Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-20 - 1861-21

XXI. ülés 1861. május 13-án. 113 fejedelem és nemzet közt egyenlő joggal van megosztva; ennélfogva törvény csak közös egyezkedés utján jöhet létre. E közös egyezkedés a nemzet részéről feliratok, a fejedelem részéről királyi válaszok által történik. A feliratok kérelem hangján iratnak, a királyi válaszok a nemzet kérelmének meghallgatásáról szólanak, mert ezt a fejedelem iránti hódoló tisztelet igy hozta szokásba még a legszabadabb országokban is. A szabad angol nép (Halljuk!) legmélyebb hódolat és tisztelet hangján szól mindig alkotmányos fejedelméhez; de azért tudja mindenki, hogy ezen hang nem a szolgaság hangja, s honunkban is tudja mindenki, hogy fölirások és királyi válaszok nem kérelem és kegyelem, hanem a két egyenjogú félnek szabad egyezkedése. (Helyeslés.) Arról, hogy fólirás vagy határozat helyett manifestumot adjon-e az országgyűlés, tüzetesen nem szólok. Manifestumok (Halljuk!) nem a békés kiegyenlítés eszközei : azokat csak akkor lehet írni, midőn van erő és hatalom, mely tartalmukat érvényesítse. A manifestumok rendesen fegyverre támaszkodnak; manifestumokkal nem békés tanácskozásokat szoktak kezdeni, hanem azon vészteljes stádiumot, mely gyakran a sikeretlen tanácskozásoknak szomorú eredménye. Ne felejtsük, mennyi baj, mennyi veszély környezi helyzetünket! A múlt idők eseményeiből sok félreértés, sok keserűség maradt fönn e hazában, mik ha talán itt-ott csillapodtak is, el még nem enyésztek s egy ujabb ballépés lángra gyújthatná ismét a káros viszályok lappangó szikráját. Komolyan óhajtunk méltányosak lenni Horvátország és közöttünk lakó más nemzetiségű honfitársaink igényei iránt,s azt akarjuk, hogy necsak törvények, necsak szerződések, hanem közös érdekek, közös érzelmek is egyesítsenek bennünket. (Ugy van, helyes.) De ha mi már az országgyűlés kezdetén oly lépést teszünk, mit az ellenséges indulat könnyen fölhasználhatna káros izgatásokra s azon gyanúnak ébresztésére, hogy ígéreteink csak puszta ígéretek, s mi szándékosan nehezítjük az országgyűlés működéseinek még megkezdését is csakhogy más nemzetiségű honfitársainknak tett igéretünk valósítását halaszthassuk; ha azon tettleg fennálló hatalommal, melyért ők 12 év előtt annyi vért"ontottak, mi csak azért, mert az formájában még nem törvényes, szóba sem akarunk állani, még azokra nézve sem, mik annak törvényesitéséhez szükségesek, akkor — úgy hiszem — a közöttünk és más nemzetiségű honfitársaink között oly igen szükséges egyesüléshez reményünk alig lehet. Nem állítom én, hogy az általam javaslatba hozott fölirat, minden bajt és viszályt elhárít, nem mondom hogy annak óhajtott sikere leend. Lehet, sőt valószínű is, hogy az osztrák államférfiak politikája ezentúl is oly követelésekkel lép föl ellenünk, miket teljesítenünk lehetetlen és akkor végre mégis törésre kerül a dolog. De ne idézzük mi magunk elé a törést. (Atalános, zajos helyeslés.) S ha kikerülni nem tudjuk, az ne a mi vétkünk legyen. Hiszen, ha mi azt mondhatjuk önmagunk előtt, a nemzet előtt és Európa előtt, hogy megtettük a mi szabad volt, de alkotmányos önállásunk föláldozását követelték tőlünk, el akarták venni a nemzettől az adó és katona megajánlhatásának jogát, meg akarták fosztani a parlamentaris kormánytól, a felelős ministeriumtól, egy szóval azt akarták, hogy Magyarország ne legyen többé önálló független Magyarország, hanem legyen alkotmányos osztrák provinczia és e miatt törésre került, mert mi ezen föltételeket el nem fogadhattuk s az országnak, mint önálló országnak politikai megsemmisülését alá nem írhattuk : igazolva leszünk és sem magunk, sem más nekünk joggal szemrehányást nem tehet, s jobb téren állunk, mintha a törést s annak következéseit legalább némely részben nekünk is tulajdonithatják. Ezek igénytelen nézeteim ; ezek fővonásai azon politikának, melyet én követni óhajtok. Lesznek talán, kik e politikát nem találják eléggé merésznek, lesznek, kik azt félénknek fogják mondani. Igenis, uraim! ezen politika nem koczkáztató merészség politikája, hanem az óvatosságé, nem félénk, hanem erőnkhöz s helyzetünkhöz van mérve. (Helyeslés.) Harczban és a cselekvés terén gyakran szükséges a merészség, mert az erőt felfokozza s ez által a sikert biztosithatja. De köztanáeskozásokban inkább szeretem a szilárdsággal párosult óvatosságot. (Helyeslés.) Merészség a politikában csak akkor van helyén, midőn tetemes erőre támaszkodik, e nélkül mindig koczka, mely többnyire vakra fordul. Félénk, sőt gyáva az, ki önszemélyét félti, midőn hazájának sorsa forog kérdésben, de ki maga nem fél, hanem félti a hazát (Hosszas éljenzés) óvatos nem azért, hogy magát baj ne érje, hanem, hogy a haza ne szenvedjen, az — uraim, nem félénk, nem gyáva. (Helyes, éljen!) Önsorsunkról magunk rendelkezhetünk s ha koczkára teszszük azt, önmagunk szenvedjük kárát. De mások sorsát, mit a bizalom hitünkre bízott, a haza sorsát, mely becsesebb előttünk saját éltünknél, féltenünk kell minden veszélytől s a szeretet óvatosságával kell azt megőriznünk; koczkáztathatunk mindent a hazáért, de a hazát koczkáztatnunk nem szabad. (Helyes.) Tudom én azt, hogy ellenségeink a lefolyt nehéz idők alatt csordultig töltötték méltatlan szenvedéseink poharát. Tudom, hogy jól esnék a fájdalomnak keblünkbe fojtott árját kiöntenünk s tudom, hogy, midőn a méltó neheztelésnek fölzaklatott indulata elragad, kárt és veszélyt, mi abból következhetnék, fontolóra venni fölötte nehéz. — Érzem én is mind azt, mit minden magyar érez, azok ellen, kik annyi életet és életörömet, annyi boldogságot feldúltak e hazában. (Zúgás.) De érzem keblemben azon erőt is, hogy jobban tudom szeretni e hazát, mint gyűlölni ellenségeinket; s inkább elfojtom szivemben a keserűséget, semhogy az oly lépésre ragadjon, mely káros lehetne a hazára. Oly időben, midőn a méltatlan szenvedések özöne minden honfikeblet fellázított, s a feldúlt bizalom helyébe gyanakodás, sőt talán gyűlölség lépett, könnyebb a merészség politikáját követni, mint az Képv. ház napi. I. köt. 29