Országgyűlési irományok, 1975. I. kötet • 1-62. sz.

1975-21 • Törvényjavaslat a közművelődésről

283 Indokolás a közművelődésről szóló törvényjavaslathoz ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS 1. Hazánkban a közművelődésről átfogó törvényt még nem hoztak, történelmünk erre mind ez ideig nem adott módot. A társadalmi viszonyok nem tették lehetővé az egész nép művelődését, a műveltség évszázadokon át kevesek kiváltsága volt. A magyar nép történelme során, évszázados küzdelmek árán, mégis önálló arculatú,, értékes kultúrával gazdagította az egyetemes kultúrát. Munkájával, szokásaival, művészetével a történelem legnehezebb szakaszaiban is kifejezésre juttatta igényét a művelődésre; kielégítésére azonban a korábbi társadalmi rendszerek sem jogot, sem lehetőséget nem adtak. Történelmünk és művelődéstörténetünk kiemelkedő személyiségei a nép művelődése érdekében olyan mozgalmakat indítottak — összekötve azokat a haladó, társadalomformáló politikai mozgalmakkal —, amelyek nagymértékben hozzájárultak kulturális értékeink létrejöttéhez, mai műveltségünk kialakulásához. A magyar felvilágosodás kora, a reformkor, a századforduló haladó mozgalmai, a Magyar Tanácsköztársaság rövid időszaka ennek a nagy folyamatnak különösen jelentős állomásai, mert a kultúra demokratizálása, a nép művelődésének ügye e korszakokban már a legfőbb célok között szerepelt. Ezt a hagyományt építették tovább a Tanácsköztársaság bukása után, a hivatalos politikával szemben létrejött haladó politikai — művelődési mozgalmak. Csak a, felszabadulás után kerülhetett sor arra, hogy a nép birtokba vegye a kultúrát, hogy felszámolja a művelődési kiváltságokat, egyszer s mindenkorra megszüntetve kirekesztettségét a kultúrából. A felszabadulás után néhány év leforgása alatt tettekkel bizonyította igényét a műveltségre, a tanulásra, a tájékozódásra. Birtokba vette a művelődési intézményeket, közösségekbe szerveződve, iskolai és iskolán kívüli keretek között igyekezett megszerezni a társadalom átalakításához és az ország újjáépítéséhez szükséges tudást, s megteremtette az új népi értelmiség nevelésének lehetőségét is. A születő szocialista társadalom — a gazdasági és politikai nehézségek ellenére — létrehozta a tömegek művelődésének legfontosabb alapintézményeit, államosította az iskolákat, a kulturális intézményeket, kiépítette a közművelődési könyvtárak és a művelődési otthonok országos hálózatát, s a kultúra terjesztésének valamennyi eszközét a szocialista célok szolgálatába állította. Napjainkra ezek az intézmények, a közművelődés eszközei és formái megsokasodtak, egyre sokoldalúbb, minőségében, tartalmában is gazdagabb lehetőséget nyújtanak az állampolgároknak. A tömegtájékoztatási eszközök, s különösen a televízió általánossá válásával a közművelődés eszközei jelentősen gyarapodtak. Az elmúlt két évtizedben minőségi fejlődés ment végbe a közművelődésben. Változott a műveltség tartalma és jellege a politikai, a gazdasági és a tudományostechnikai fejlődésnek megfelelően. A közízlésből fokozatosan kiszorulnak a felsza-