Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-25

166 XXV. ülés 1861. május 18-kán. Nem onnét hátráltaták-e 1844-ben azon országos pénztár adó utjáni megalapítását, melyből az anyagi érdekek lettek volna elömozditandók ? — Ugyanakkor Bécsben szenvedett hajótörést a fölbbirtoki hitelintézet, mely fóldmivelésünknek oly nagy lendületet adhatott volna. — És a gyorsan bevégzett 1848-diki pozsonyi országgyűlés nem gondoskodott-e mindazon kellékekről, melyek az anyagi jobblét gyors felvirágzását élni aradhatlanul eszközlik ! — a szabadmunka, a szabad föld, földbirtoki hitelintézet, a vasutak építése az 1848-diki törvényekben mind bennfoglaltatnak. És mi volt az annyira magasztalt 12 évi korszaknak anyagi szempontbóli eredménye? A véres háború bevégzése után, midőn a haza minden népei kimerülve voltak, midőn a hűbéri viszonyok megszüntetése után munkás kéz hiánya a földmivelést zsibbasztá, az úgyis annyira szegény országban egyszerre 64 millió forgalmi jegy megsemmisítése által mennyi fáradság és munka eredménye lett semmivé! — Ily nyomott viszonyok közt a rendszer emberei egyszerre kíméletlenül hozták be és egész mértékben mind azon súlyos egyenes és közvetett adó-nemeket, melyek Ausztriában már századokon át megszokott terhek voltak. — A földbirtokosok csak évek után kapták az úrbéri kárpótlást hosszadalmas eljárás mellett oly kötvényekben, melyek mindig tetemesen névbeli értékük alatt állottak és állanak. Minden jogi fogalom kíméletlenül elszaggatva egy idegen, senki által nem ismert, viszonyainkhoz nem illő polgári törvénykönyv reánk erőltetve. A súlyos és egyenetlenül s igazságtalanul kivetett országos adók mellett, mindennemű országos és községi pótlékokkal, a kényszeritöleg behozott — úgynevezett önkén ytes kölcsön és hozzá az agio örökös ingadozása, mely az ipar és kereskedés biztos felvirágzását, a magán és közhitel megszilárdulását, lehetetlenné teszi; és e mellett a súlyos adók, a passiv külkereskedés, a külföldön levő állam- és értékpapírok kamataira kiküldött sok milliók az örökös pénzügyi deficit fedezésére tett minden alakú kölcsönök, a nemzetnél a tőkék szaporodását lehetleniték. A múlt korszak tekintetre méltó eredménye közé számitható a közbenső vámsorompók megszüntetése és több vasút engedményezése, melyeknek fóldmivelésünkre való üdvös hatása tagadhatlan. De a vámviszonyokat illetőleg is a német vámszövetséggel kötött szerződéseknél hazánk érdekei és viszonyai tekintetbe sem vétettek; például midőn Ausztria részéről a német érdekeknek minden lehető kedvezmény adatott, a földművelési termények s különösen a bor kivitelére nézve semmi kedvezmény sem eszközöltetett egy oly államban, melynek passiv kereskedésénél fogva végtelen súlyt kellett volna helyezni ily nevezetes kiviteli czikké válható terményre. A vasutvállalatok már 1848 előtt keletkeztek, s bizton el lehet mondani, számosan keletkeztek volna nélkülök is s bizonyára az ország érdekeire nézve sokkal kedvezőbb engedményi föltételek mellett, Kedves kérkedési tárgyuk volt a Tisza szabályozása. Ezen nagyszerű vállalat még 1846-ban keletkezett s a misiker a rendszer alatt eszközöltetett, a magán társulati munkásság eredménye volt, még pedig a rendszer által tett sokszerü zsibbasztó akadályok daczára, melyek ezen vállalatban is oly zavart okoztak, hogy abból csak idő folytával s nagy munkával bontakozhatik ki. Mily nehéz volt a legüdvösebb tárgyat is kivinni, azt sokszor magam is tapasztalam; egy idegen, hazánk viszonyaival ismeretlen, aziránt inkább ellen- mint rokonszenvet érező bureaueratiában oly szívósság van, mely a legedzettebb akaratot is zsibbasztani képes. Többek közt példája a néhány barátaimmal a magyar-föld-hitel-intézet fölállítása körül tett fáradozásaink sikeretlensége. Pedig lehet-e fontosabb föladat egy kitűnőleg földmivelő nemzet kormányán ülőkre nézve, mint megmenteni a birtokos osztályt az uzsora emésztő hatásától, a munkás gazdának rendelkezésére lehető olcsó és nyugalmas kölcsön által módot nyújtani hasznos beruházásokra. Még szám nélküli tényeket idézhetnék, melyek által bizonyítható, hogy anyagi felvirágzásunkra mi sem történt. De még egy más álfogalmat is terjesztenek felölünk, miszerint a barbár Magyarországban a civilisatiót honositá meg a rendszer. Fogalmam szerint minden elöhaladott népnél a valódi civilisatió a következőkből ismerhető m eg : biztosított személy- és vagyonbátorság, rendes és igazságos törvénykezés, a nevelés és átalános művelődés és erkölcsiség elöhaladása, a vagyonosság emelkedése által. Már emberemlékezetre, vagy tán a tatár- és törökjárást kivéve, soha oly gyenge lábon nem állott az egyesek személy- és vagyonbátorsága. Az ostromállapot alatt az egyéni szabadság minden biztosítékai megszűntek. Hires volt az igaz a magyar perlekedési rendszer lassúsága, de csak az ősiségi perekben, a váltó és szóbeli perek gyorsan lejártak. Az ide átplántált igazságkiszolgáltatás mily bizonytalan, mennyire a bíró önkényétől függő, hoszadalmas és költséges volt, azt tapasztaltuk mindnyájan. A nevelés — és különösen a népnevelés — előmozdítására misem történt, idegen nyelven, idegen tanárok, idegen kézi könyvek szerint a germanisálás czéljából tanítanak, s ha a népnevelés nem ment vissza, az egyes hitfelekezeteknek egyedüli érdeme. Hogy az átalános művelődés elöhaladása meg nem akadt, az irodalomnak, magánosok igyekezetének és áldozatkészségének köszönhető. Vagyoni tekintetben előre nem, de igen is inkább hátramentünk. Az adó súlya alatt nem fejlődhetett ki kellőleg az 1848-ban fölszabadult fölclmivelés, birtokos osztályunk eladósodva s az uzsora által emésztve; a nép minden osztályai szükségeiket összeszorítva, a máskép hasznos beruházásra fordítandó összegeket nélkülözve, mondhatni, a súlyos adókat sok helyt a vágyóitoké rovására teljesíthetek.