Országgyűlési irományok, 1985. VI. kötet • 110-157. sz.
1985-112 • Törvényjavaslat a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1987. évi VI. törvény módosításáról és annak indokolása
14 .4S7tékosok jövedelmét csökkentő havi 1000 forintos kedvezmény is. Havi 1000 forintos kedvezménnyé alakul át — és kiterjed a gyermeküket egyedül nevelő 2 gyermekes magánszemélyekre is — a saját háztartásában legalább 3 gyermeket nevelő magánszemélyt gyermekenként megillető úgynevezett eltartotti kedvezmény is. Ez a változtatás megoldja az értelmezési kérdések jelentős részét és egyértelmű választ ad arra, hogy mi a követendő eljárás akkor, ha a gyermek eltartója év közben megváltozik, vagy ha a kedvezményre jogisító állapot év közben keletkezik, illetve megszűnik. Az összjövedelmet csökkentő kiadások — kedvezmények — kiterjesztését jelenti az is, hogy az 1000 forintos eltartotti kedvezmény a gyermekek számától és a gyermek életkorától függetlenül illeti meg azt a magánszemélyt, aki a saját háztartásában súlyosan fogyatékos gyermek neveléséről gondoskodik. Ezzel a megoldással az adórendszer tovább lépett a családi jellegű (szociálpolitikai) elemek elismerésében és ezek adórendszeren belüli kezelésében. 13. A törvény 13. §-ához Az 1987. évi VI. törvény alapján értelmezési problémát okozott az év közben nyugdíjba vonulók adózásának a szabályozása. A módosítás annak az egyértelművé tételét célozza, hogy az adóévet az év közben nyugdíjba vonulók esetében sem lehet megosztani. Az év közben nyugdíjba vonulót a jövőben is egész évben megilleti a nyugdíjasokra vonatkozó minden kedvezmény. Ez azonban nem változtat azon, hogy a nyugdíj és az egyéb jövedelem együttes összege után az adót a mentességek és kedvezmények leszámítása után meg kell fizetni. A nyugdíjjal egy tekintet alá eső jövedelmek körét — a Javaslat szerint — a jövőben a szakszövetkezeti tag növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadéka összegével is indokolt kiegészíteni. Az eddigi szabályozásból csak nehézségek árán és vitatható módon lehetett megállapítani a külföldi nyugdíjra vonatkozó adózási szabályokat. A nyugdíjra és a külföldről származó jövedelmekre vonatkozó előírások összevetéséből következik a külföldről származó nyugdíj adómentessége. Ezt a megoldást a Javaslat is fent kívánja tartani azzal, hogy ha a külföldről származó nyugdíj adómentes, akkor nem indokolt ehhez a különben is rendkívül kedvezményes állapothoz még külön hozzákapcsolni a nyugdíj mellett szerzett jövedelem kedvezményezettségét is. A törvény áttekinthetőségét szolgálja ennek a kimondása is. 14. A törvény 14. §-ához Az összjövedelemből az eddigiekben is levonható volt a legalapvetőbb infrastrukturális beruházásokhoz való hozzájárulásként fizetett összeg 30%-a. Ez a kedvezmény egyike az adórendszer keretében nyújtott legnagyobb mértékű kedvezménynek. Az infrastruktúra kiépítéséhez fűződő alapvető társadalmi érdekek azonban nemcsak az út, víz és csatorna fejlesztéséhez fűződnek, hanem hasonlóképpen elsőrendű érdekünket szolgálja a telefonhálózat fejlesztése is. így a Javaslat szerint a távközlési alaphálózat fejlesztése érdekében közvetlenül erre a célra fizetett hozzájárulás 30%-a már visszamenőlegesen 1988. január 1-től levonható az adóból. 15. A törvény 15. §-ához Jelenleg az adóigazgatási jogszabályok tartalmazzák, hogy mi a követendő eljárás, ha a magánszemély év közben meghal, vagy engedély nélkül külföldre távozik. Ez azonban olyan rendelkezés, amely a magánszemély vagy örököseinek, lényeges jogát (érdekeit) érinti, ezért indokolt a törvényben rendezni. A Javaslat szerint, ha a magánszemély év közben meghal, vagy engedély nélkül külföldre távozik, az összjövedelmét és az adóját az elévülési időszakon belül az adóhatóság állapítja meg. Azt a személyt, aki a hazatérést megtagadja, úgy kell tekinteni, mint aki engedély nélkül távozott külföldre. Az adóhatóság kötelessége, hogy ilyen esetekben a lehető legrövidebb időszakon belül folytassa le az eljárást. Tekintettel azonban arra, hogy a magánszemély ilyen esetekben adóbevallási kötelezettségének értelemszerűen nem tesz (tehet) eleget, illetve szankcionálása a mulasztásáért nem is képzelhető el, ezért az adóhatóság kizárólag a kifizető adatszolgáltatására van utalva. Ezért indokolt, hogy a határozatot az elévülési időszakon belül hozhassa meg az adóhatóság. Az általános elévülésnél hosszabb határidőt ebben az esetben sem lenne célszerű előírni, mert akkor a már alapul szolgáló bizonylatok megsemmisülhetnek, és a tényhelyzet sem állapítható meg megfelelően.
