Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-20 - 1861-21

110 XXI. ülés 1861. május 13-kán. Mi tehát ünnepélyesen tiltakozunk a december 2-diki lemondásnak átalánosságából vonható azon következtetés ellen, mintha Magyarország az ausztriai császárság provincziája volna ; s ragaszkodván alkotmányos önállásunkhoz, tiltakozunk az ellen is, hogy azon lemondás a nemzet tudta és hozzájárulása nélkül történt. De miután az csakugyan tettleg s változhatlanúl megtörtént, mi az ország jogainak jövendő biztosítása végett azt kívánjuk : eszközölje Ö Felsége, hogy e formahiány utólagos pótlása tekintetéből V. Ferdinánd Ö Felsége egy oly okiratot, mely egyenesen Magyarországhoz legyen intézve, s melyben ő Felsége V. Ferdinánd az országgyűlést értesítse, hogy ö már 1848-dik évi december 2-án a magyar koronáról is valósággal lemondott. Eszközöljön továbbá Ö Felsége Ferencz-Károly ő Fenségétől is egy hasonlóul Magyarországhoz intézett értesítést arról, hogy Ö Fensége is már 1848-ban lemondott azon örökösödési jogáról, mely öt Ö Felségének V. Ferdinándnak trónróli lemondása után a sanctio pragmatica értelmében illette volna. Mi ezen okiratokat annak idejében országgyülésileg fogjuk tárgyalni, sőt azokat törvénybe is kívánjuk iktatni, hogy legalább utólagosan pótoltassék az, a minek jogszerüleg előlegesen kellett volna megtörténni s jogaink jövendő biztosítására ünnepélyes óvásunknak s az ország utólagos hozzájárulásának magában a törvényben is nyoma legyen. Több honfitársaink tartózkodnak idegen földön, politikai vádakjfolytán száműzve a hazából. (Halljuk !) Többen még most is börtönben sinlödnek. Ugyanazon absolut rendszer száműzte őket, mely a mi alkotmányos szabadságunkat elnyomta. Idegen bíróságok által, idegen törvények szerint lettek politikai vádak miatt elitélve s elitéltetésök az akkor behozott absolut rendszernek volt következménye. De ha ezen absolut rendszer megszűnt, ha annak helyébe most az alkotmányosság lép, lehet-e azon megszűnt rendszernek következményeit most az alkotmányosság mellett is fönntartani ? Mi tehát az említett ítéleteknek minden még fönlevö következményeit az alkotmányosság vissza állításával megférhetleneknek s ennél fogva megszűntéknek tekintjük s mindaddig, mig politikai okokból száműzött honfitársaink visszatérhetésének minden tettleges akadálya el nem lesz hárítva, a letartóztatottak szabadon nem bocsáttatnak, az elkobzott javak vissza nem adatnak, hitünk s bizalmunk nem lesz az absolut rendszer megszüntetésében és az alkotmányosság visszaállításában; e hit és bizalom nélkül pedig sikeres tanácskozásaink lehetetlenek. (Atalános helyeslés.) Az uralkodás végczélja nem lehet a hatalom nagysága. A hatalom csak eszköz; végezel a népek, boldogítása (Helyes.) Ha a fejedelem,, ki egykor a hatalom absolut rendszerét hitte legbiztosabb eszköznek arra, hogy népeit boldogítsa, tizenkét évi tapasztalás folytán meggyőződött, miszerint ez utón czélt érni nem lehet s ezen meggyőződésből az alkotmányosság ösvényére lépett; ha a fejedelem el van határozva, ingatlanul megmaradni ezen ösvényen, ha a fejedelem azt akarja, hogy a hitnek és bizalomnak megszaggatott gyökerei ujabb szálakat hajtsanak, méltánylani fogja teljes mértékben mindezeket. A magyar király csak koronázás által lesz törvényes magyar király, a koronázásnak pedig törvényszabta föltételei vannak, miknek előleges teljesítése múlhatatlanul szükséges. Alkotmányos önállásunk sértetlen fönntartása, az országnak területi s politikai integritása, az országgyűlésnek kiegészítése, alaptörvényeink tökéletes visszaállítása, parlamentaris kormányunk s felelős minisztériumunk isméti életbe léptetése s az absolut rendszer minden még fönnlevő következményeinek megszüntetése oly előleges föltételek, miknek teljesítése nélkül tanácskozás és egyezkedés lehetlenek! (Atalános helyeslés, éljenzés; pihenjen!) Eln'ók : Talán szünetelhetnénk öt perczig. (Helyes!) Az öt pereznyi szünet eltelte után. Elnök : Deák Ferencz ur folytatni kívánja beszédét. (Halljuk.) Deák Ferencz: Ezek azok, miket ezen első felszólalásunkban elmondani óhajtok. Áttérek most azon kérdésre : kinek mondjuk el mindezeket? Véleményem erre nézve az, hogy a mit mondanunk kell s mondani akarunk , mondjuk el annak, ki az országgyűlést összehívta s kinek összehívása nélkül most együtt nem tanácskoznánk; annak, ki a fejedelmi hatalmat tettleg gyakorolja. Ö Felségének, Ferencz Józsefnek. Ha valaki azt hiszi, hogy mi nem a fejedelem meghívása következtében jöttünk össze, hanem, mert a meghívó levelekből értesültünk, miszerint összejövetelünket erőszakkal nem fogják gátolni, nézetem szerint tévedésben van. Magyar országgyűlés önmagától soha össze nem jő, azt mindig vagy a fejedelem hivja össze, vagy az, kit a törvény e joggal felruházott. 1790-ben, a koronázási oklevél készítésénél, javaslatba hozta az országos küldöttség, hogy a hitlevélbe iktattassék, miszerint az országgyűlés minden harmadik évben május 1-sö napján Pesten, meghívás nélkül is összejöjön; de ezen javaslatot maguk az ország rendéi elvetették annálfogva, mert az országgyűlésnek összehívását fejedelmi jognak tartották. Az 1848. évi 4-ik czikkely is azt rendeli, hogy a Pesten tartandó évenkinti országgyűlést O Felsége hivja össze. — Voltak ugyan történelmünk régiebb korában rendes összehívás nélküli összejövetelek is , melyek közügyek fölött tanácskoztak s határoztak, de azokat a nemzet országgyűléseknek el nem ismerte, határozataikat törvényeknek nem tekintette, s az ily gyülekezetek néha szomoní emléket hagytak maguk után. A tettleg fönnálló hatalom tizenkét évvel ezelőtt, alkotmányunk mellőzésével, absolut rendszert hozott be Magyarországba is. Tizenkét év múlva keserű tapasztalások után, meggyőződött rendszere ío-