Országgyűlési irományok, 1985. XVIII. kötet • 520-599. sz.

1985-539 • Módosító javaslatok és észrevételek az állam vállalatokra bízott vagyonának védelméről szóló törvényjavaslathoz

- 3 4. Az 1. §. /2/ bekezdés korlátozó rendelkezését - egyébként nem kifogásolva - tekintve szabályozatlan az eljárási rend. Nem tisztázott ugyanis, hogy a felek közül ki, s milyen módon végzi el az egybeszámítást, továbbá az sem, hogy a jogkövetkezményt ki kezdeményezi, esedékességét feltételezve. 5. A 2. §-ban felsorolt, vagyonértékelésre jogosult szervezetek /személyek/ körét, megitélésem szerint nem a nyilvántartott, hanem bejegyzett vagy más, a jogalkotásban elfogadott jelzővel célszerű minősíteni. 6. A 3. §. a bejelentési kötelezettség módjáról és tartalmi, alaki feltételeiről rendelkezik. Itt jogbizonytalanságot teremt a "...szerződés megnevezését

...", továbbá "...

a szerződés egyéb lényeges feltételeit..." fogalmazás. Pontosítása, vagy a Ptk-ra való utalás megitélésem szerint indoKolt. 7. Az 5. §. /!/ bevezető mondata , a Nemzeti Vagyonügynökség jogállását és hatáskörét is figyslembevéve, célszerűbben fogalmazható; "... a következő intézkedésekre jogosult és kötelezett." E fogalmazás jobban kifejezi, hogy egyfelől az államigazgatási szervnek mi a hatásköre és kiváltképp mi s kötelezettsége. Utóbbit a javaslat megengedő módban történő megfogalmazása nem rögzíti. 8. Az 5. §. /c/ bekezdés értelmezése jogilag megfoghatatlan, az államnak egyoldalú privilégiumot biztosit. E tekintetbern az indokolás sem ad kellő eligazítást. Pontosítása elengedhetetlen. 9. Az 5. §. /2/ bekezdésből nem nyilvánvaló, hogy a Nemzeti Vagyonügynökség mely intézkedésére /5. §. /!/ a., b., c./ vonatkozik a jogorvoslati lehetőség. Álláspontom szerint valamennyire, de az indokolás e tekintetben félreérthető. /Csak a /c/ pontot említi/. A bizonyítási kényszer, természetesen minden esetben a megtagadó határozatot hozó szerv kötelessége. Ugyanitt pontositanó a szövegezés ekként: ... a határozat kézhezvételétől ..."