Országgyűlési irományok, 1985. XIII. kötet • 368-397. sz.

1985-368 • Tájékoztató az Országgyűlés részére az adórendszer 1990. évi javasolt változtatásairól

- 20 levő gazdaságban ez járható út. A probléma az, hogy a radikális adócsökkentés azonnali bevételkiesést jelent, míg a teljesítmény- és adótöbblet csak jelentősebb fáziseltolódással követi az adórendszer "váltását". Az 1990. évi krízisköltségvetés mellett ennek kockázata nem vállalható. A személyi jövedelemadóval szemben támasztott követelmények és a társadalmi várakozások teljesítésére "külső" források (más adóbevételek növelése, az államháztartási kiadásoknak az előirányzottnál nagyobb mérséklése, a külső egyensúly további romlása) felelősséggel nem vehetők számításba, ezért a javaslatokat - az Országgyűlés döntésének megfelelően úgy alakítottuk ki, hogy a személyi jövedelemadó átlagos elvonási szintje ne változzék. Az adóbevallások feldolgozása alapján az összevontan adóztatott lakossági személyi jövedelemadó alap és a befizetett adó hányadosa 1988-ban 14,5 %, de a ténylegesen adót viselő jövedelmek esetében az átlagkulcs 32 %- 1989-ben - a korábbi prognózistól eltérően -, a jelenlegi számitások 15 %-os adószintet valószínűsítenek, így javaslataink (a bemutatott adótábla variációk) is erre épülnek. Az év második felének tapasztalatai alapján azonban nem lehet kizárni azt sem, hogy a személyi jövedelmeken belül a magasabb jövedelmű rétegek felé történő arányeltolódás miatt - az 1989-ben csökkentett adómértékek mellett is - az átlagos adószint némileg magasabban, kb. 15-15,5 % között alakul. Ezek az adatok azt igazolják, hogy az átlagos adóterhelés szintentartása mellett a belső arányok módosítása önmagában is adhat lehetőséget a progresszió mérséklésére és más forrásigénnyel járó módosításokra. Az előterjesztésben .javasolt változtatások - az adótábla módosításából adódó, minden adót fizető számára valamelyest előnyt eredményező korrekción túl - döntő része meghatáro-