Országgyűlési irományok, 1985. VIII. kötet • 203-244. sz.

1985-243 • A külföldre utazásról és az útlevélről szóló törvényjavaslat és indokolása

14. § (1) A bíróság, az ügyészség, a rendőrség, a határőrség, a büntetés-végrehajtás, valamint a magyar külképviselet intézkedésre feljogosított munkatársa a hivatalos eljárása során a 2. § (1), az 5. § (3) bekezdése, valamint a 13. § (2) bekezdés b pontja szerinti esetekben az útlevelet igazolás ellenében elveheti. (2) Az elvett útlevelet haladéktalanul meg kell küldeni az azt kiállító szervnek, amely harminc napon belül köteles annak visszavonására vagy visszaadására intézkedni. 15. § A hadkötelesnek a katonai szolgálat megkezdésekor az útlevelét az illetékes katonai szervnek — a szolgálati időtartam alatti megőrzésre — át kell adnia. Jogorvoslat 16. § (1) Az útlevél kiadását elutasító, illetőleg a visszavonását elrendelő határozat közlésétől számított tizenöt napon belül fellebbezésnek van helye. (2) A másodfokú államigazgatási határozat közlésétől számított harminc napon belül a kérelmező kérheti annak bírósági felülvizsgálatát. (3) A bíróság a kérelem beérkezésétől számított harminc napon belül, nem peres eljárásban, népi ülnökök közreműködésével, szükség esetén a felek meghallgatásával határoz. Ha a kérelemnek helyt ad, hatályon kívül helyezi az államigazgatási szén

1 határozatát, ellenkező esetben a kérelmet elutasítja. A bíróság a döntéséről a kérelmezőt és az államigazgatási szervet egyidejűleg értesíti. A bíróság határozata ellen nincs helye jogorvoslatnak. Záró rendelkezések 17. § (1) Az e törvényben nem szabályozott eljárási kérdésekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvényt kell alkalmazni. (2) Az útlevél, illetve az érvényességi idejének meghosszabbítása iránti igénybejelentésével kapcsolatos eljárás illetékköteles, amelynek mértékét külön törvény határozza meg. 18. § (1) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy a) rendeletben meghatározza a külföldre utazással és az útlevéllel kapcsolatos ügyekben eljáró szerveket, az eljárás rendjét, az útlevél tartalmát, a használatukkal kapcsolatos szabályokat, a 4. § (2) bekezdésében említett egyéb útiokmányok fajtáit és kiadásuk feltételeit.az útlevélbe bejegyzésre jogosultakat, az 5. § (2) bekezdésében és a 8. §-ban meghatározott útlevelek kezelésének, ellenőrzésének rendjét, valamint a külföldön élő magyar állampolgár lakcímbejelenlésével kapcsolatos szabályokat, b) a külügyminiszterrel egyetértésben szabályozza a külképviseleti szeneknek az útlevelekkel kapcsolatos feladatait. (2) Felhatalmazást kap a külügyminiszter, hogy az általa kiadott útlevelek kezelésének rendjét a belügyminiszterrel egyetértésben szabályozza. 19. § (1) Ez a törvény 1990. január hó 1. napján lép hatályba. Rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell. (2) A törvény hatálybalépését megelőzően kiadott szolgálati útlevél és a külföldön élő magyar állampolgár útlevele az érvényességi idejéig használható fel utazásra. 20. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti: a külföldre utazásról és az útlevélről szóló 1987. évi 25. törvényerejű rendelet és a végrehajtására kiadott 3/1987. (XII. 23.) BM rendelet, az 1956. évi október 23. napját követően jogellenesen külföldre távozott személyek vagyonjogi helyzeténekrendezéséről szóló 1957. évi 32. törvényerejű rendelet, az 1956. évi október 23. napját követő jogellenesen külföldre távozott kiskorúak vagyonjogi helyzetével kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról szóló 1958. évi 41. törvényerejű rendelet, az állampolgárságról szóló 1957. évi V. törvény hatálybalépése és végrehajtása, továbbá a magyar állampolgárnak külföldi állampolgárral való házasságkötéséről, valamint a külföldi állampolgárok örökbefogadásáról szóló 1957. évi VI. törvény hatálybalépése tárgyában kiadott 1957. évi 55. törvényerejű rendelet 12. §-ának (1) bekezdéséből „az ország területére szóló visszahívással szembeszegül" szövegrész, a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény 29/C. §-a, a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosításáról rendelkező 1989. évi XXII. törvény 7. és 8. §-ai, a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 219. §-a. ' (2) A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 217. §-ának és 218. §-a (1) és (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép: „Tiltott határátlépés 217. § Aki a Magyar Népköztársaság államhatárát engedély nélkül vagy meg nem engedett módon, fegyveresen lépi át, bűntettet követ el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." „218. § (1) Aki tiltott határátlépéshez (217. §) vagyoni haszonszerzés végett vagy az ily^öselekinényeket elősegítő szervezet tagjaként vagy megbízásából segítséget nyújt, bűntettet követ el és ötevjg terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A~S \ \