Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-22

XXH ülés 1861. május 14-kén. 121 pontjaiban körülirt kellékekkel bír. Minthogy pedig Babes Vincze képviselő úr az országban bennszüle tett s a 2. §. d) pontjában foglalt egyik kellékkel bir, azaz, az országban okleveles ügyvéd ; s különben is már april 6-kán az országban bennlakott, megválasztatása pedig csak april 24-kén történt : ennélfogva nem látom át, mikép lehetne törvényes okot megválasztatása ellen fölhozni, — s igy igazolandónak kívánom öt tekintetni. Nyáry Pál : Nem szeretném, ha abba a zavarba hoznánk a jegyzőt, hogy ne tudná föltenni a jegyzökönyvet ; pedig valóban azok után, miket eddig hallottam, ebbe a helyzetbe jönne. Az igazoló bizottmány nem találja Babes urat igazolhatónak s véleményét indokolja is, mert mondja, hogy a törvényes kellékeknek nem felel meg, melyek az 1848-ki V. t. ez. 2-dik § ának pontjaiban foglaltatnak. A d) pontmidön elébb e <§. már több rendbeli qualifieátiókat, mint a birtokot s más egyebet előszámlál, — azt mondja : „jövedelmükre való tekintet nélkül" még azok stb. ; s ezek közt vannak az ügyvédek is; — továbbá azt mondja ugyan e d) pont, hogy az előszámláltak választók „azon választó kerületben, melyben állandó lakásuk van." — Ugyanazon t. ez. '3-dik §-sa pedig mondja, hogy : „választható mind az, ki választó, ha életének 24-dik évét betöltötte, s a törvény azon rendeletének, miszerint törvényhozási nyelv egyedül a magyar, megfelelni képes". Már most némelyek azt állítják, miszerint e két §. oly szoros összeköttetésben van, hogy valaki csak abban a kerületben választathatik meg, hol választó ; a törvény azonban csupán azt köti ki kellékül, hogy minden esetre választható csak az, a ki egyszersmind választó. Itt tehát, mint Bónis Samu követtársunk mondotta, a kérdés az, vájjon Babes úr választó-e Magyarországon ? (Némely hang : Ugy van ! Zaj.) Hogy valaki választó-e, azt be lehet bizonyítani az által, ha valaki azon kerületben, melyben állandóan lakik, magát mint választó bejelentette. A másik kérdés az, hogy ha jelentette magát és félrevettetett, tett-e az ellen kifogást ? Ez a legtermészetesebb és egyedüli bizonyítvány arra, hogy valaki választó. Már most, ha Babes azt akarja bebizonyítani, hogy választható : először is azt kellett volna bebizonyítania, hogy valóban választó. Nem hallottam említeni, hogy azon kerületben, melyben megválasztatott az összeirott választók között lett volna a neve. Talán itt Pesten össze van irva ; ha ez bebizonyítva van, akkor kérdésen kivül választható. Már most tehát az a kérdés, egyszerűen félrevessük a választást, vagy pedig az illetőt utasítsuk eziránt ; mert meglehet — mint mondám, — hogy ő itt Pesten van beirva a választók sorába ; és akkor igazolandónak tartanám, különben pedig nem. Terényi Lajos : Nem vonom kétségbe, hogy az érdemes úr, kirül szó van, választó-képességgel birhat ; de nem tudom, hogy beiratta-e magát. Ha sehol sem irattá be magát, akkor nem választó és akkor nem is választható. Emlékeztetem a t. képviselő házat az 1848-ki verifieationális kérdésekre s különösen az egyik krassói képviselő Bozsinka Axenti igazolási esetére. Ugyanazon kérdés forgott fenn reá nézve is 1848-ban, mint most a jelen igazolásra nézve ; s a képviselőház az említett urat nem verificálta: jelenleg sem tartom tehát a kérdésben levő képviselőt igazolhatónak. Szabó György : Miután az igazoló bizottmány véleménye a t. ház előtt felolvastatott, szükségesnek tartom fölemliteni azon okokat, melyeknél fogva az illető választás megsemmisíttetni véleményeztetik. Alapítja véleményét az igazoló bizottmány a törvényre, s mondja, miután az érdekelt egyéniség a választók sorába magát sehol sem íratta be, tehát választható sem lehet. Az V: t, ez. 2. §-nak d) pontja különösen azokról szól, kik az előbbeni pontokban előszámlált qualificátiókkal nem birnak, hanem bírnak más valamely kellékkel, például diplomával, mint a kérdésben levő Babes úr. Ezen qulificátiót említi a törvény a választói jogra nézve, de én különbséget teszek a választói és a választhatósági jog között. A választói jogra nézve intézkedik a törvény 28-dik §-sa, melynek értelme oda rnegy ki, hogy ha valaki azon kellékekkel bir is, melyeket a törvény 2-dik §-sa megkíván, de jogát az összeiratásnak elmulasztásával nem akarja használni : elveszti választói jogát, Ellenben a választhatási jogról a törvénynek 2. §-sa csak annyiban szól, a mennyiben meghatározza, hogy kik birnak választói qualificátiókkal; de a törvénynek további sanctiója nincs arra nézve, hogy az, ki magát az összeíráskor a választmánynál nem jelentette, ne lehetne választható. Ezen tekintetekből a kérdéses urat igazolandónak tartom. Vajay Károly : Jelen esetben ne nézzük kizárólag az 1848-ki törvényeket ; nézzük a választás alapját, a magyar törvényes király által kiadott ügyvédi oklevelet, mely az illetőnek az ügyvédségnek s az ezzel járó jogoknak gyakorlására Magyarország területén jogot ad. — Ez oklevelet a tizenkét éves kormány érvénytelennek mondotta, de az most erejét visszanyerte. Én örvendek, hogy a kérdésben forgó t. úr — kit nincs szerencsém ismerni — mint a tizenkét éves kormánynak fő hivatalnoka, ezen általa is bizonyosan semmisnek tartott oklevelet becsülni kezdi ; ne irigyeljük gusztusát, hogy ezen térre csak april 6-án lépett s verificáljuk öt — remélem ezentúl ügyvédi oklevelét jobban tisztelendi. (Több oldalról : szavazzunk!) Elnök : Ha a tisztelt képviselő urak, kik felíratták magukat, szólási joguktól elállanak, ugy lehetne szavazni. (Többen : elállunk !) Szilágyi Virgil képviselő úr kivan csak még az igazoló bizottmány részéről mint előadó szólani. Szilágyi Virgil : Bocsánatot kérek, hogy a bizottmány véleményének indokolásául bátor vagyok egy pár szót mondani. Az első, mire felelni kívánok az, mi felhozatott, mintha az illető képviselő ur átalános egyhangúsággal választatott volna el. Választási jegyzökönyvéből az tűnik ki, hogy ellenjelöltje volt s hogy zavargások is történtek, s e zavargások miatt az egyik rész el is távozott. Tehát nem lehet monKépv. ház aapl. I. köt. 31