Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-20 - 1861-21

XXI. ülés 1861. május 13-kán. 107 nem szűnnék meg a kapcsolat az uralkodó ház kihaltával, mert azok nem personal-, hanem realunioban vannak egymással. Megemlítünk még egy körülményt, mi világosan arra mutat, hogy Magyarország és az örökös tartományok között országlás ós kormányzat tekintetében realanio nem létezett s nem létezhetik. Magyarország törvényei szerint a kiskorú magyar király gyámja — az ország nádora; határozottan kimondja ezt a nádori hivatalról 1485-ben alkotott törvények második czikke, melyet az 1681- 1-sö t.ezikk, az 1715. 5-ik törv. czikk és a sanctio pragmatica megkötése után is az 1741. ll.tcz. és 1790. 5-ik tczikkek ujabban megerősítettek. Ellenben az örökös tartományokban a kiskorú fejedelem gyámsága annak legközebbi atyai rokonát illeti. A fejedelem kiskorúsága esetében tehát törvény szerint Magyarországban is más , az örökös tartományokban is más áll az országlás és kormányzat legmagasabb fokán. Lehet-e oly országok között, melyekben az országlás és kormányzat mind személyzetre, mind rendszerre és formára nézve egymástól annyira különböző, más és szorosabb kapcsolat, mint az uralkodó ház ugyanazonossága? Képzelhető-e ily viszonyok között egyik vagy másik ország közjogi állásának teljes felforgatása nélkül szorosabb realunio? (Helyes!) De tekintsük az örökös tartományok politikai helyzetét, múltban és jelenben. Akkor, midőn a sanctio pragmatica köttetett, az örökös tartományok, a német-római birodalomhoz tartoztak, Magyarország pedig annak része soha nem volt. A római-német birodalom egyes országainak feudális természete annyira különböző volt Magyarországnak nem feudális, semmi más hatalomtól nem függő közjogi állásától, hogy ily különböző jogállású tartományok között mást, mint csupán personaluniot, létrehozni nem is lehetett volna. Midőn később a német-római birodalom bomladozni kezdett, ElsőFerencz 1804-ben a római császársági czim mellé az austriai örökös császársági czimet vette föl, de Magyarországra nézve aug. 17-én kelt ünnepélyes nyilatkozatában kijelentette, hogy e czim fölvétele által Magyarország jogait, törvényeit s alkotmányát legkevésbbé sem kívánja csorbítani, s hogy Magyarország előbbeni statusjogi állásában továbbra is megmarad. Jelenleg az austriai örökös tartományok, tagjai a német szövetségnek. (Helyes!) A szövetség iránt kötelezettségeik vannak, melyek terhekkel járnak; a szövetség határozatai kötelező erővel bírnak, minden, a szövetséghez tartozó országokban. Magyarország ellenben nem tagja a német szövetségnek. A német érdekek, miket az osztrák tartományok védni s előmozdítani kötelesek, reánk nézve idegen érdekek. A szövetséges hatalom, mely az osztrák tartományokban némely tárgyakra nézve parancsoló hatalom, előttünk teljesen idegen. Németországnak lehet háborúja saját érdekében, határai megtámadtathatnak, és azon háborúban Ausztria köteles résztvenni, köteles lesz védni a megtámadott határokat. De az ö háborujok nem a mi háborúnk, az ö érdekeik nem a mi érdekeink, ők a mi harezainkban nem állanak mellettünk, nem fogják védni megtámadott határainkat, mert mi nem vagyunk a szövetség tagjai. (Atalános helyeslés.) Ily különböző politikai helyzetű országok között lehet-e szorosabb kapcsolat, mint personal unió? Azon birodalmi tanácsban, melynek túlnyomó többsége a német szövetségnek épen a szövetség értelmében le van kötelezve, mi biztositana minket, hogy akkor, midőn a mi érdekeink és a német szövetség érdekei nem ugyanazok, jogaink méltányoltatni, érdekeink kiméltetni fognak? A szorosabb kapcsolat alárendelne minket az osztrák többségnek, söt alárendelne a reánk nézve teljesen idegen német szövetség politikájának is, melytől mi viszonzásul semmit sem követelhetnénk. Fölhozzák ellenünk, hogy a birodalom érdeke a legfőbb tekintet s annak az egyes részek kötelesek saját érdekeiket alárendelni. Nem vonom kétségbe ezen állítás igazságát oly birodalomra nézve, mely ugyanazon egy közjogi alapon áll, melynek egyes részei föltétlenül csatlakoztak egymáshoz, melyet szorosabb realunio köt össze. De Magyarország az uralkodó házzal szerződött, nem az örökös tartományokkal; (Atalános helyeslés.) szerződött az örökösödés fölött, nem valamely szorosabb közjogi kapcsolat fölött sőt még azon szerződésben is kikötötte független önállásának biztosítását. Ezen szerződést kész leend Magyarország mindenkor megtartani, de azt megváltoztatni és helyébe szorosabbat állítani, magát az örökös tartományok érdekeinek lekötni, s ezáltal alkotmányos önállásáról lemondani, szándéka bizonyosan nincs, és nem is lehet. (Helyes.) Számtalan jogviszony létezik mind a köz- mind a magánjog körében, mi az egyik vagy másik félnek alkalmatlan; de ha minden ilyen jogviszonyt föl lehetne forgatni, mert az egyik félnek érdekei annak megváltoztatását kívánják, s kivált ha föl lehetne forgatni olyképen, hogy az egyik fél tartsa meg, a mire kötelezte magát, a másik azonban nem teljesiti a kikötött föltételeket, mert azok neki terhesek, ugy sem a törvény, sem a szerződések nem nyújtanának biztosítást, hanem egyedül az erő volna a jognak mértéke. (Atalános helyeslés.) És ha tekintjük Svéczia és Norvégia példáját, láthatjuk, hogy két állam csupán personalunío mellett is megállhat egymással; s mi, kik az örökös tartományokkal hasonlóul personalunío mellett ugyanazon uralkodó ház alatt állunk, közjogilag egymástól függetlenül miért ne állhatnánk meg testvérileg egymás mellett, ha egymás jogait és érdekeit kölcsönösen tiszteletben tartjuk ? Midőn mi Magyarország alkotmányos önállását, függetlenségét a hatalom szava ellen védjük, midőn óvakodunk azon szorosabb kapcsolattól, melyet alkotmányunk némi visszaállításának föltétele gyanánt akarnak reánk kényszeríteni, nem kívánunk ellenségesen föllépni az örökös tartományok alkotmányos népei ellen. — Nem akarjuk mi a birodalom fönnállását veszélyeztetni s készek vagyunk azt, a mit tennünk szabad, s mit önállásunk és alkot 27*