Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-20 - 1861-21

108 [XXI. ülés 1861. május 13-kán. mányos jogaink sérelme nélkül tehetünk, a törvényszabta szigorú kötelezettség mértékén tul is, méltányosság alapján politikai tekintetekből megtenni, hogy azon súlyos terhek alatt, miket az eddig fönállott absolut rendszer fonák eljárása összehalmozott, az ö jólétük s azzal együtt a miénk is össze ne roskadjon s a lefolyt nehéz idők káros következései róluk és rólunk elhárittassanak. De csak mint önálló független szabad ország akarunk velők, mint önálló független szabad országokkal érintkezni; csak ezen utón fogjuk érdekeinket s az ö érdekeiket összhangzásba hozhatni s határozottan visszautasítunk minden alárendeltséget, minden egybeolvadást akár a törvényhozás, akár a kormányzat terén, mert ez önnállásunk föláldozása volna, mit tennünk merőben lehetetlen. (Helyes! helyes! éljen!) Szükségesnek látjuk tehát ünnepélyesen kijelenteni, hogy mi az országnak állami alapszerződés által, törvények által, királyi hitlevelek, koronázási eskük által biztosított alkotmányos önállóságát s törvényes függetlenségét semmi tekinteteknek, semmi érdekeknek föl nem áldozhatjuk s ragaszkodunk ahhoz, mint nemzeti létünk alapföltételéhez. (Helyes!) Ugyanazért meg nem egyezhetünk abban, hogy a közadónak s katonaállitásnak kérdései a magyar országgyűléstől bármi részben elvonassanak. (Helyes!) A törvényhozási jogot, valamint mi nem kívánjuk más országokra nézve semmi részben gyakorolni, ugy Magyarországra nézve azt a magyar királyon kivül senkivel mással meg nem oszthatjuk ; Magyarország kormányzatát s közigazgatását a magyar királyon kivül senkitől mástól függővé nem tehetjük s azt más országok kormányzatával nem egyesíthetjük ; (Helyes!) nem akarunk tehát sem a birodalmi tanácsban, sem valamely birodalmi népképviseletben részt venni, s annak rendelkező hatalmát Magyarország ügyei fölött el nem ismerjük (Helyes!) s az örökös tartományok alkotmányos népeivel csak ugy, mint önálló szabad nemzet, más önálló szabad nemzettel, függetlenségünk teljes megóvása mellett, vagyunk hajlandók esetenkint érintkezni. (Átalános helyeslés.) Másik lényeges tárgy, mire nézve azonnal fölszólalni kötelességünk, az országgyűlésnek kiegésziése. (Halljuk!) Sem Erdély, sem Horvát- és Tótország, sem a Határőrvidék, sem Fiume és a Tengermellék közöttünk képviselve nincsenek, mert az országgyűlésre meg nem hivattak ; pedig ezek is kiegészítő részei az országgyűlésnek s a törvények világos rendelete szerint meghívandók lettek volna. (Helyes!) A sanctio pragmatica, a királyi hitlevelek s fejedelmi eskük határozottan kimondják, hogy az ország integritása mindenkor sértetlenül fönntartandó. De az integritás nemcsak abból áll, hogy az ország területéből semmi el ne szakíttassék, hanem az a politikai integritást is magában foglalja; midőn tehát a végrehajtó hatalom lehetetlenné teszi, hogy az országnak valamely része, vagy a magyar koronához tartozó valamely ország alkotmányszerüleg résztvehessen az ország legfontosabb politikai működésében s együtt gyakorolhassa a törvényhozás jogát : az ország politikai integritása van megsértve. A múlt idők szomorú eseményei káros félreértéseket idéztek elő közöttünk és nem magyar nemzetiségű polgártársaink között. Ezen polgártársainknak nemzetiségük érdekében és Horvátországnak közjogi állása érdekében is követeléseik vannak, miket ignorálnunk nem lehet, de nem is akarunk. El vagyunk határozva mindent elkövetni, hogy a félreértések elhárittassanak s teszünk, mit az ország szétdarabolása s önállásának föláldozása nélkül tehetünk, hogy a honnak minden nemzetiségű polgárai érdekben s érzelemben összeforrjanak. (Átalános helyeslés.) Óhajtjuk törvényeink azon rendeleteit, mik ereszben akadályul szolgálhatnak, közös érdekeink szerint méltányosság alapján módosítani; s hogy ezt eszközölhessük, múlhatatlanul szükséges az országgyűlésnek mielőbbi kiegészítése. Erdélynek haladék nélküli meghívását s megjelenhet és ét semmi sem gátolja. Erdélynek egyesülése Magyarországgal 1848-dik évben törvényesen létrejött, és pedig a két országnak közös óhajtása folytán, melyet mind a magyar, mind az erdélyi országgyűlés ünnepélyesen s egyhangúlag kijelentett. Mind • Magyaroszágnak, mind Erdélynek ezen egyesülés iránt hozott törvényei Ö Felsége által szentesíttetvén, azonnal végre is hajtattak. — Akkor, midőn ez alkotmányosság félretételével absolut rendszer lépett a szabadság helyébe, Erdély, Magyarországtól közigazgatás tekintetében ismét külön választatott ; most azonban, midőn Ö Felsége az absolut rendszert megszüntette, okvetetlen meg kell szünniök azon rendszer jogtalan következményeinek is. Azon törvények tehát, melyek Erdélyt Magyarországgal egyesitették, s miket az absolut hatalom ideiglenesen mellőzött, de meg nem semmisíthetett

} az alkotmányosság elvének kimondásával szükségkép életbe léptek ismét, s az egyesülést újra kérdésbe vonni, a fölött újra határozni, és ezáltal a kedélyek nyugalmát fölzaklatni nemcsak törvényszegés, hanem káros politikai tévedés is volna, A tettleges egyesülésnek minélelébbi végrehajtását pedig megtagadta nem annyi volna, mint Erdélyt nem egyesíteni Magyarországgal, hanem annyi, mint Magyarországtól valósággal elszakasztani, és ez a sanctio pragmaticával merőben ellenkezik. (Helyes!) Hiszszük, hogy Erdélynek nem-magyar nemzetiségű polgárai sem fogják koczkáztatva látni az egyesülés által nemzeti érdekeiket, mert megnyugvást és teljes biztosítást fognak találni azokban, miket mi más nemzetiségű polgártársaink irányában határozni s tenni fogunk. (Ugy van! Helyes! Pihenjen!) A mi Horvátországot illeti, nem követeljük mi, hogy az ö kisebb számú képviselőik ellenében a mi nagyobb számunk határozzon az általok netalán előadandó követelések s föltételek fölött. Horvátor szag saját teritoriummal bir, külön állása van, s nem volt soha kebelezve Magyarországba, hanem kapcsolatban állott velünk és társunk volt, ki j ogainkban s kötelességeinkben, szerencsénkben s bajainkban osztozott. Ha tehát most Horvátország mint ország akar résztvenni törvényhozásunkban, ha előbb tisztába akar jönni