Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-24

XXIV. ülés 1861. május 17-kén. 161 A jövedelmek meghatározásánál azonban soha sem annak kell alapelvül szolgálni, hogy mit és mennyit adhat a nemzet, hanem annak, hogy mit és mennyit tartozik adni. Magyarország jövedelmét par excellence az adó, a katona és fiseusi jószágok, s az ugy nevezett nagyobb királyi haszonvételekből merítette, melyhez tartoztak a só? a bányák, s az ezzel kapcsolatos pénzverés és harminczad rentjeí, nem számítva most a vegyes adományokból, a lelt kincsekből s az egyiránt gyűlölt és gyűlöletes tolerantialis taksákból bejött pénzeket. Bárminemű forrásból eredtek legyen azonban e jövedelmei, az mindig fő gondját képezte e nemzetnek, hogy az országos javak el ne idegenittessenek, idegen czélokra ne fordíttassanak, s függetlenül az osztráktól a nemzet hatóságai által kezeltessenek; így ásóra nézve az 1791 : XX, 1792 : XIV, 1802 : III, 1830: X, t. czikkekből kitűnik, hogy árának meghatározása az országgyűlés jogköréhez tartozott, s jövedelme a magyar kincstárba folyt. b) A bányákra nézve az 1490: XVH, 1553: XXIII, 1558: VIII, 1659 : LXXH, 1729: XIV, 1741: XXXII t. czikkek elrendelik, hogy az aranyat és ezüstöt rudakban a hazából kivinni nem szabad, hogy azt a hazában kell pénzzé verni, átadni a forgalomnak, és hogy a pénzlábat országgyűlésen kívül változtatni nem szabad. c) A harminczadot illetőleg: az 1622: XIV, 1625: XXXIII, 1647: LXXXVIII, s az 1723: XIII t. czikkek igazolják hogy ennek szabályozása országgyűlés elibe tartozott, s jövedelme az országos kincstárba volt szolgáltatandó. d) A korona-jószágokat illetőleg az 1608 : XXII, a. c. azt igazolja, miszerint az ily jószágok elidegenítése a vevő pénzének elvesztése terhe alatt van megtiltva. Az 1791: VII t. ez. pedig azt igazolja, miszerint mind a kormány, mind a gr. Schönborn család a törvény ezen rendeletét körültekintő óvatossággal respectálta, midőn a csajkások kerülete s a munkácsi uradalom felett csere-alkuba bocsátkozott. Az adót illetőleg, ennek azon része, mely házi-adó czim alatt az egyes megyék és városok igazgatási költségeit fedezte, elannyira önálló valami volt honunkban, nem csak az örökös tartományok, de még saját országgyűlésünk irányában is, hogy ezt minden megye különféle, de okadatolt szükségéhez képest helyhatósági jogánál fogva maga határozta, vetette ki és szedette be a magyar királyi helytartótanács ellenörködése mellett. A hadiadót illetőleg már fenntebb az 1791: XIX s az 1827: IV t. czikk alapján kimutattam, hogy ennek megajánlása az országgyűlés hatáskörébe tartozott. Itt csak azt adom hozzá, hogy a nemzet oly előrelátókig gondoskodott e joga épségben tartásáról és biztosításáról, miszerint azon esetre, ha még is a fejedelem avvagy a kormánynak önkénye, mellőzve az országgyűlést, önkényes utón kisérlené meg az adókivetést és behajtást, ez esetben az 1504: I. t. czikk az önkénytes fizetőket büntetés alá vonandóknak rendeli, — míg az 1827: VI t. czikk arról tesz bizonyságot, hogy maga I Ferencz is ez elvet szentesitette, midőn az 1812-töl 1825-ig országgyűlésen kivül kivetett adó restantiák elengedéséhez hozzájárult. Ezekből azt hiszem eléggé kitűnik, hogy Magyarország had és pénzügye 1848 előtt is külön ós függetlenül állott az osztráktól és hogy a nemzet mind a mellett elég méltányos és lovagias tudott lenni dynastiája irányában, ezt mind a Mária Therézia alatti korszak, mind a franczia háború véres küzdelmei eléggé tanúsítják. A mythologia mondása szerint hajdan Prometheus azért, mert az eget tüzétől meglopta, bűnhődésül lelánczolva sasok martalékának lön kitéve. Mi az égi tüzet, a szabadságot, döntő befolyásunk által már kétszer (1848-ban és most) szerzettük meg az örökös tartományok számára, s jó szomszédaink mit szántak ezért nekünk jutalmul ? hogy megfosztva pénz és hadügyünk kezelésétől, mint Prometheus lakoljunk. De ugyan mi is kívántatná meg velünk az összeolvadást ? talán az a gyögyörü gazdálkodás, mely 12 év óta e status csontját s velejét emészti, mely most éli a XV Lajos időszakát, Law papírpénz özönével; Fleury és Necker pénzügyi mesterfogásaival. Én nem tudom, mennyiben igazolja magát s valósul azon axióma, hogy hasonló okok mindig ugyanazon eredményeket szülik. Azonban, hogy az osztrák fmancia nem csak jelenlegi rósz állásáért, hanem különösen megszokott önkényü, minden, a nemzetnek tartozott felelősség nélküli rendszeréért is, hogy valami oly brillians és bájoló képet nem mutat, hogy beleszeressünk, s vele összeházasodjunk, azt magamis érzem. (Derültség!) Ez esetben félnék, hogy ugy járnánk, mint az egyszeri ember, ki mig az előtte lévő szénavontatóból kötelet eresztett, addig szomszédja lova háta mögött minden kötelét fölfalta, s utoljára azon vette magát észre a szegény ember, hogy kötele sem volt szénája is elfogyott. Hiszen saját hazánk anyagi állapota is annyira sinli ez önkéntes gazdálkodás dulásait, hogy hosszú pihenésre, üdülésre lesz szükségünk. A mezőgazdaság, az állam ezen tápláló emlője, egyenes és közvetett adók, dohány-monopólium, s a roszakaratu kontárkodásnak minden kinzó eszközei folytán a merre csak a szem ellát mindenütt lenyűgözve, kifosztva s tönkretéve, elannyira, hogy ezen terhek megszüntetése után még egy gazdasági hitelbank egyenes és közvetlen segélyére lesz szüksége (Helyes!). Erdélyt ki ne kívánná vaskarokkal közelebb fűzni hozzánk egy nagyvárad-kolozsvár-brassói vasútvonal által. így Fiumét hasonlóképen mely mintegy ara, elmerengve a tenger habjain, várja jegyesét, Magyarországot. Képv. ház. napL I. köt. 4:1