Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-22

XXII. ülés 1861. május 14-kén. 117 urak közül ama kívánság teljesítésénél másoknak szívesen kezére jár; de kötelességemnek tartom e tényt fölemlíteni s azon nézetemet fejezni ki, hogy a ház szabályait vagy megváltoztatni, vagy megtartani kell s mig meg nem változtatnak, minden esetre megtartandók. Bátor vagyok tehát fölkérni a t. képviselőházat és annak minden egyes tagját, hogy jövő alkalommal méltóztassanak magukat a ház szabályaihoz tartani és segítségünkre lenni abban, hogy e tekintetben a háznak rendelkezése és szabályai teljesen fönntartassanak. (Közhelyeslés.) Ivánka Imre : Még azt szeretném hozzá adni, hogy ezen fontos tárgyalásokon azon figyelemnél fogva, melylyel a főrendek irántunk viseltetnek, azon hely a fülkékben kizárólag a főrendek számára tartassák fönn. Ellenben az írók karzatára ne jöjjenek mások, mint írók, és ne legyen az közönséges karzattá, mert azon mondás alatt, hogy hirlap szerkesztők, bejőnek számtalanok, és ellepik a karzatot. Madarász József: Egyike vagyok azoknak, kik a közvéleményt — akár helyeselje nézetemet, akár ellenkezzék vele, — igen szívesen hallják. Helyünk csekélysége azonban olyan, hogy én t. képviselőtársam indítványát nem pártolhatom. Nem pártolhatom pedig azért, mert tudom, hogy ha e két fülkét a főrendek számára méltóztatik rendelni, ez tökéletesen czélszerütlen, — mert ott úgyszólván semmit sem fognak hallani. És másodszor méltóztassék azt is tekintetbe venni, hogy mihelyt valakinek joga van a terembe jöni, ki nem képviselő, akkor a legjobb szándok mellett is igen bajos a fölügyelet, hogy olyan be ne jöhessen, ki azok közé nem tartozik. Mondom, igen óhajtom bárminemű tekintetben azt, hogy minél többen hallhassák tanácskozásainkat; de épen azért, mivel meg vagyok győződve, hogy a háznagy vagy például az igazgató nem lennének képesek a ház azon óhajtásának megfelelni, hogy ide bárki más, mint képviselő be ne bocsáttassák : — bátor vagyok képviselő társamat arra kérni, hogy vonja vissza e részben indítványát; és határozzuk azt, hogy miután oly szűk a terem, addig mig más téresebb terem nem lesz, ide más senki, mint képviselő — be ne bocsáttassák. (Helyes.) Keglevich Béla gr. : Az előttem szóló képviselő ur véleményét nem pártolhatom, mert hiszen bármi szűken vagyunk, mindenesetre a nyilvánosság rovására történik ha mi ilyfélét teszünk. Azt hiszem sokkal több hely van itt, mint a mennyi ha minden képviselő megjelenik is szükséges; annálfogva azt hiszem, hogy czélszerüen lehetne a terem egy oldalának bizonyos részét elzárni, oly rendkívüli gyűlések alkalmával minő a múltkori volt, melyben a főrendek is részt venni szeretnének, és azon oldalajtónál lehetne az illetőket a háztisztek ellenőrködése mellett bebocsátani, a másik ajtó pedig csupán csak a képviselők bejövetelére tartatnék fönn. Kállay Ödön : Én is igen nagy pártolója vagyok a nyilvánosságnak, de a nyilvánosságot renddel párosítva szeretem. Tegnapi napon azt tapasztaltuk, hogy számosan — nem tudom mi pártfogás alatt — nem csak azon helyeket, melyek számukra ki voltak jelölve foglalták el, hanem a képviselők üléseik között is elszórva voltak. Ily esetben, miután tanácskozásokban gyakran a ház szabályai szerint oly mellékes kérdések fordulhatnak elő, melyek szavazásra kerülnek, nem foghatná az elnökség kivenni, hogy a többség hol van, mert oly egyének is maradnának ülve, vagy állva, kik nem képviselők. (Helyes.) Tegnap azt tapasztaltuk, hogy a hallgatóság nagy részt vett a tanácskozásban, és különösen az, mely e teremben volt, (Ugy van! Igaz!) A képviselők függetlensége és a rend követelik azt, hogy a ház termébe senki más be ne jöjjön, mint képviselő. A főrendek iráiryában megtett a ház mindent, kijelölvén számukra bizonyos helyet; azt pedig követelni, hogy a főrendek mindnyájan e terembe férjenek, képtelenség. — Azt hiszem, mi sem követelhetnék azt, hogy a főrendek jelesb üléseiben, közöttük mindnyájunk számára hely rendeltessék. Mi a főrendek irányában a lehető legnagyobb loyalitással viseltettünk; ott van a számukra rendelt loge, melyet elfoglalhatnak; de hogy az illemért a rend fölbontassék és a képviselőknek oly állapotba kelljen jönniök, mint tegnap, midőn számtalanok helyet nem kaphattak, azt valóban helyesnek nem tarthatom. Beniczky Lajos : Azt hiszem, hogy azt vita tárgyává tenni sem lehet; mert arról beszélni, vájjon tartassék-e meg a szabály mig az megváltoztatva vagy annak megváltoztatása indítványba hozva nincsen, egyátalában nem lehet. A mi a rendet illeti, én azt hiszem, hogy az elnökség képes lesz azt a szabály értelmében föntartani és mi kötelesek vagyunk engedve a szabályoknak, idegeneket ide be nem hozni. — Egyenesen kimondom rajtunk van a hiba, mert mi hoztuk be azokat, kiknek itt helyük nem lett volna, és az ki e teremben van, akarva nem akarva ha szavazásra kerül a dolog kénytelen voksolni annyiban, hogy ülve marad, midőn mások fölállanak. — Én tehát a mellett vagyok hogy tartsuk meg a szabályt! Besze János : A főrendek irányában tekintettel levén a karzat felét számukra elkülönözni és másnak oda jegyet adni nem kellene, ugy hogy ha ők mejgelenni akarnak, az első emeleti karzatnak felét mindig üresen találják. Beöthy Zsigmond : Magam is azon véleményben vagyok, hogy a képviselők helyeit egyedül csak képviselők foglalják el, és ha elakarjuk kerülni a szavazásban bekövetkezhető zavart szorosan e mellett kell maradnunk; de másrészről a vendégszeretetet sem tagadhatjuk meg, annyival inkább, mivel nem csak testvériségi viszonyban állunk a főrendi táblával, hanem a nyilvánosság is követeli, hogy tagjainak helyeket rendeljünk. Azt óhajtanám hogy a főrendek számára a helyet szaporítsuk és talán jő volna a karzaton kivül még a journalistáknak szánt karzat felét is rendkívüli esetekben a főrendeknek átengedni. Elnök : Tökéletesen áll az, hogy ha hallgatók a képviselő urak között is vannak, a szavazás egyáKépv. ház napi. I. köt. 30