Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-26

200 XXVI. ülés 1861. május 22-kén. az országot törtvényes állapotba átvezetni akarják, és e czélra az országgyűlést összehívták, törvényeink sértésében valódi virtuositást fejtettek ki. (Helyes!) Nem akarok ez izben másról szólani, mint azon elmulasztásról : miszerint sem Horvát-és Tótország, sem a Végvidékek, sem Fiume az országgyűlésre meg nem hivattak, minek következtében nem léteznek azon föltótelek, melyek alatt az országgyűlés törvényalkotásra képesítve legyen. E helyzetből önkényt kö­vetkezik azon kötelességünk, hogy mindent elkövessünk, miszerint Erdély, Horvát- s Tótország, a Végvi­dékek s Fiume az országgyűlésre meghivassanak; mert törvényhozásunk kiegészítése és egysége, s azzal a országnak szoros kapcsolatban álló integritása, azon tér, hol semmi transactiónak helye nincsen; gyengeség­gel e téren, s nemcsak azon törvényes alap, melyen eddig állottunk össze fog roskadni, hanem az ország jö­vője is el lesz játszva. Magyarország integritása oly fontos ügy, hogy midőn itt saját érdekünket védjük, védünk egyszersmind egy dynasticus és egy európai érdeket — mert bármi szép ábrándokban éljenek a bécsi miniszterek azon veszélyek közepett, melyek az ausztriai birodalmat nem keletről, hanem nyugatról fe­nyegetik — Magyarország integritása a dynastiára nézve életkérdés, — mert bármi sors érje a birodalmat a dynastiának Magyarországon még mindig igen] tekintélyes birodalma lehet — a birodalom többi népei a magyaron kivtil mind kifelé gravitálván — ha bennünket magától végképen eltaszítani nem akar, mi azonban azon politikának, mely május l-jén Bécsben kezdetett, könnyen sikerülhet. Lehetne pedig a dy­nastiának itt oly birodalma, melyre támaszkodni lehet, mert mindig igaz marad azon franczia mondat, hogy csak arra lehet támaszkodni, mi ellenállani tud- De mondám, hogy Magyarország integritása európai ]ér­dek; mert bizonyos eventualitás esetére, mig Magyarország integritása épségben marad, Európa délkeleti részein nem fog hézag maradni a statusrendszerben, s az átmenet, egy uj birodalom alakulása, s egy régi birodalom eloszlása alkalmával zavar nélkül fog történhetni, mert készen fog állani a magyar állam, mely az eloszlott régi állam helyét fogja elfoglalhatni. — Ne tegyünk tehát oly lépéseket, melyek Magyarország integritását veszélyeztethetik, ne hagyjuk ki számításunkból azon tényezőt, mely jelenleg a kérdés kulcsát bírja — értem a tényleges hatalmat — a tényleges fejedelmet. Magyarország integritásáról szólva, lehetetlen nem érinteni a nemzetiségek kérdését. A horvát nem­zet saját területtel s történeti jogokkal bir, — én e jogait s bármely jogait tisztelem, az országgyűlésnek azonban Horvátország irányában az 1848-ki törvényekhez kell ragaszkodni, mig a törvények alkotmányos utón megváltoztatva nem lesznek; — kötelességünk azonban már most kimondani, hogy mihelyt az ország­gyűlés törvényalkotásra képesítve lesz, mi a horvátokkal a fennforgó differentiákat kiegyenlíteni kívánjuk, anélkül azonban, hogy a magyar korona integritását csonkítsuk. — Én a horvát nemzetiség, nyelv s iro­dalom fejlődését őszintén óhajtom, mert a szláv népek szellemi kifejlődése a szabadság érdekében fekszik s az absolutismust utolsó menekvöhelyén fogja megtörni; — maga idején csak azt fogom követelni, hogy ezen uj jogviszony akként formuláztassék, hogy a súrlódás, tehát az enyészet magvát magában ne hordja. (Helyes!) — Mi a többi Magyarország területén élő népfajokat illeti, — én azok fejlődését nemzetiségi irányban nem akarom akadályoztatni, mert a nemzetiségek elnyomatása, valamint a szabadsággal össze nem fér, ugy rósz és czéltévesztö politika. Szerbek, oláhok, németek, szlávok s ruthenek vigyék saját munici­palis ügyeiket saját nyelvükön, használják az iskolákban azon nyelvet, mely nekik tetszik. En a nemzetisé­gek benső kifejlődését ugy kívánom tiszteletben tartani, mint a vallást, mibe avatkozni a statusnak joga sincsen. (Helyes!) De e külön nemzetiségeknek teendő concessiókat csak a jogegyenlőség alapján lehet tenni — s valamint a vallások közt nem lehetnek privilegialis vallások, ugy a nemzetiségek közt sem le­hetnek Magyarország területén privilegialis nemzetiségek. (Közhelyeslés.) — En a nemzetiség kérdésének egész nyomatékát korunk politikájára elismerem annyira, mikép nem kétlem, hogy e mozgalom a régi po­litikai traditióknak véget fog vetni, uj közjogot fog alapítani, s uj korszakot nyitni a történetben (Helyeslés), s azért hiszem, hogy Olaszország, melyről nem rég mondatott, hogy csak geographicus fogalom, s mely a római birodalom feloszlása óta feldarabolva s idegenek által elnyomatva volt, — nemsokára egy nagy státust a nemzetiség alapján fog képezni s Rómát s Velenczét is magába fogja olvasztani; — én a nemze­tiségek jövőjében annyira bízom, mikép nem kétlem, hogy a németek is egy nemzeti testté fognak össze­olvadni , s az austriai birodalom német tartományait magukkal fogják ragadni, s végre az európai politiká­ban elfoglalják azon helyet, mely őket nagyságuk s műveltségüknél fogva illeti. Oly területeken azonban, hol vegyes a népesség, ott tisztán nemzetiségi szempontok szerint státu­sok soha sem fognak alakulni; mert ily eljárás Európát oly zavarba vinné, minőben az a 8-ik s 9-ik század­ban sinlödött; mert nincs állam Európában, Angliát s Francziaországot sem véve ki, mely mostani alakját megtarthatná; remélem tehát, hogy Magyarországon is a történeti előzmények, a geographicus helyzet s más magukban a külön nemzetiségekben rejlő practicus momentumok felsöbbséget nyerendenek, s azon beteges hajlam: miszerint minden külön népfaj , külön területet követel, s mintegy külön államot akar képezni, — mint sok átmenő szellemi betegség, meg fog szűnni s Magyarország, a magyar állam: Hungá­ria, meg fog maradni; mert a nemzetiségek iránt igazságos tudván lenni, nem lesz alapítva a nemzetisé gekre, hanem meg fog felelni a politikai szükségnek, mint fejlödménye a történetnek. (Helyeslés.) De ha mi Erdély-, Horvát- és Tótország, a Végvidékek s Fiume az országgyűlésre való meghívása nélkül nem vagyunk képesek törvényalkotásra, nem fogunk sükerrel működhetni, mig magyar felelős mi­nisztériumunk nem lesz, mert rendes parlamentaris eljárás parlamenti kormány nélkül lehetetlen. A fele­lős minisztérium az alkotmányosság első föltétele, a nélkül az alkotmány holt betű, a nélkül bennünket

Next

/
Thumbnails
Contents