Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-23

XXIII. ülés 1861. május 16-kán. 129 sértenök-e meg igazán a pragmatica sanctiot, ha annak egyik, — a minket kötelező — részét érvényben levőnek elismernök, a másik a bennünket biztosító résznek elismertetése nélkül. (Helyeslés.) Nem tagadja azt senki, hogy a pragmatica sanctio értelmében az örökösödésnek megállapított első szülöttségi rendje szerint, ugyanazon egy személyt illeti az uralkodás mind Magyarországban, mind az örökös tartományokban, sőt azt is elismerem, hogyha a lemondások törvényes alakban, törvényesen hozzánk megküldve lesznek ezen személy épen jelenlegi osztrák császár Ferencz József Ö Felsége; de tudni kell mindenkinek ama föltételeket is, melyek mellett egyedül illethet valakit az uralkodás Magyarországon, shae föltételek mellőzésével ismernök el az uralkodói jogot, a magyar koronát tettleg alárendelnök az osztrák császárinak s azon következtetésre adnánk alkalmat, hogy ki ez utóbbit birja, annak az elsőt is birnia kell, akár teljesítette a törvényes föltételeket, akár nem. Magunk rontanók le a pragmatica sanctionak az indítványban oly remekül kifejtett értelmét, két oldalra kötelező erejét; s vájjon ha az európai diplomatia nem levén fölvilágosítva, törvényeink szerint irányunkban tévedett, az-e kötelességünk, hogy meghagyjuk e tévedésben, vagy az, hogy fölvilágosítsuk, még pedig nem csak meddő óvások, hanem tetteinkkel is. (Helyeslés, éljenzés.) Óvásokban elég gazdagok törvényhozásunk és hatóságaink jegyzökönyvei, de vájjon aratott-e ezek által csak egyszer is sikert nemzetünk? (Nem! Igaz!) Nem a lemondások törvén) telén voltára fektetem én a fősúlyt, midőn azt mondom, hogy ausztriai császár Ö Felségéhez felirnunk nem lehet, mert magam is azt hiszem, hogy V". Ferdinánd király Ö Felsége minden koronáiról visszavonhatatlanul le akart mondani, s bár* előlegesen kívánom a lemondásokat törvényesekkel kicseréltetni, ezt könnyen eszközölhetőnek tartom. E téren tehát vitatkozni nem akarok, mert nekem sincs szándékomban helyzetünket ujabb bonyodalmakkal nehezíteni. Azonban a fólirás lehetősége mellett a magyar közjog folytonos gyakorlatából fölhozott példák engem az ellenkezőről győznek meg. II. Mátyás idejében Magyarország választó királyság volt még, habár választási joga a Habsburgház tagjaira volt is szorítva; választó királyságban pedig az országgyűlést az interregnum alatt oly teljhatalom illeti, a minőt hogy jelen országgyűlésünk gyakoroljon, nem hiszem, hogy valaki kívánatosnak vagy lehetőnek tartaná. Ezen eset tehát a jelen helyzetre nem nyújthat következtetéseket! III. Károly, midőn a trónralépett, nem helyezte volt magát kívül a törvényes téren, nem tagadta meg alkotmányunk érvényeit. II. Leopold pedig, bár trónraléptét törvénytelen kormányzat előzte meg, valamint az nem az ö nevében s nem általa gyakoroltatott, sőt a törvénytelen rendeletek egykettö kivételével már elődje által viszszavonattak, úgy midőn maga trónralépett, elsőben is a törvényes kellékeknek igyekezett eleget tenni, visszaállitá a törvények uralmát s összehítta az országgyűlést. I. Ferencz trónralépte és megkoronáztatása pedig, a már akkor érvényben levő 1790—91-ki ín. t. ez. rendelkezése szerint történt, mely t. ez. meghatározza, hogy a trónralépő fejedelem magát hat hónap alatt megkoronáztatni tartozik, s úgy hatalmazza föl öt a fejedelmi jogok egy részének, de csak törvényeink értelmében s alkotmányunk szerint — megkoronoztatása előtt is gyakorolhatására. (Igaz! ügy van!) Mindezen fejedelmek tehát a törvényes téren állottak, midőn hozzájok föliratok intéztettek. Látom mind törvényes lehetőségét, mind szükségét annak, hogy a még nem koronás fejedelemhez felírás intéztessék, épen a koronázási hitlevél elkésziilhetésének érdekében is; de a föntebbi példákra uíalva, azt kell elvárnom, hogy a tényleges hatalom álljon a törvényes térre, (Helyes !) mint az idézett fejedelmek állottak, s ha ezt, a miben lehet, mert a hat hónapi törvényes időt már meg nem tarthatja,—meg teszi, nem akadékoskodva a lemondások helyrehozható törvénytelenségében, nem akarva kihúzni a 12 évi s még ma is folytatott törvénytelen uralkodásból kihúzható következtetéseket, magam is felirásra fogok szavazni; de addig mig ez meg nem történik — nem. (Ugy van! Helyes!) A szabad angol nép példája csak az esetben, ha az uralkodó a törvényes térre állott, lesz reánk alkalmazható, mert mig ez meg nem történt, bármennyire hivatkozzunk is törvényeinkre, feliratunk nem lesz egyéb mint ezen, a tényleges hatalom által el nem ismert, törvényeink érdekében kifejezett kérelem Arra, hogy kit akarok a határozat által kötelezni, egyszerűen azt felelem, hogy senkit sem. Határozatot óhajtok azért, mert a föntebbiek szerint meggyőződésem, hogy felirnunk nem lehet, a manifesumra nézve pedig osztom indítványozó véleményét. Határozatban L-hef tehát egyedül elmondanunk azt, mit elmondani szükséges. Valóban csudálkozom azon, hogy a törvényekhezi ily szoros ragaszkodást hogy lehet a törvényes alapokoni békés kiegyenlítés gátjául tekinteni, s még annyival inkább valamely forradalmi irányú lépésnek tartani, midőn forradalmat mindig és egyedül a törvények áthágása által lehet előidézni. (Helyeslés.) És valóban átkos forradalmat akkor, ha ez átlépés hátrafelé történik. (Átalános helyeslés, tetszés, éljenzés.) Az országgyűlés működésének megkezdését — nézetem szerint — nem az által nehezitjiik, ha határozatot hozunk felírás helyett; mert magának az osztrák kormánynak félhivatalos nyilatkozatai megmondják, hogy e tekintetben minden attól függ, ragaszkodunk-e az 1848-ki törvényekhez. Erre nézve pedig mindnyájan egyetértünk. (Közhelyeslés.) A tényleges hatalom tudja, mik törvényes igényeink, sálig képzelem, hogy hinni lehessen, miszerint ha azoknak eleget tenni óhajt, a határozat ebben gátolhatná, ha pedig eleget tenni nem akar, a felírás erre bírhatná. Képv. ház napi. I. köt. ***'