyagi érdekei ellen is lenne : a bécsi birodalmi tanácsba beleolvadni, s az által gyakoroltatni az adó és az ujonczok megszavazási jogát. Nem akarok itt szólani a kérdés politikai oldaláról, kiviteli lehetetlenségét nem akarom fejtegetni, hogy ámbár nagy kisebbségben lennének ott a magyar tagok, és azoknak részvéte legbiztosabban zavarba hozná az összes monarchiát: mint azt t. barátom b. Eötvös oly remekül kifejté ; de szorítkozom egyedül a kérdés anyagi részére. (Halljuk!) Miután az anyagi érdek tagadhatlanul nagy fontosságú tényező mind a magánosak, mind a népek elhatározásánál, — e kérdésnél pedig szó van : Magyarország anyagi érdekének az osztrák tartományok anyagi érdekeibe való beolvasztásáról ; — szó van arról, hogy minden időkre egyesítsük anyagi jobblétünket az osztrák érdekekkel, sőt annak közös elintézésében bizonyos számbeli felsőséget s igy rendelkezési hatalmat adjunk — szomszédainknak ; há mellözhetlen jogi nehézségek nem volnának is, bizonyára meg fognók fontolni szomszédaink anyagi tekintetbeni múltját, jelen állását, a jövő kilátásait és különösen azon biztosítékokat, melyeket egy biztosabb jövő tekintetében nyújtani képesek. Az osztrák pénzügy a múltban nem sok kedvező eredményeket mutatott. A jelen század elején a 42*