Országgyűlési irományok, 1985. V. kötet • 76-111. sz.

1985-107 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 1987. évi VII. törvény módosításáról

45 és esetenként csak formálisan — érvényesül, és igazolást nyernek a megyei centralizációs törekvések. Az 1989. évben a középfokú tanintézeti osztályterem-építés kivételével a tanácsi fejlesztések területén bizonyos visszaesés következik be. Középfokú tanintézetek céljára 400—600 tantermet adnak át, azonosan az idén várhatóval. Ez annál is inkább örvendetes, mivel a középtávú terv időarányos részét nemcsak megvalósítják, hanem valamelyest túlteljesítik. Az általános iskolai tantermek száma 500— 700-zal nő, ez csaknem fele az ideinek és negyede az 1987. évinek. A visszaesés itt azzal magyarázható, hogy a tanácsok az előző években — különösen 1987-ben — a középtávú tervhez képest jóval gyorsabb ütemben fejlesztettek. Ezért az általános iskolai ellátás — több évet tekintve — összességében kedvezően alakul. Kedvezőtlen, hogy az állami lakásépítés tovább zsugorodik — 4000 lakásra —, szemben az 1987. évi 8000, a folyó évi 5000—6000 lakással. Immár nehezen képes pótolni a visszaesést a magánerőből megvalósuló beruházás is — főként a lakosság jövedelmi helyzetének romlása következtében —, emiatt a lakásállomány 40— 50 ezerrel, az 1988. évinél 7—10 ezerrel kevesebb lakással gyarapodik. A kórházi ágyak száma előreláthatóan 500—600-zal nő, s ugyanakkor a terv szerint 700—900 szociális otthoni férőhelyet adnak át. A tervidőszak eddigi éveiben a lakossági források erőteljes bevonása lehetővé tette a vízgazdálkodás gyorsított ütemű fejlesztését. E folyamat azonban megtorpan a lakosság terhelhetőségének korlátai miatt. A szennyvíztisztítás és -elvezetés elmaradottsága környezetvédelmi szempontból kedvezőtlen, helyenként még az ivóvízellátást is veszélyezteti. 1989-ben a vízműtársulatok és a tanácsi vízművek beruházásai együtt 83 ezer köbméter/nap víztermelő és 30 ezer köbméter/nap szennyvíztisztítási kapacitásnövekedést eredményeznek. A vízvezeték-hálózat 1300 km-rel, a szennyvízhálózat pedig 300 km-rel nő. 8. Az állami költségvetés további bevételei és kiadásai a) Az elkülönített állami pénzalapok 1989. évi költségvetési támogatási előirányzata 34.8 milliárd forint. 1989-től mind az állami költségvetésben, mind az államháztartási mérlegben új alapok létrejöttével számolunk: ezek a Szakképzési Alap, a Lakásfinanszírozási Alap, s szabályozási rendszerében változik a Műszaki Fejlesztési Alap. A költségvetés 1989. évre előirányzott kiadásai között 2,8 milliárd forint szerepel a Szanálási Alap támogatására, az egyes vállalatok pénzügyi helyzetének rendezéséhez szükséges központi források kiegészítésére. Tekintettel a költségvetés helyzetére és törekedve a gazdaságtalanul működő vállalatok visszafejlesztésének gyorsítására, a Szanálási Alap forrásai lényegében csak a már lefolytatott szanálási eljárások eredményeként körvonalazható vállalati igények és minimális összegű 1989. évi várható szükségletek kielégítésére elegendők. A szanálási eljárások alapján látható, hogy egyes vállalatok (Tatabányai Bányák, Ganz Mozdony- és Vagongyár, Péti Nitrogénművek, Budapesti Finomkötöttárugyár, Aurora Cipőgyár) különösen nagy összegű, vállalati saját forrásból nem rendezhető adósságokat halmoztak fel. Ezek egy része speciális jellegű, öt vállalatot érintően (Ganz Mozdony- és Vagongyár 10 247, Tatabányai Bányák 500, Budapesti Finomkötöttárugyár 4600, Budapesti Bőripari Vállalat 9700, Minőségi Cipőipari Vállalat 3500 millió forint) összesen mintegy 28,5 milliárd forint adótartozás áll fenn. E vállalatoknál az adótartozások azért keletkeztek, mert az elmúlt években a hatékonyság javulását meghaladó mértékű bérfejlesztéseket hajtottak végre, illetve bér- és létszámgazdálkodásukban nem vették figyelembe, hogy az adott évet veszteséggel zárták, ezért igen magas progresszív, bűntetőjellegű adótartozás keletkezett. A vállalati adótartozásokat növelte az is, hogy az adóbefizetések elmaradása jelentős bírsággal jár együtt. A Kormány külön foglalkozott ezzel a kérdéssel. Tekintettel arra, hogy a felsorolt vállalatok e tartozások rendezésére nem képesek, a Kormány felhatalmazta a pénzügyminisztert a tartozások elengedésére. Az adótartozásokon felül a vállalatoknak, mintegy 16—17 milliárd forint rendezetlen valóságos kötelezettsége is van. Ezek egy része a korábban felvett államkölcsönök és állami alapjuttatás, illetve különböző egyéb tartozások formájában az állammal szembeni kötelezettségek, más részük különböző kereskedelmi bankokkal