Országgyűlési irományok, 1985. XIV. kötet • 398-427. sz.

1985-425 • Javaslat a lakásgazdálkodási rendszer reformjára és az 1990. évi intézkedésekre

- 3 A jelenlegi lakásrendszer a lakossági jövedelmek alapján is megfinanszirozhatatlan, amit az jelez, hogy ma egy átlagos minőségű lakás ára közel 15 évi átlagos munkabérrel azonos, és az infláció miatt a jövedelmek és a lakásárak közötti különbség nagy és várhatóan a közeljövőben is dinamikusan emelkedik. Ezért a növekvő állami ráfordítások ellenére is egyre nő azon családok száma, akik kiszorulnak a lakáspiacról. Ennek alapvető oka, hogy az állami támogatások felhasználása szociálisan hatékonytalan és ez a társadalmi igazságtalanság széleskörű elégedetlenség forrásává vált. Az összes állami kiadás kétharmada a már lakással rendelkezőket segiti, vagy a régebben felvett kölcsönök alacsony kamata és a lakossági megtakarításoknak a magas inflációval lépést tartani kivánó kamata közötti eltérés kiegészítéseként, vagy az állami bérlakások fenntartásának támogatásaként. Az állami kiadások megmaradó egyharmada kevés ahhoz, hogy a magas lakásárak mellett a lakásnélkülieknek érdemi segítséget nyújthasson lakásvásárláshoz, illetve a tanácsok kellő számú bérlakást építhessenek. A jelenlegi lakásrendszerben tehát állami támogatásban részesülnek a lakással rendelkezők közül mindazok, akiknek kedvezményes kölcsöntartozásuk van vagy átlagos, illetve annál jobb minőségű bérlakásban laknak, függetlenül attól, hogy jövedelmi viszonyaik, szociális helyzetük azt indokolja vagy sem. A támogatottak jelentős részének teljesen indokolatlan, más részének pedig kevés a nyújtott állami segítség mértéke. Ennek hatására olyan helyzet alakult ki, hogy a lakosság legmagasabb jövedelmű része négyszer-ötször annyi támogatáshoz jut abszolút összegben, mint a legalacsonyabb jövedelműek azonos nagyságú csoportja. Az állami lakáspolitika másik ellentmondása, hogy a széleskörű,nem differenciált szubvenciós rendszer a lakossági fizetőképességet és a kínálati lehetőségeket is meghaladó lakáskeresletet gerjeszt, ami közvetetten tovább növeli a lakásárakat. A lakáskeresletet a diszfunkcionális támogatások mellett növeli továbbá az is, hogy 15-20 %-os infláció mellett a pénzt leginkább lakásba érdemes fektetni. Az inflációval párhuzamosan növekvő jövedelmek és a változatlan mértékű lakbér, illetve törlesztési kiadások azt is eredményezik, hogy a nem lakás célra felhasználható jövedelmek növekedése évről-évre egyre nagyobb mértékben meghaladja az átlagos jövedelemnövekedés ütemét. A hatékonytalan támogatások, a megfinanszírozhatatlan lakáskereslet, valamint a lakásgazdálkodás jelenlegi rendszerének további belső működési zavarai társadalmilag széleskörű feszültségeket idéznek elő.