Országgyűlési irományok, 1985. II. kötet • 28-58. sz.

1985-31 • Törvényjavaslat a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról

11 elhalasztható. A gyakorlatban vitatott, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának elhalasztásáról az ítélkező bíróság vagy a büntetősvégrehajtási bíró jogosult dönteni. Minthogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának elhalasztása bűncselekmény miatt alkalmazott jogkövetkezmény, erről az ítélkező bíróságnak kell döntenie. Ezért a Javaslat kimondja, hogy a bíróság az ítéletben halasztja el a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját. Az elhalasztás leghosszabb tartama öt év. Ezen belül az elhalasztás tartama nemcsak években, hanem hónapokban is meghatározható, az újabb bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés tartamára figyelemmel. Erről azonban nem szükséges a Btk-ban rendelkezni. A 4. §-hoz 1. A Btk 48/A. §-ának /4/ bekezdése szerint a szigorított javító-nevelő munkát, illetőleg ennek hátralevő részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni, ha az elítélt kivonja magát a büntetés végrehajtása alól, vagy a kötelességeit súlyosan megsérti. Az így megállapított szabadságvesztést fogházban kell végrehajtani, de a bíróság kivételesen indokolt esetben úgy rendelkezhet, hogy a végrehajtás börtönben történjék. 2. A Javaslat két vonatkozásban módosítja a hatályos rendelkezést. Egyrészt kimondja, hogy a szigorított javító-nevelő munka helyébe szabadságvesztés lép, ha az elítélt önként nem tesz eleget a munkakötelezettségének, vagy a kötelességeit súlyosan megsérti. Annak kimondása, hogy az elítélt a munkakötelezettséget önként teljesíti, az 1976. évi 8. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának a kényszer- vagy kötelező munka tilalmáról szóló 3.a/ pontjával van összhangban. Másrészt a szigorított javító-nevelő munka helyébe lépő szabadságvesztést a Javaslat akkor rendeli börtönben végrehajtani, ha az elítélt visszaeső. A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy a visszaesőket nem ösztönzi kellően a szigorított javító-nevelő munkával járó kötelességek teljesítésére az a lehetőség, hogy ezek megsértése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztést állapítanak meg, mert a fogház rendje viszonylag enyhe. A börtönben végrehajtandó szabadságvesztés kilátásba helyezése jelentősebb visszatartó hatással járhat. A Btk 48/A. §-a /5/ bekezdése első mondatának szövegét a Javaslat a /4/ bekezdés új szövegével hozza összhangba. Az 5. §-hoz 1. A javító-nevelő munkát az 1950. évi II. törvény /Btá/ vezette be; módot ad a bíróságnak, hogy az enyhébb bűncselekmények eseteiben ne alkalmazzon szabadságvesztést, ha a büntetés célja a rendszeres munka és a nevelés együttes hatásával elérhető. Bár a javító-nevelő munkát az 1961. évi, majd a hatályos Btk is átvette, mégis vitatott intézménye a büntetési rendszerünknek. A végrehajtásában ugyanis sok a formális elem, és a visszatartó hatása sem kielégítő. Ezért indokolt a továbbfejlesztése, a nemzetközi tapasztalatok felhasználásával. A Javaslat megtartja a javító-nevelő munka jelenlegi formáját, azonban új végrehajtási formát is bevezet. A Btk 49. §-ának új /l/ bekezdése szerint a javító-nevelő munkára ítélt az ítéletben kijelölt munkahelyen meghatározott munkát vagy közérdekű munkát köteles végezni. Az előbbi a javító-nevelő munka jelenlegi formája, ennek szabályai nem változnak. 2. A közérdekű munkát az elítélt hetenként egy napon, a heti pihenő napon vagy a szabadnapján végzi, ezért díjazás nem jár. Azt, hogy a közérdekű munkát hol kell végezni, nem az ítélet, hanem a büntetésvégrehajtási bíró jelöli ki. Ezt azonban nem a Btk, hanem a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szólói 1979. évi 11. számú törvényerejű rendelet