Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-20 - 1861-21

104 XXI. Ülés 1861. május 13-kán. vele az osztrák birodalmi ministeriumnak egy rendelete közöltetett, mely szerint országgyűlési képviselővé történt megválasztatása azon okból nyilvánittatik törvénytelennek, és tagadtatik meg a kért útlevél, mert vSimonyi Ernő 1849-ben Komáromban rendes kivándorló útlevelet kapott, és az osztrák birodalmi tartounányokat elhagyva, önkényt mondott le osztrák birodalmi polgári jogáról. (Derültség.) Az igazoló bizottmánynak lesz kiadandó. (Helyes!) — &vóf Batthyányi Zsigmond zalamegyei sz.-gróti-kerület képviselője, kinek jegyzökönyve bizonyos hiányok kijavítása végett a ház rendeletéből visszaadatott, a jegyzökönyvet kiigazitván, ujjolag bemutatja. Az igazoló bizottmány elébe tartozik. (Helyes!) — Babes Vincze, krassómegyebeli, szászkai megválasztott képviselő előadván, hogy választási jegyzökönyvében az ellenpárti választók azon óvástétellel léptek a választástól vissza, mintha ö megválaszthatási képességgel nem birna, választói képességének kimutatására több indokot és oklevelet hoz elő. Az igazoló bizottmány végleges jelentése ez iránt nem adatván be, ezen irat ahhoz útasíttatik. (Helyes!) — Az igazoló bizottmány több rendbeli jelentést adott be, melyek közöl némelyek oly választásokat tárgyalnak, melyekre nézve még kérdés forog fenn, és a t. ház által eldönt endök ; úgymint : Balázsy Antal és Zsitvay Józsefet illetőleg. Beadott továbbá még két oly jelentést, mely oly két követet illet, kiknek megválasztatása iránt semmi észrevétel nincs. Nézetem szerint a kérdés alá eső választásokat tárgyazó jelentésekre nézve a napirend később határoztathatnék meg. A két igazolt követre nézve a jelentés felolvastathatnék, hogy a tanácskozásokban nyomban részt vehessenek. (Helyeslés.) Ennek következtében Csengery Imre jegyző felolvassa Maniu Aurél és Faur János megválasztatása iránt az igazoló bizottmány jelentését, mely helyben hagyatván : Elnök : E szerint tehát a két képviselő igazoltnak jelentetik ki. — Kö#tkeznék most a napirendre kitűzött tanácskozás, melyben a szólókat Csengery Imre hivja fel. Deák Ferencz: (Éljenzés és taps.) Nehéz idők, vészteljea évek mentek el fölöttünk. Végenyészet szélén állott nemzetünk. De az isteni gondviselés, midőn egyrészről annyi szenvedéssel sújtott, másrészről erőt ébresztett keblünkben, hogy el ne csüggedjünk és a veszélyben forgó hazát még forróbban szeressük. Adja Isten, hogy tanultunk légyen a kisértet nehéz napjaiban, s kik egyek voltunk szenvedésben, egyek legyünk működéseinkben is. (Helyes!) Képviselői vagyunk e nemzetnek, mely kezeinkbe tette le sorsát, becsületünkre, belátásunkra bizta jövendőjének biztosítását. Föladatunk fontos, állásunk nehéz, mert rendkívüli a helyzet, melybe jutottunk. Voltak alkotmányos életünkben máskor is esetek, melyekben fontos közjogi kérdésekre nézve fejedelem és nemzet egyet nem értettek; voltak idők, midőn a vitákból káros viszályok támadtak. De akkor fejedelem és nemzet ugyanazon egy alapon állottak, a közösen elismert magyar alkotmány alapján: ugyanazon törvényekre hivatkozott mindenik fél, s nem a törvények érvénye, hanem azok magyarázata volt a vita tárgya. Most azonban nem állunk közösen elismert alapon; nem egyes közjogi kérdések, nem a törvények értelme, hanem alkotmányunk lényege s alaptörvényeink érvénye vonatik kétségbe. Alkotmányt nekünk is akarnak adni, de nem azt, mit tőlünk hatalommal elvettek, hanem egy másikat, újat, idegenszerűt, darabját azon közös alkotmánynak, melyet az egész birodalomra készítettek. De nekünk adott alkotmány nem kell; (Átalános helyeslés.) mi visszaköveteljük ősi alkotmányunkat, mely nem volt ajándék, hanem kölcsönös szerződések által állapíttatott meg s a nemzet életéből fejlett ki; azon alkotmányt, melyet időnkint a kor kivánatihoz mi magunk alkalmaztunk, s mi magunk akarunk ezentúl is alkalmazni; azon alkotmányt, melynek alapelveit századok szentesitettek. Mellettünk jog és törvény állanak s a szerződések szentsége, ellenünk az.anyagi erő. (Ugy van!) Ennyi baj és veszély között kettőre lesz főként szükségünk: szilárdságra és óvatosságra. Engedn i ott, hol az engedés öngyilkosság, koczkáztatni ott, hol arra szükség nem kényszerit, egyiránt bűn volna a nemzet ellen. (Helyeslés.) Az országgyűlés megalakult, s tanácskoznunk és határoznunk kell első ünnepélyes felszólalásunk alakja és tartalma fölött. Három kérdés áll előttünk : mit mondjunk? kinek mondjuk el azt, mit mondanunk kell? s minő alakba öntstik megállapodásunk eredményét? E három kérdés szoros kapcsolatban áll egymással; elmondom tehát mind a háromra igénytelen nézeteimet. (Halljuk!) Szólani akarok mindenekelőtt arról, mi legyen ezen első ünnepélyes felszólalásunknak tartalma? Előadásomban nem fogok egyedül arra szorítkozni, hogy elősoroljam egyszerűen a tárgyakat, miket e felszólalásba fölvétetni óhajtok; hanem mivel ily fontos ügynél az előadásnak mikénti összeállítása is figyelmet igényel, a tisztelt háznak engedelmével formulázott javaslatot fogok fölolvasni, mely szerint első felszólalásunkat szerkesztetni óhajtom. E javaslat következő: A közelebb lefolyt tizenkét esztendő súlyos szenvedések kora volt reánk nézve. Ősi alkotmányunk eltöröltetett s a korlátlan hatalom idegen rendszere nehezedett reánk. És e nyomasztó rendszert még súlyosabbá tették azok, kik azt ellenséges indulattal, korlátolt felfogással s gyakran rósz akarattal kezelték. Bűn volt előttük a szabadság érzete, bűn volt ragaszkodásunk nemzetiségünkhöz, bün volt még a legtisztább honszeretet is. Országunk erejét kimerítették, a nemzet vagyonát jogtalanul elidegenítették, nemzetiségünket üldözés tárgyává tették. Minden nap uj szenvedést hozott, minden uj szenvedés egy gyökerét szakasztotta, el keblünkben a hitnek és bizalomnak. (Ugy van!) . : ; ; :