Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-20 - 1861-21

106 XXI. ülés 1861. május 13-kán. Mária Terézia volt az első magyar király, ki a sanctio pragmatiea erejénél fogva lépett Magyarország trónjára. Az ö trónralépte által lépett tehát a sanctio pragmatiea legelőször életbe, és midőn a magyartrónt elfoglalta, pontosan teljesítette is azon föltételeket, mikhez örökösödési joga kötve volt, kiadta a királyi hitlevelet, letette a koronázási esküt, sőt az 1741-i8-ik t. czikkelyben tíjra biztosította Magyarországot, hogy az orszá°-jogait, szabadságát, törvényeit szentül megtartja s ünnepélyesen kijelentette, hogy Magyarország az örökös tartományok módja szerint soha sem fog kormányoztatni. A második magyar király II. Leopold, ki bátyjának, a meg nem koronázott II, Józsefnek halála után lépett trónra, kiadván koronázásakor a királyi hitlevelet s letévén a koronázási esküt, azonfelül egy külön t. czikkben Magyarország önállását és függetlenségét még részletesebben biztosította. Ugyanis az 1790-ki 10-ikt.czikkben világosan elismeri, hogy : „ámbár az uralkodóház nöágának az 1723: 1. és 2. t, czikkekben Magyarországra nézve megállapított örökösödése ugyanazon fejedelmet illeti, kit a megállapított örökösödési rend szerint az elválaszthatlanul és eloszthatlanul bírandó örökös tartományokban illet az uralkodás, Magyarország mindazáltal szabad ország s egész országlási formájára nézve független és semmi más országnak, vagy népnek lekötve nincs, hanem saját önállással s alkotmánynyal bír s abban a király csak az országnak saját törvényei szerint, nem pedig a többi tartományok módjára országolhat és kormányozhat." És egy másik törvényben az 1790-ik évi 12-ik czikkben elismeri azt is: „hogy Magyarországban a törvények alkotásának, eltörlésének s magyarázásának joga a törvényesen koronázott királyt és az ország gyűlésére törvényesen összesereglett országos rendeket közösen illeti, s ezen jogot az országgyűlésen kivül gyakorolni nem lehet. A végrehajtó hatalmat pedig Ö Felsége csak a törvények értelmében gyakorolhatja." A törvények ezen szavai s a fejedelemnek ily határozottan világos elismerése után lehet-e Magyarországnak alkotmányos önállásán kételkedni? (Atalános helyeslés.) Első Ferencz, ki édes atyja után a magyar koronát öröklötté, nemcsak a királyi hitlevélben biztosította a nemzet jogainak, szabadságának s törvényeinek megtartását, hanem későbben is, uralkodásának 33. évében, az 1825. évi 3-ik törvényezikkelyben ujabban kijelentette, hogy a fönnemlitett 1790. évi 10-ik törvényezikk rendeletét szorosan meg fogja tartani s nyiltan elismerte, hogy az adó- és katonaállitás kérdéseit az országgyűléstől elvonni s az országgyülésileg megajánlott adót országgyűlésen kivül soha semmi szin alatt fölemelni nem lehet. Hasonló biztosításokat adott a nemzetnek V. Ferdinánd is királyi hitlevelében, sőt még bővebbeket azon törvényekben, miket 1848-ban szentesitelt. A sanctio pragmatiea nem egyszerű törvény, nem egyszerű diploma, nem oktroyrozott adomány vagy igéret, hanem kölcsönös egyezkedés folytán kötött alapszerződés, melyben egyrészről őseink a habsburgi ház nöágának javára ünnepélyesen lemondottak azon jogról, hogy a habsburgi ház fiágának kihaltával sza. badon választhassák királyukat, másrészről pedig III. Károly, ki a nemzet ezen szabadválasztási jogát 1715-ben is a 3-ik t.-czikkben nyiltan elismerte, a nemzet részéről kikötött föltételek teljesítését, az ország önállásának, függetlenségének, jogainak, szabadságának, törvényeinek fönntartását ígérte. Az ekkép szabad egyezkedés mellett kötött kétoldalú alapszerződés teljes erejében s minden föltételeivel együtt életbelépett, minden azután következett koronás királyok által megtartatott, az abban foglalt biztositások ujabban s részletesebben ismételtettek sa jogszerűen kötött szerződést jogszerű gyakorlat szentesitette. Lehet-e, szabad-e most azon szerződést egyoldalulag megszegni, s a nemzettől követelni azon kötelezettséget, ni abban foglaltatik, de a kötelezettség föltételeit mellőzni, vagy hiányosan és csak némely részben teljesíteni? (Helyes!) Midőn egyrészről mind a sanctio pragmaticában, mind egyéb törvényeinkben ily világosan ki van fejezve a közöttünk és az örökös tartományok között létező azon törvényes kapocs, mi az uralkodó ház ugyanazonosságában áll, vagyis a personalunio, ennél szorosabb kapcsolatnak, a valóságos realunionak nyoma törvényeinkben nincs ; (Helyes!) sőt a fölhozottak kétségtelenné teszik, hogy realunio közöttünk és közöttök nem is létezett, s azt létrehozni Magyarországnak szándéka soha nem volt. (Helyes!) Világos ez Magyarország és az örökös tartományok közjogi helyzetének természetéből is. Ha 1723-ban a sanctio pragmatiea meg nem köttetik, III. Károlynak 1740-ben történt halálával, minthogy benne a habsburgi ház fiága kihalt, Magyarország szabadon választhatta volna királyát s ekkor nem lett volna lehetetlen, sőt tekintve a nagy befolyást, melyet azon korban Francziaország gyakorlott az európai politikára, és tekintve Nagy Fridrik személyességének hatását, tekintve azt is, hogy mind a franczia udvarnak, mind Nagy Fridriknek érdekében volt az ausztriai házat gyengíteni, nem lett volna valószínűtlen, hogy nem Mária Therézia, hanem más választassák Magyarország királyának. (Helyes !) Ez esetben Magyarországnak külön királya levén, a birodalom ugy, mint most van, nem is alakulhatott volna. (Helyes!) És ha bármikor megtörténnék, mi, ha talán a közel jövőben nem valószínű is, mégsem lehetetlen, hogy a most uralkodó háznöágában is kihal, Magyarország királyválasztási joga a sanctio pragmatiea értelmében a nemzetre ismét visszaszállaad, s ha akkor Magyarország külön királyt választ, fölbomlik azon állam, melynek egységét az osztrák államférfiak Magyarország önállásának megsemmisítésével akarják most létrehozni. Fölbomlik erőszak nélkül, jogszerűen, fölbomlik azért, mert az egyetlen kapocs, az uralkodóháznak ugyanazonossága megszűnt. Pedig ha léteznék ezenkívül más kapocs is közöttünk és közöttük az még fennmaradván, az egész államot összetartaná; valamint például Anglia, Skóczia és Iríand között