Országgyűlési irományok, 1985. XI. kötet • 321-362. sz.

1985-321 • A Minisztertanács beszámolója a nagymarosi munkálatok felfüggesztése alatt végzett hazai és nemzetközi jogi, gazdasági, ökológiai, műszaki következményeket feltáró vizsgálatok eredményeiről

-53- 14 Az OVIBER számításai szerint a szerződésmódosításból adódó terhek a Nagymarosi Vízlépcső esetén az ezredfordulón túlnyúló időszakig számítva, 1988. áron elérhetik az 55 md Ft-ot. Ezek az összegek még irányadóul sem kezelhetők, mert a szerződő felek kölcsönös anyagi veszteségének szembeállítása nélkül kerültek számításba vételre. A MAGYAR-CSEHSZLOVÁK ÁLLAMKÖZI SZERZŐDÉSSEL KAPCSOLATOS MEGÁLLAPÍTÁSOK A nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség bármilyen megváltoztatása kihat a szerződésre. Nem lehet célunk szerződéses kötelezettségeink egyoldalú nemteljesítése, s így a szerződés megszegése. Ezért a szerződéses kötelezettségek jogszerű és jóhiszemű megváltoztatását kezdeményezzük. Kezdeményezésünk abból a tudományos felismerésből és rendszerbefoglalásból következik, miszerint a vízlépcsőrendszer eredeti tervek szerinti üzembehelyezésével ökológiai szükséghelyzetbe kerülnénk. Ennek megfelelően a két állam magatartását az 1977. évi államközi szerződésen túl a nemzetközi jog általános előírásainak fényében kell megítélni. A nemzetközi /környezetvédelmi/ jog az ilyen helyzetekre a munkálatok felfüggesz tését, tárgyalások megkezdését és a szerződés olyan módosítását követeli meg mindkét féltől, ami az ökológiai kockázatokat az elviselhető szinten tartja. Ebből következően a magyar fél május 13-i és július 20-i lépései nemhogy nem minősülnek szerződésszegésnek, hanem követik a nemzetközi jog előírásait /és egyebek mellett/ csehszlovák kártérítési követelésnek nem szolgálnak alapul. Tehát a nemzetközi jog előírásainak megfelelően javasoljuk magyar részről az 1977-es szerződés módosítását.