Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-23

126 XXI11 ülés 1861. május 16-kán. ingadozásaira s ez utóbbinak az elsőre gyakorolt nagy befolyására figyelmeztetnem ; az utolsó 6 hónap eseményei ezeket mindenki előtt nyilvánvalókká tették. Ha a bécsi kormány következetes politikát követne, lehetne tettünk valószinű következményeiről véleményt alkotnunk, de midőn kivévén a hűséget, melylyel alkotmányos szabadságunk, és törvényes függetlenségünk megtámadtatik, következetességet semmiben sem találunk , sőt e tekintetben is, — kitetszik bár mindig a valódi szándok, — az eljárásban a legnagyobb eltéréseket tapasztaljuk, minden hozzávetés lehetetlen ; s az legfólebb egyesek képzelődő tehetségének szüleménye. Ilyen körülmények között csak egy lehet szerintem eljárásunk kiindulási pontja, csak egy lehet a főelv, melyet megtagadnunk nem Szabad, egy átalános kötelességünk : tántoríthatatlanul ragaszkodni törvényeinkhez, azoknak elismertetését, életbeléptetését követelni mindenek előtt, s szenvedni inkább az önkény vas járma alatt, (Helyes.) mint törvényeinket megtagadva, saját kezünkkel tenni tönkre hazánk alkotmányos szabadságát, és törvényes függetlenségét, s lerombolni az egyedül biztos, a törvényes alapot, melyre, — ha mi arról leszoríttatnánk is — a jövő majd építhet még. A törvényeinkhez, alkotmányunkhoz s ezek minden következményeihez való hű ragaszkodás kötelessége tehát azon első szempont, melyből én teendőinket tekintem. Első és legfőbb kötelességünknek tartom ennek folytán kifejteni, az egész világ előtt tisztán kimutatni, Ausztriával szemben törvényes állásunkat, pontosan kijelölni a viszonyt, melyben hazánknak az osztrák örökös tartományokhoz állani kell. De van még más szempont is. Eltűntek már azon idők, midőn minden állam egy elszigetelt egészet képezett, s egyiknek jó vagy bal sorsa, népeinek elégedett vagy elégedetlen volta, szóval mindaz, mi kebelében történt, a többiekre nézve majdnem egészen közönbös volt. A fölvilágosodás terjedése, a napi sajtó, az irodalom s a közlekedés könnyebbé tétele, s ezek folytán a gyors eszmecsere egy- s a kereskedelmi kötelékek másfelől, az érdekek solidaritását, az egyes államok között oly fokra emelek már, miszerint egyik állam sorsa a többit is közelről érdekli, miszerint egyik is elszigetelten a többitől semmit sem tehet, és annak a mely létezni és erősbülni óhajt, meg kell a többit győznie a felöl, hogy az érdekükben van. Midőn tehát hazánknak független önkormáiryzatáhozi jogát kimutatjuk, meg kell győznünk a világot egyszersmind arról is, hogy ezen jog érvényre emelése érdekében van. (Igaz!) Értve természetesen nem egyes absolut kormányok, hanem a nemzetek, az államok érdekeit. De még ezzel nincs befejezve teendőnk, mert van egy harmadik szempont is, melyről megfeledkeznünk nem szabad, mely azt igényli, hogy midőn hazánk alkotmányos szabadsága, és törvényes függetlensége érdekében felszólalunk, nyugtassuk meg egyszersmind hazánk minden rangú, ajkú és hitfelekezetü lakosait aziránt, hogy az ö érdekeikről sem feledkezünk meg, azok irányában is a democratia igényei s a teljes jogegyenlőség kívánalmai szerint intézkedni akarunk. (Ugy van ! helyes 1) E három szempontból tekintem én teendőinket, e három szempontból akarok az előttünk fekvő indítványhoz szólani. Az elsőre vonatkozólag, hazánk törvényes függetlenségét, az osztrák örökös tartományokhoz való viszonyát, a magyar közjog szempontjából, a kétoldalú kötések alapján, az előttünk levő indítványban oly szépen, oly tisztán, oly alaposan kifejtve találom, hogy mindazt, mi abban erre vonatkozólag elmondatik, csak osztanom, csak pártolnom lehet, és egész terjedelmében elfogadom. (Helyes!) De szem előtt tartva azt, hogy őseink is hasonló alkalomnál — minő fájdalom elég volt — mindig elismertették az alkotmányt, sőt jobbnál jobb uj törvényeket is alkottak, annak biztosítására az eredmény még is az lett, hogy a kormány a mint biztosságban érezte magát, együtt szegte meg a régi, s az uj törvényeket, én törvényeinknek nemcsak elismertetését, hanem azoknak, — jelesen az 1848-ki sarkalatos törvényeknek — önmagunk biztosításául azonnali életbeléptetését is követelem. (Helyeslés). Hasonló alpossággal látom az indítványban kifejtve hazánk integritásának kérdését, és kifejezve azt, hogy mig az ennek teljesedését gátló akadályok elhárítva nem lesznek, a fenforgó nagyfontosságú kérdések megoldásába nem ereszkedünk. Erre vonatkozólag is kevés az, mit hozzátétetni kívánok. Ilyen az unióra vonatkozólag, annak kifejtése, hogy az unió , nem mint hirdetni szeretik, 1848-ban rögtönözve életbeléptettetett tény, hanem az ország- mindkét része régi óhajtásának teljesítése. Horvátországra vonatkozólag pedig, az oly tökéletes szerkezetben annak megemlítése, hogy a katonai határőrvidékek viszonyainak, érdekeik és kivánatukhoz mért megváltoztatásában is segítségökre lenni akarunk. Teljes mértékben osztom az indítványnak a menekültek vagy hazájokhozi hűségükért — törvénytelen eljárással hozott, magukban semmis ítéletek folytán s bármely más módon sújtott honfitársainkra vonatkozó követelését. Lehetetlen az önkény e részbeni hagyományainak megsemmisítése nélkül a bizodalom megújulására csak gondolni is, s ha megsemmisíttetik is mindaz, mi még megsemmisíthető, marad elég, mit helyrehozni többé nem lehet. Vértanuk drága életét, a száműzött vagy bezártak elrablott életörömeit, többé vissza nem adhatja senki ! . . . (Igaz ! Ugy van!) Hasonlóan osztom mindazt, mi a mindennemű adók törvénytelenségéről s különösen a törvénytelen