Országgyűlési irományok, 1985. VI. kötet • 110-157. sz.

1985-112 • Törvényjavaslat a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1987. évi VI. törvény módosításáról és annak indokolása

12 értékű jogból származó jövedelem megállapításának módszere. 8. A törvény 8. §-ához A takarékbetétekből, értékpapírból származó jövedelem szabályozását a Javaslat szerint indokolt kiegészíteni más megtakarítási formákkal, például a mezőgazdasági termelőszövetkezeti termelésfejlesztési hozzájárulással, a vagyoni hozzájárulással. A jövőben e § szerint kell adót fizetni a társas vállalkozás tagjának a vállalkozás adózott eredményéből megszerzett jövedelme után is. Az értékpapír jövedelme a jelen szabályozás szerint kamat, osztalék vagy járadék lehet. A Javaslat az e § szerinti adózást kiterjeszti az árfolyamnyereségre is. Jelenleg ugyanis az árfolyamnyereség után mint ingó értékesítésből származó jövedelem után kell adót fizetni, ami jelen formában teljesen követhetetlennek bizonyult. Az e § szerinti adóztatás azonban még mindig csak a kifizető (pénzintézet) által fizetett összegek vonatkozásában oldja meg — kellő mélységben — az adózás kérdéseit. A nem névre szóló értékpapírok magánszemélyek közötti forgalmát és adóztatását, mint koncepcionális kérdést csak az 1989-ben esedékes változtatások során lehet megoldani. 9. A törvény 9. §-ához Az úgynevezett kisösszegű kifizetésekből származó jövedelmekre vonatkozó egyszerű és költségkímélő szabályozást sok kritika érte amiatt, hogy a 48 000 forint alatti jövedelemmel rendelkező személyeket, illetve ha a magánszemély nyugdíjas, akkor a 96 000 forint alatti adóalappal rendelkezőket hátrányosan érinti, mert adót kell fizetniük, holott az általános szabályok szerint adófizetési kötelezettségük nem keletkezik. A szabályozásnak ezzel a specialitásával már a törvény elfogadása előtt is számolni lehetett. Akkor az az álláspont erősödött meg, hogy a költségkímélő és egyszerű szabályozás érdekében vállalni kell ezt a követelményt is. Mindezek ellenére, mivel a szabályozás a magánszemélyek közül éppen a legrosszabb pozícióban lévőket érinti hátrányosan — feltéve, hogy jövedelmük nem munkaviszonyból vagy vállalkozásból származik —, a Javaslat lehetővé kívánja tenni, hogy az érintettek — választásuk szerint — vagy az általános szabályok, vagy az egyszerűsített módszerrel fizessék meg az adót. Az a személy, aki az általános szabályok szerinti adózást választja, természetesen ezt a jövedelmét is köteles bevallani és a munkáltatónak adatot kell szolgáltatnia ezekről a kifizetésekről is. így összességében a magánszemély adóterhelése csökken, egyúttal az adóztatás vállalatiadóhatósági költségének kisebb emelkedésével kell számolni. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ez a választási lehetőség legnagyobb kedvezményt az egyes szellemi tevékenységekből származó kisösszegű kifizetéseknél nyújt, mert az adóteher a bevétel 35%-os jövedelemtartalma esetén csak a kiemelkedően magas egyéb jövedelmeknél haladja meg a bevétel 20%-át. A jelen szabályozás során visszatérően vita folyt azon, hogy a társasházakra vonatkozó szabályokat kell-e és hogyan a társasnyaralókra is alkalmazni. Tekintettel arra, hogy a jogi és közgazdasági érvek egymástól eltérő változatokat is alátámasztottak, a Javaslat a kérdés egyértelmű rendezését célozza azzal, hogy a társasnyaralókra is — a társasházzal együtt — kiterjeszti a kifizetőkre vonatkozó szabályokat. 10. A törvény 10. §-ához A Javaslat nem tartalmaz változtatási javaslatot az adó mértékekre, sávokra és határokra nézve. A magánszemélyek jövedelemadó-rendszerén belül azonban indokolt a legegyszerűbb költségelszámolás lehetőségének kisebb kiterjesztését biztosítani. A módosítás senkinek sem jelent adókedvezményt vagy mentességet, pusztán arról van szó, hogy bonyolultabb és bürokratikusabb szabályozás helyett, a számlák megőrzése mellett a bevétellel szemben a magánszemély az eddigi 12 000 forinttal szemben 1989től évi 24 000 forint költséget számolhat el. Ez a szabály az úgynevezett klasszikus bedolgozók költségelszámolási problémáit is jelentős részben megoldja. A hatályos szabályozásban esetenként zavart okozott az, hogy a törvény a mentességek között rendezte, hogy nem kell adót fizetni azok után a költségek után sem, amelyek felmerülését a magánszemély megfelelően bizonyítani tudja, de azok a törvény egyéb szabályai szerint nem feltétlenül adómentesek. Ezért indokolt e rendelkezést (törvény 15. § 11. pont) a törvény 13. §-ához (3) bekezdésként felvenni ezzel a jogszabály jobb és világosabb áttekinthetőségét megteremteni.