Országgyűlési irományok, 1985. II. kötet • 28-58. sz.

1985-31 • Törvényjavaslat a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról

21 A 31-33. §-hoz A Btk 316. §-ának /2/ és /3/ bekezdése a lopás, a 317. § 12/ és /3/ bekezdése a sikkasztás, a 318. § /2/ és /3/ bekezdése a csalás vétségi eseteit szabályozza. Az említett §-ok /2/ bekezdése egy évig terjedő szabadságvesztéssel, javító-nevelő munkával és pénzbüntetéssel rendeli büntetni azokat az eseteket, amikor a szabálysértési értékre elkövetett lopás, sikkasztás, illetőleg csalás az ebben a bekezdésben felsorolt körülmények folytán minősül vétségnek. A Btk 316. §-ának /3/ bekezdése a kisebb értékre elkövetett lopást, a 317. § /3/ bekezdése a kisebb értékre elkövetett sikkasztást, a 318. § /3/ bekezdése a kisebb értékre elkövetett csalást bünteti két évig terjedő szabadságvesztéssel. A lopásnak, a sikkasztásnak és a csalásnak szabálysértési értékre elkövetett, de a törvényben felsorolt körülmények folytán vétségnek minősülő és a kisebb értékre elkövetett esetei absztrakt társadalomra veszélyessége között nincs olyan súlybeli különbség, amely eltérő büntetési tételeket tenne szükségessé. A Javaslat ezért az e három bűncselekmény vétségi eseteire vonatkozó szabályozást egyszerűsíti: a Btk 317., 318. és 319. §-ának/2/és/3/ bekezdésében írt eseteket egy-egy bekezdésbe vonja össze, és vagylagos büntetési tételt állapít meg, amely mindhárom bűncselekménynél két évig terjedő szabadságvesztést, javítónevelő munkát és pénzbüntetést foglal magába. A lopás és a csalás esetében a vagylagos büntetési tételt a szigorított javító-nevelő munkával indokolt kiegészíteni, mert ezeknek a bűncselekményeknek az elkövetését gyakran motiválja az élősdi és munkakerülő életmód. A sikkasztás büntetési tételébe viszont nem szükséges a szigorított javító-nevelő munka beiktatása, mert ennek a bűncselekménynek az elkövetőire a munkakerülő életmód nem jellemző. A Btk 316., 317. és 318. §-a /3/ bekezdésének hatályon kívül helyezéséről a Javaslat 40. §-ának /2/ bekezdése rendelkezik. A 34. §-hoz 1. Az 1878. évi Büntető Törvénykönyv a hitelezők kárára elkövetett bűncselekmények két alaptípusát ismerte: a család bukást, amely célzatos cselekmény volt, és a vétkes bukást, amelynek tényállási fordulatai részben szándékos, részben gondatlan magatartások voltak. Ezeket a rendelkezéseket a hitelezők megkárosításának a hitelsértésről szóló 1932. évi IX. törvényben meghatározott tényállásai váltották fel. Az 1961. évi Büntető Törvénykönyv ezeket a bűncselekményeket nem vette át, és a hatályos Btk sem tartalmazza. A gazdasági viszonyaink változása és az egyéb jogi eszközök /pl. a bírósági végrehajtás/ elégtelensége azonban szükségessé teszi az olyan magatartás bűncselekménnyé nyilvánítását, amely a tartozás fedezetéül szolgáló vagyon elvonásával meghiúsítja annak kiegyenlítését. 2. A Javaslat ennek az igénynek azzal tesz eleget, hogy a Btk-ba beiktatja a tartozás fedezete elvonásának a tényállását. E bűncselekmény elkövetője az a gazdasági tevékenységet folytató magánszemély, aki az ilyen tevékenységből származó tartozása fedezetéül szolgáló vagyont csalárdul elvonja. A bűncselekmény alanyát a törvényi tényállás azért jelöli a „magánszemély" szóval, mert ez kifejezi, hogy e bűncselekmény miatt nem vonható felelősségre az, akinek a cselekménye folytán jogi személyt terhelő kötelesség megszegése következett be. A törvényi tényállásban a csalárdságra utalás azt fejezi ki, hogy a bűncselekmény általában csak egyenes szándékkal követhető el. Az eshetőleges szándékkal elkövetett cselekmény rendszerint bűncselekménnyé nyilvánítása ahhoz vezetne, hogy a hozzanemértést, a kellő körültekintés nélküli gazdálkodást olyan büntetőjogi következménnyel sújtanák, amely jogpolitikai szempontból indokolatlan.