Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-20 - 1861-21

H4 XXI. ülés 1861. május 13-kán. óvatosságét. Ilyenkor a keserűség szava minden kebelben viszhangra talál, s a felzúdult szenvedély örömestebb hallgat a merész tanácsra, mint az óvatosság intő szavára. — Izgatott időben könnyebb az indulatok árját követni, mint azt a hon érdekében csillapítani. A ki ellenben a hon erejét a helyzet veszélyeihez mérve azon meggyőződésre jutott, hogy több óvatosságra van szükség, mint merészségre, s el van határozva a türelmet vesztett kedélyek ingerültségével szembe szilárdság mellett óvatosságot is tanácsolni, gyakran kiteszi magát félreértéseknek, sőt talán gyanúsításoknak is, miket eltűrni csak azért, hogy a haza ne szenvedjen, lelki erőt kivan s politikai bátorságot. (Helyeslés.) Az óvatosság, még ha túlzott volna is, mindig figyelmet érdemel, mert a túlzott merészség több kárt okozhat, mint a túlzott óvatosság. Tisztelem én a közvélemény hatalmát, s tudom, hogy az oly hatalom, mely vagy elsodor, vagy eltipor.De tudom azt is, hogy izgatott időben gyakran fölötte nehéz elhatározni, mi a valóságos közvélemény, mert minden ember hajlandó közvéleménynek tekinteni azt, a mit maga óhajt, s több ízben tapasz taltam, hogy nem a leghangosabb szó volt a valóságos közvélemény. De van egy hü barátom, kinek szavamég a közvélemény szavánál is fontosabb előttem, kivel én soha nem alkuszom, mert parancsát szentnek tartom; s kinek neheztelését magamra nézve legsúlyosabb csapásnak tekinteném és ezen hü barátom : önlelkismeretem. Ennek parancsát követtem most is, midőn nyíltan, határozottan s tartózkodás nélkül jelentettem ki meggyőződésemet; a t. ház határozni fog belátása szerint, én teljesítettem kötelességemet. Nincs egyéb hátra, mint benyújtanom az indítványozott felírási javaslatot, mit ezennel teljesítek, (Az iratot az elnökségnek átadja.) (Hosszas szűnni nem akaró éljenzés.) Nyáry Pál: Uraim! Nemzeti és állami életünk legfontosabb ós legmagasztosabb perczét éljük. Fontosnak és magasztosnak nevezem ezt, mert azon tény, miszerint egy nemzet évezredes joga, alkotmánya, függetlensége, önállósága védelmére kényszerítve van nyilatkozni, a történelem bizonyítása szerint mindig nagy és végzetszerű! Az indítványnak fontosságát, mely e tárgyban a ház asztalára letétetett, senki kétségbe nem veszi és minthogy fontos, szükséges, hogy azt a képviselők előre magukban megfontolhassák s a ház szabályai szerint kezökhöz vehessék. Erre pedig idő kell. Azt gondolom, hogy mindenek előtt ezen írásban foglalt és a ház asztalára letett indítványnak kinyomatását kell elrendelni (közhelyeslés), és másodszor kitűzni azon időt, melyben ez tárgyaltassék. Szabályaink azt rendelik, miszerint a kinyomatás után határoztassék el, hogy a tisztelt ház akar-e tanácskozni felette vagy nem? A jelen esetben azt gondolom, ez nem szükséges, a tárgy már magában oly fontos levén, hogy tárgyalása iránt határozat nem kell. Én miután kívánom, hogy kiki megfontolhassa az indítványt, — az időt, hogy e czélt elérhessük, határozottan akarom kijelöltetni. És minthogy a tárgy terjedelmes, ha az indítvány ma nyomatik kis holnap osztatik is szét, véleményem szerint fölötte csötörtöknél előbb nem tanácskozhatunk. (Közhelyeslés.) Igen sajnálom, de nem mellőzhetem, miszerint a haza nagy fiának Deák Ferencznek előadása két utósó pontjára nézve meg nejegyezzem, hogy ö a parlamentaris formákat megsértette; mert őneki mind a dolog érdemére, mind annak kivitelére nézve, indítványt tenni bár szabadságában áll, de nem áll szabadságában egy még nem hallott pártnak — ha így nevezzük, —vagy az ellenvéleménynek ellenvetéseire előlegesen felelni. (Zaj). Elnök: Bátor vagyok figyelmeztetni a tisztelt házat, miszerint kötelesek vagyunk egymás véleményét végig és csendesen kihallgatni. Nyáry Pál (folytatja.) Szabály szerint ezen tárgyat akkor kellett volna a tisztelt indítványozó urnák részletezve előadni és kifejteni, ha az itt majdan előkerül s egyes részei vitatás alá jövendnek s mikorra azokra nézve a választ részemről is magamnak fenntartom. Itt ezt csak azért emiitettem meg s hoztam fel jelenleg, mert azt hiszem, hogy valamint engem ugy másokat is, kik a parlamentaris formákhoz szoktak, melyek iránt törvényeink vannak, ezen modor megsértett. (Zaj.) , Deák Ferencz: A mennyiben én a parlamentáris tanácskozás szabályait ismerem, pedig volt egy kis gyakorlatom azokkal megismerkedhetni, ugy hiszem, hogy midőn valaki azt, a mit indítványoz, támogatja, támogatásának egyik legfontosabb része mindig az lesz, hogy a lehető és támasztható ellenvetéseket felhozza és czáfolgatja. (Zaj és hosszas tetszés.) Elnök: Engedelmet kérek, hogy egy rövid szót intézzek különösen a karzatokhoz. Figyelmeztetem ugyanis, miszerint törvényes kötelességük a tanácskozás folyamát egyátalában semminemű felszólalással nem háborítani. Kijelentem, hogy ellenkező esetben magamat a törvény szigorához tartandom. Deák Ferencz (folytatja): Én senkit meg nem neveztem, senkinek véleményét mint az ő véleményét elő nem hoztam; s nem látom által, mért ne tehetném fel egyátalában azt, hogy ezen indítvány ellen ez vagy amaz ellenvetést fogják tenni. Ha valaki azt mondja, hogy az ö belátása szerint a haza érdekében így kell eljárni, a másik meg azt mondja, hogy az ő belátása szerint, meg a haza érdekében amúgy kell eleljárni; ezen nézetkülönbség ugy egyiknek mint a másiknak hazaszeretetét kétségbe nem vonja. Én azt gondolom akárki ítélete alá bocsáthatom, miszerint én senkit, se embert, se véleményt meg nem sértettem (ügy van!) és ez okból azt a megrovást, hogy parlamentaris hibát követtem el, nemcsak el nem fogadom, hanem határozottan visszautasítom. (Hosszas helyeslés.) Igen sajátságos volna, ha az indítványozónak kezét előre megakarnók kötni, hogy ne előzze meg a lehető ellenvetéseket és azokat ne czáfolja meg. (Derültség.) Hiszen az ellenvetések czáfolata theorián alapul, — és ezzel nincs az mondva, hogy János