Országgyűlési irományok, 1985. VI. kötet • 110-157. sz.
1985-112 • Törvényjavaslat a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1987. évi VI. törvény módosításáról és annak indokolása
11 natkozásában hogyan viselkedik, milyen szabályok alkalmazásával kell az adót megfizetni. A vállalkozási nyereségadó szabályai szerint a magánszemély vállalkozási jogviszonyára tekintettel részben a vállalkozásban költségként elszámolható, részben osztalék jellegű jövedelemre tesz szert. A vállalkozó e jövedelem megszerzése előtt a vállalkozás bevételeivel szemben az összes felmerült költséget elszámolta, így tehát — függetlenül a jövedelem megszerzésének jogcímétől és formájától — indokolt a bevétel egészét jövedelemnek tekinteni. Ha a magánszemély a bevételt a munkavégzésre tekintettel kapja meg (ezt az összeget a vállalkozás bevételei során költségként elszámolják), akkor a vállalkozó jövedelme gyakorlatilag munkajövedelem és a szabályozás is hasonlít a munkaviszonyból származó jövedelmek adóztatására. A munkaviszonyból származó jövedelmek adóztatásától a lényeges eltéréseket az adóelőleg fizetésnél és az alkalmazotti kedvezmény igénybe vehetőségénél találjuk. Ha a magánszemély a befektetett vagyona után tett szert tőkejövedelemre, úgy indokolt, hogy ez a jövedelem is az egyéb megtakarítások, értékpapírok jövedelmével azonos módon adózzon. Erről intézkedik a Javaslat (2) bekezdése. 6. A törvény 6. §-ához Az 1987. évi szabályozáshoz képest teljesen megváltozik az egyéni vállalkozók pozíciója is. Jelenleg a magánszemélyek jövedelemadójának rendszerén belül nincs lehetőség széles körű költségelszámolásra. Költségeket szűk körben a törvény 13. §-a szerint, bővebb körben pedig csak a vállalkozói adó szabályai szerint lehet 1988-ban elszámolni. Az egyéni vállalkozók az"onban a jövedelmük után a jövőben kizárólag személyi jövedelemadót fizetnek, így e jogszabályhoz kapcsoltan — a végrehajtási rendeletben — kell meghatározni az elszámolható költségek fajtáit is. Ehhez azonban, mintegy előfeltételként szükséges, hogy a törvény külön §-ban határozza meg az egyéni vállalkozásból szárrnazó bevételek jövedelemtartalmának a megállapítására vonatkozó legalapvetőbb szabályokat. Az egyéni vállalkozónál is — mint minden vállalkozói tevékenységnél — a bevétellel szemben elszámolható költségek szabályozása lehet a követhető módszer. Indokolt azonban, hogy ezeket a szabályokat — tekintettel azok terjedelmére és viszonylag dinamikusan változó tartalmára — a Minisztertanács állapítsa meg. A Javaslat (1) bekezdése erre tartalmaz megfelelő felhatalmazást. Az SZJA már bevezetésétől fogva tartalmaz kedvezményeket az olyan vállalkozó részére, aki saját vállalkozásában saját találmányát hasznosítja. A szabályozás azonban csak bonyolult módon, nehezen volt követhető, megérthető. A Javaslat a szabályozás egyszerűsítése és könnyebb áttekinthetősége érdekében részletesen meghatározza a kedvezmény tartalmát és fő kereteit. Szükséges annak a definiálása is, hogy kik azok a magánszemélyek, akik a törvény előírásai szerint mint egyéni vállalkozók kötelesek adót fizetni. Ide tartoznak elsősorban a kisiparosok, a magánkereskedők, a jogi személy részlegét szerződéses rendszerben üzemeltető személyek, de ide tartoznak a mezőgazdasági kistermelést folytató személyek is — ha árbevételük az évi 2 000 000 forintot meghaladja —, illetve mindazok a személyek, akik olyan egyéb szellemi vagy más (13. § szerinti) tevékenységet folytatnak, amivel szemben költségek merülnek fel és az adóhatóságnál bejelentik, hogy ők a bevételeikkel és költségeikkel mint egyéni vállalkozók kívánnak elszámolni. Ebben az esetben azonban természetesen az egyéni vállalkozókra vonatkozó szám- és könyvviteli szabályokat is alkalmazniuk kell. A Javaslat kimondja azt is, hogy kedvezmény illeti meg azt az egyéni vállalkozót, aki legalább 50%-ban csökkent munkaképességű alkalmazottat foglalkoztat és azt is, aki a huzamosabb ideig közhasznú munkavégzés keretében foglalkoztatott személynek biztosít munkalehetőséget. E kedvezmények körében kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a törvény szerint kedvezmény azt a vállalkozót is megilleti, aki szakmunkástanulót képez. 7. A törvény 7. §-ához A Javaslat szerint a jövőben a jogi személy által magánszemély részére történő ingatlan értékesítés esetén — ha a szerződést nem kellett illetékkiszabás végett bemutatni, a szerződésben szereplő teljes vételárat kell szerzés idején meglévő forgalmi értéknek tekinteni. Ha pedig az értékesített ingatlannak a szerzés idején képviselt forgalmi értéke nem állapítható meg, úgy a jövedelemnek az eladáskor az illetékkiszabás alapjául szolgáló forgalmi érték 25%-át kell tekinteni. Ezzel a megoldással közelebb kerül egymáshoz az ingó, az ingatlan és a vagyoni
