Országgyűlési irományok, 1985. XI. kötet • 321-362. sz.

1985-321 • A Minisztertanács beszámolója a nagymarosi munkálatok felfüggesztése alatt végzett hazai és nemzetközi jogi, gazdasági, ökológiai, műszaki következményeket feltáró vizsgálatok eredményeiről

-71- 13 A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer továbbépítésére illetve a Nagymarosi Vízlépcső elhagyására vonatkozó számítások közötti mérhető különbségeket értékelve megállapítható, hogy: - a beruházási költséget tekintve a továbbépítés valamelyest előnyösebb; - a következő három évet illetően viszont a leállítás vezet kisebb terheléshez; - a beruházás és üzemeltetés együttes ráfordítása és a hozamok összehasonlítása alapján szintén a leállítás kecsegtet minimális előnnyel; - a költségvetés fejlesztéssel és működtetéssel kapcsolatos együttes kiadásainak és bevételeinek egyenlege ugyancsak a leállítás esetén kedvezőbb. A Nagymarosi Vízlépcső leállítása esetén a közvetlen beruházási ráfordítások - a gazdaság szempontjából különösen kritikus - következő három évben változatlan áron mintegy 5 Md Fttal kisebb terhelést jelentenek. Ezt a "megtakarítást" azonban az 1994-97. közötti időszakban, elsősorban a villamosenergia pótlását szolgáló erőműépítés felemészti. Ez egyben jelzi azt is, hogy a Nagymarosi Vízlépcső leállítása esetén nem szabadulnak fel pénzügyi források, kizárólag arra van lehetőség, hogy a következő három évben a kritikusan magas központi forrásszükséglet helyett kisebb, de még mindig jelentős, a helyreállítási munkák és a hajózási feltételek költségeit is magában foglaló, 1988. évi áron 11 Md Ft, folyó áron 16 Md Ft volumenű beruházási költséggel terheli a népgazdaságot . Az államközi szerződés módosításából adódó anyagi veszteségek kölcsönös elszámolásának pénzügyi terhei ma még nem tisztázhatók.