Országgyűlési irományok, 1985. XIV. kötet • 398-427. sz.

1985-425 • Javaslat a lakásgazdálkodási rendszer reformjára és az 1990. évi intézkedésekre

- 2 pusztulnak a bérházak. A tulajdonos azért elégedetlen, mert ha régen jutott lakáshoz, a jövedelméhez képest ugyan csökkenő mértékű a törlesztési teher, de vagy nyomasztóan közeledik lakása felújításának kényszere, vagy gyermeke lakáshozjutási terhei nehezednek rá; ha a közelmúltban szerezte lakását, hiteltörlesztési kötelezettségei elérik havi fizetésének akár felét is. Ugyanakkor ha kis lakásban lakik, annak nagyobbra cserélését nemcsak a bürokratikus eljárás időigénye, hanem a megtakarításaikhoz képest az óriási ráfizetési igény teszi reménytelenné. A fiatalok helyzete a legnehezebb. Azok, akiket a szülők nem képesek támogatni, és a munkahelyüktől sem számíthatnak segítségre, szinte kilátástalan helyzetben vannak, mert még egy viszonylag magas összegű ifjúsági betétkönyvvel és a "megelőlegezett" két gyermekhez tartozó támogatással sem tudnak versenyezni a meghirdetett lakásokra, tanácsi bérlakáshoz jutniuk pedig - az évek óta csökkenő építés miatt - szinte lehetetlen. A tanácsok érdekeltsége nem megfelelő, anyagi forrásaik szűkösek, elsősorban a felemás tulajdonosi pozíció miatt. A bérlakások tulajdonosa ugyanis papíron az állam,a valóságban azonban a tulajdonosi jogok (öröklés, csere stb.) többségét a bérlők gyakorolják, ezért a tanács, mint a tulajdonos megbízottja, többnyire csak formailag rendelkezik a lakásokkal. A lakosság úgy ítéli meg, hogy az állam egyre kevesebb segítséget nyújt a lakásgondok megoldásához, és lakásviszonyaink messze elmaradnak gazdasági fejlettségünktől vagy más, hozzánk hasonló országok lakáshelyzetétől. A tények ezzel szemben mást mutatnak. Az állam nem csökkenti részvételét a lakásgazdálkodásban, sőt évről-évre növekvő, a költségvetés lehetőségeit is meghaladó mértékű terheket kényszerül vállalni. Háromnégy évvel ezelőtt évi 30-35 Mrd Ft, idén pedig már több mint 80 Mrd Ft a költségvetésből lakásépítésre és -támogatásra fordított összeg. Ez a költségvetési kiadások közel egyötöde, ami gazdasági fejlettségünket meghaladóan magas arány, különösen akkor, ha figyelembe vesszük: hogy a magyar gazdaság súlyos válságban van. .