Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-23

128 XXIII. ülés 1861. május 16-kán. s netaláni ideiglenes szenvedések közepett is vigasztalni fog azon tudat, hogy ügyünk szentségénél és helyzetünk erejénél fogva hazánk jobb sorsa közel van. (Igaz!) Pártolom én tehát az előttünk levő indítványt mindazon pontokra nézve, melyek benne foglaltatnak; egyes észrevételeim indokolását, valamint az általam pótlólag befoglaltatni ajánlott kérdések kifejtését — ha ugyan elvileg azokat elfogadni méltóztatnak — a részletes tárgyalásra tartom fenn magamnak, s most áttérek arra: kinek és minő alakban mondjuk el azt, mit mondani akarunk. (Halljuk!) E két kérdésre én egyszerre felelek. Nem lehetek e tekintetben a mélyen tisztelt inditványozóval egy véleményen, mert alkotmányos szempontból nem látom, hogy kihez lehetne felírni, nem látom tehát a felírás lehetőségét, s épen azért mindazt, mit elmondanunk szükséges, határozatban kimondatni óhajtom. Nem akarok én a conjecturalis politika terére lépni, ezen a legnagyobb tehetség is csak eltévelyedhetnék, törvényes szempontból akarom a dolgot tekinteni. Az országgyűlés mikénti összejövetelét illetőleg azt hiszem, senki sem tagadhatja meg a nemzettől azon jogot, hogy mihelyt neki a mód erre megadatott, országgyűlési képviselőket választhasson, országgyűlésbe összejöhessen; (Helyeslés.) mert azt hiszem, hogy a fejedelmeknek adott összehíhatási jog nem foglalja magában az országgyűlés tarthatás jogának megadhatását vagy felfüggeszthetését: hanem csak az ezen jog gyakoroltatása idejének kitűzését, sőt e tekintetben is átalánosságban a törvények intézkedtek. A jelen tényleges hatalom részéről szétküldött regalisokat nem tekinthetem az összejöhetési jog, hanem csak az összejöhetési lehetőség megadásának és pedig nem csak azért, mert a hatóságok valamint szervezkezkedésüknél kimondák, hogy ezt nem a 20-ik októberi diploma, hanem mert az lehetővé tette, a törvényes alapon kívánják eszközölni: épen ugy nyilvániták, midőn a képviselőválasztásokra szükséges elöintézkedéseket megtették, hogy ezeket nem a regalis, hanem az 1848-ik évi törvények alapján teszik, sőt némelyek a regalisok szétküldését be sem várták, hanem főleg azért, mert mind 1790-ben, mind az 1848-ki IV. t. ez. alkotásakor csupán törvényes fejedelem jogának tartották és tarthatták az országgyűlés összehívását; (Ugy van! helyes!) de e joggal egy még nem törvényes hatalmat fölruházni bizonyosan nem akartak; hogy a mai tettleges hatalom pedig mily messze áll még attól, hogy törvényes legyen, ezt maga az indítvány legjobban bebizonyítja. Annak tehát hatalma igenis, de joga az összehívásra nem lehet. (Helyeslés.) Igaz, hogy a tettleges hatalom egyedül képes az abnormis helyzetet törvényessé változtatni; de ezt csak az által teheti, ha törvényessé lesz; mert a nemzet eleitől fogva a törvényes téren akar állani. A békés orvoslás tekintetében pedig annyi és oly határozottan előzékeny lépéseket tett, hogy e tekintetben a nemzetet mulasztással vádolni túlzás vagy — mit hasonlag tesznek némely elleneink, forradalmi vágyakat szemére vetni bizonynyal nem lehet. (Átalános helyeslés.) Lássuk e tekintben a helyzetet. 1849-ben mart. 5-én most is uralkodó ausztriai császár ö felsége széttépte a kétoldalú szerződéseket, széttépte a pragmatica sanctiót, mert megsemmisítette az azáltal biztositott magyar alkotmányt, feldarabolta az országot, fegyverrel igyekezett azt meghódítani. (Ugy van!) EnDek folytán ugyanazon év april 14-én a nemzet is megsemmisitó a kétoldalú szerződésnek, — melynek érvényére az, ki azt már maga részéről széttépte volt, — úgy sem hivatkozhatott, öt kötelező részét. A fegyver hatalmának kellett dönteni, s mert a harcz koczkája idegen hatalom beavatkozása folytán az osztrák fegyverek részére dőlt el, következett a 11 évi kormányzat, nem a kötések, nem a törvények, hanem egyedül a hóditói jog, a fegyveres erő alapján. (Ugy van!) Mindnyájan tudjuk, mi lön e kormányzat eredménye: elszegényedése a népeknek, elszegényedése az államnak, bonyodalmak benn az országban, a tekintély lesülyedése a külpolitikában s végre egy alig pár hónapig tartó háború után egy szép tartomány elvesztése, a roppant, a minden áldozatokkal fenntartott hadsereg vitézsége daczára. Át kellé utoljára látni, hogy az eddigi utón tovább haladni nem lehet, és sok vajúdás után megszü. lemlett az október 20-ki diploma. A nemzet látta bár, és meg is mondta, hogy ez még épen nem ősi alkotmányának visszaállítása, hanem ellenkezőleg annak több sarkalatos részeiben uj megsértése, mégis engedve a fejedelem bizalomra felhívó szavának, békülékeny szellemétől indíttatva, hozzáfogott a szervezkedéshez s nem feledve bár, de fátyollal borítva a multakat, visszaállott a széttépett kétoldalú szerződések, a pragmatica sanctio, vagyis az 1723 ik évi I., II., és III. t. ez. s az ezek folytán alkotott sarkalatos törvények által kijelölt térre, s a helyett hogy a multakért szemrehányásokat tett, hogy igényeit túlfeszítette volna, nem kívánt semmit egyebet, mint hogy a tényleges hatalom is ismerje el az elsőben is általa széttépett szerződések és törvények szentségét, álljon a nemzet mellé a törvényes alapra, legyen törvényes. (Ugy van!) És mi lett mégis ennek következése? Az, hogy a törvényes téren álló nemzet január 16-án e térről anyagi erővel is leszorítással fény égettetett; febr. 26-án országunknak az egységes Austriába beolvasztása kimondatott, törvényei folytonosan sértetnek, honfitársaink azoknak ellenére elfogdostatnak s az ország határain kivül bebörtönöztetnek; legközelebb pedig a törvénytelen adó erőszakosan behajtatik. (Ugy van!) Csoda-e tehát ily körülmények között, ha a nemzet azt kívánja a tényleges hatalomtól, hogy mielőtt öt törvényesnek elismerhetné s vele mint nemzet a törvényhozás terén érintkezhetnék, álljon törvényes alapra, teljesítse az örökösödését biztosító törvények által elébe szabott föltételeket. Vájjon nem akkor