Országgyűlési irományok, 1985. III. kötet • 59-74. sz.

1985-69 • Jelentés a Magyar Népköztársaság 1987. évi költségvetésének a végrehajtásáról

24 tatása érdekében hozott intézkedések kedvező hatására utal, hogy az egyéni vállalkozók és a jövedelemadó-köteles tevékenységet folytatók által befizetett általános jövedelemadó 1987-ben több mint 20%-kal haladta meg az 1986. évit. Ebben az adófizetők számának emelkedése mellett (a kisiparosok, a magánkereskedők és az egyéb tevékenységet folytatók létszáma az elmúlt évben meghaladta a 200 ezer főt) meghatározó szerepet játszott a magántevékenységek jövedelemalakulása. Hozzájárult a befizetések növekedéséhez az is, hogy az adóhatóságok javuló adóellenőrzési munkája kisebb lehetőséget adott a ténylegesen megszerzett jövedelmek adózás alóli kivonására. Az illetékekből származó 1987. évi tanácsi bevételek több mint 14%-kal haladták meg az egy évvel korábbit. Az illetékek törvényi szintű újraszabályozásakor végrehajtott módosítások bevételcsökkentő hatása elmaradt. Ebben szerepe volt az ingatlanforgalom bővülésének és az ingatlanárak további — erőteljes — emelkedésének. A meghatározó azonban mégis az volt, hogy az illetékhivatalok személyi állományának megerősítése, a technikai színvonal növelése lehetőséget teremtett az ellenőrzési munka színvonalának jelentős javítására. A tárgyi adókból származó bevételek — a gépjárműadóból származókat kivéve — elmaradtak az előirányzottól. A borforgalmi-adóbevételek az elmúlt évi fagykárok miatt hozott központi intézkedések eredményeként több mint 30 millió forinttal csökkentek. A társasági adó hatálya alá tartozó szervezetek költségvetési befizetési kötelezettsége 1987ben meghaladta a 9 milliárd forintot; ez mintegy 30%-kal több az előző évi befizetési kötelezettségnél. A befizetések túlnyomó részét (97%-át) a kisvállalkozók teljesítik. A társas vállalkozások növekedése 1987-ben tovább polarizálódott. A termelési érték 5%-os (az előző évekénél kisebb) növekedése differenciált fejlődést takar. A vállalati gazdasági munkaközösségek és a szakcsoportok száma, teljesítménye csökkent. Az előző évihez közelálló ütemben nőtt a létszám és a termelés az önálló gazdasági munkaközösségek és a polgári jogi társaságok körében. A társaságok számában, a termelési érték alakulásában jól tükröződnek a jövedelem növelésének lehetőségében és az adóviselőképességben meglévő különbségek. A társasági adó kulcsának 4 százalékpontnyi megemelése következtében a számításoknak megfelelően jelentős ütemben nőtt a társasági adó befizetése. A teljesített 3,3 milliárd forintnyi befizetés 47%-kal haladta meg az 1936. évit. Az átlagnál nagyobb arányú a növekedés az önálló (71%) és a vállalati gazdasági munkaközösségeknél (60%). Az átlagosnál kisebb volt a növekedési ütem a szakcsoportoknál. A társaságok egy főre jutó átlagos jövedelme 1987-ben 7 %-kal (körülbelül évi 7000 forinttal) nőtt. Ez természetesen jelentős szóródás mellett alakult ki. A tagok jövedelme növekedésének tudható be az általános jövedelemadóbefizetések igen dinamikus növekedése is, ugyanis 1987-ben az általános jövedelemadó kulcsa nem emelkedett. 3. Felhalmozási kiadások Az 1987. évi államháztartási mérleg szerint felhalmozási kiadásokra a központi és a tanácsi költségvetésből, valamint az elkülönített állami pénzalapokból összesen 99,9 milliárd forintot fordítottak. Ez a teljes államháztartási kiadások 12,6%-a. A felhalmozási kiadások aránya közel 1,5 százalékponttal több lett a tervezettnél. Ennek az oka alapvetően az, hogy a tanácsok a központilag számítottnál többet használtak fel beruházásokra, beruházási célú alapátadásra és egyéb fejlesztési kiadások finanszírozására. Valamelyest növelte a felhalmozási kiadások arányát az is, hogy a központi költségvetés felhalmozási célú támogatásai is — mintegy 4 milliárd forinttal — meghaladták a tervezettet. Az állami költségvetés felhalmozási célokra összesen 39,4 milliárd forintot irányzott elő, amiből a beruházások közvetlen támogatása (tartalékkal együtt) 31,3 milliárd forint összeget képviselt. A költségvetési előirányzatok egészét és célonkénti megoszlását a népgazdasági terv beruházáspolitikai követelményrendszere határozta meg. A tervezés számolt azzal, hogy új központi beruházás nem kezdhető el, a rendelkezésre álló forrásokat a termelőszférában az exportkapacitások bővítésére, a nem termelő területeken a lakásépítésre, valamint a tudományos kutatás és az oktatás fejlesztéseire kell koncentrálni. A belföldi felhasználás, ezen belül is a beruházások mérséklésére év közben hozott intézkedések ellenére a szocialista szektor beruházásai