Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-20 - 1861-21

112 XXI. ülés 1861. május 13-kán. országnak törvényes királya, Ö Felsége Ferencz József pedig megkoronázva nincsen, az országgyűlés őhozzá, mint nemkoronázott királyhoz egyenes és közvetlen felszólalást nem intézhet. Nem osztom ezen nézetet a magyar közjog folytonos gyakorlatánál fogva. Három század óta csak négy fejedelem lépett a magyar trónra, ki nem elődjének uralkodása alatt lön megkoronázva. Il-dik Mátyás, testvérének Rudolfnak lemondása után; III-dik Károly, testvérének, I-ső Józsefnek halálával, Il-dik Leopold, testvérének halála után, és I-sö Ferencz atyjának halála után. Il-dik Mátyás, bátyjának Rudolfnak lemondása után összehívta a magyar országgyűlést 1608. évi sept. 29-ik napjára, megkoronáztatott nov. 19-ik napján. — Ezen időközben több alkalommal felírások és küldöttség által érintkezésben volt vele az országgyűlés, sőt fontos törvények iránt, mik koronázás előttieknek neveztettek, elhatározó egyezkedésbe is bocsátkozott vele. III. Károly, bátyjának halála után összehívta az országgyűlést 1712-ik évi april3-ára, megkoronáz tátott május 22-én. Ezen két hét alatt érintkezésbe tette vele magát az országgyűlés küldöttség által, a koronának Bécsből leendő lehozatala végett, felírás által azon kérdésre nézve, vájjon a királyi hitlevél koronázás előtt adassék-e ki, vagy koronázás után ? — Ezenfelül a koronázási hitlevél is kölcsönös egyezkedések által lön megállapítva. II. Leopold. bátj^jának II. József császárnak halála után összehívta az országgyűlést 1790. évi jun. 5-ére, megkoronáztatott nov. 15-én. Ezen öt hónap alatt irt az országyülés Ö Felségének: Július 20-ról az iránt: hogy a sistovi békekötésnél a törvények értelmében magyar tanácsosok alkalmaztassanak. Erre válaszolt is Ö Felsége július 30-kán. Aug. 13-án gróf Fesztetics Györgynek és több magyar tiszteknek szabadon bocsáttatása tárgyában. Aug. 16-án felel az országgyűlés 0 Felségének fönnemlitett jul. 30-ki válaszára. Ezen iratok nem feliratoknak, hanem leveleknek neveztetnek. Sept. 5-én felírást küldenek az ország rendéi a királyi hitlevél érdemében. Okt. 5-én felírást küldnek ugyanazon érdemben. Nov. 14-én felírnak a kir. hitlevélből kihagyott némely törvényczikkelyek iránt. — E három utolsó Representationak neveztetik. I. Ferencz összehívta az országgyűlést 1792-ikév május 20-dik napjára, megkoronáztatott jun. 6-án, s ezen időközben, névszerint május 23-dikán felírást intéznek hozzá az ország Rendéi a koronázási hitlevélre nézve. Mindezek a még meg nem koronázott királyoknak írattak, s kétségtelen, hogy az ország Rendéi nem kételkedtek a koronázás előtt is közvetlen érintkezésbe jöni a fejedelemmel. De ez nem is lehetett máskép; mert, érintkezés nélkül a koronázási hitlevélre nézve sem lehetett volna egyezkedni. Végre azon harmadik kérdésre: minő alakban mondjuk el, mit mondani akarunk? feleletem úgy hiszem, bennfoglaltatik már azokban, miket föntebb elmondottam. Egyszerűen tehát felírást indítványozok. (Sokan: helyes!) Határozatot bármely hatóság vagy testület csak oly személyek irányában hozhat, kik fölött ren delkezni joga s hatalma van. Határozatok által megkötheti önmagát vagy saját tagjait, parancsolhat a tőle függő egyéneknek; de azok irányában, kik tőle nem függnek, kik alatta nem állanak, kikkel úgy áll szembe, mint egyik fél a másikkal, hasonló jogalapon megosztott hatalommal — ilyenek irányában a határozatnak sem ereje sem czélja nincs. Tudom, hogy vannak példák közjogi életünkben, midőn az országgyűlés valamely egyes tárgy fölött határozatot hozott, de az ily határozat vagy a két tábla közt sokáig sikertelenül folytatott vi'atkozások megszakasztására, vagy a fejedelem és nemzet között megkezdett, de czélra nem vezető egyezkedések további folytatásának abbahagyására vonatkoztak, vagy akkor történtek, midőn a két hatalom nyílt ellenségeskedés küszöbén fegyverben állott egymás ellen. De hogy az országgyűlés pusztán határozattal kezdette volna meg működését, oly határozattal, melyben kimondja, mit követel a másik féltől s minő feltételekhez köti működésének folytatását, határozatának tartalmát azonban épen azon hatalommal, melytől a feltételek teljesítését várja, még közleni sem akarja, arra példát én legalább nem tudok. És én czélját sem látom ily határozat hozatalának. Önmagunkat akarjuk-e megkötni arra nézve, hogy míg ez vagy amaz meg nem történik, mi seramit nem teszünk ? Hiszen ez teljesen szükségtelen, mert míg határozatunk okai fennállanak, mig a többség, mely a határozatot hozta, többség marad, csak az történik, a mi a határozat nélkül történt volna. Ha pedig az okok megszűntek, vagy a többség változott, az ellenkező többség a határozatot is fölforgathatja. (Helyes !) Vagy talán másokat akarunk határozatunk által kötelezni ? De ne felejtsük, hogy határozataink másokra nézve csak akkor lesznek kötelezők, ha törvényekké válnak; ehhez pedig épen azon másik félnek beleegyezése szükséges, melylyel mi nem akarunk érintkezni. Vannak, kik azért is inkább óhajtják tán a határozatot, mert nézetök szerint a fölirás csak kérelem, a határozat pedig komoly nyilatkozata a nemzet akaratának. Nem szeretném, ha valaki ezen elvet állítaná fel, hogy a felirat pusztán kérelem, minek megadása vagy megtagadása kegyelemtől függ. (Helyeslés.) Közjogi törvényeink nagy része fölirások és arra kiadott királyi válaszok alapján készült, s ki fogja állítani, hogy alkotmányunk alaptörvényei kérelemre kegyelemből adattak meg? A törvényhozás hazánkban