Országgyűlési irományok, 1971. I. kötet • 1-63. sz.
1971-7 • Törvényjavaslat az ifjúságról
8 80 oldalú fejlődésére, nevelésére, a szocialista közérdekekért való tevékenykedésre. Ahhoz azonban, hogy a lehetőségek valósággá váljanak, széles körű társadalmi összefogás szükséges. Ez, valamint az állam, a társadalom és az ifjúság alapvető érdekeinek azonossága azt eredményezte, hogy az ifjú nemzedék szocialista nevelése az egész társadalom érdeke, kötelessége és közös ügye lett. 2. Az ifjúság szerepének felismerése, valamint a társadalom felelőssége az ifjúság neveléséért indokolja — az ifjúságpolitika megvalósításának egyik biztosítékaként — az ifjúságról szóló törvény megalkotását. Az ifjúságot mint sajátos korcsoportot a felnőtté válásig az életviszonyok sokasága veszi körül. Ezek közül a legfontosabbak a családi nevelés, az iskolai oktatás, a munkában és a közéletben való részvétel, valamint a családalapítás. Az említett életviszonyokat jelenleg is rendezik jogszabályok. Ezek a rendelkezések általában a felnőttek életviszonyait tartják szem előtt, és bár érintik az ifjúságmeghatározott csoportj ait, rétegeit is, de az ifjúság sajátos problémáit közvetlenül nem tükrözik. Ezért is indokolt az ifjúsággal kapcsolatos alapvető feladatoknak egységes jogszabályba foglalása. Ugyanakkor a társadalom fokozott megbecsülése is kifejezésre jut abban, hogy törvény, tehát a legmagasabb szintű jogszabály rendelkezik az ifjúságról. Mindezekre figyelemmel a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1970 februárjában megvizsgálta az ifjúság helyzetét, nevelésének feltételeit, problémáit, meghatározta az ifjúságpolitika céljait, feladatait és javasolta a Kormánynak, hogy kezdeményezzen törvényt az ifjúságról. 3. A törvényjavaslat elkészítését széles körű társadalmi vita előzte meg. Jogalkotásunk demokratikus módszereit követve a tervezetet megvitatták azok az állami és társadalmi szervek is, amelyeknek a tevékenysége az ifjúságot közvetlenül érinti. A javaslat elfogadása esetén a törvény meghatározza az ifjúságpolitika alapelveit, szabályozza az állami szerveknek és a szövetkezeteknek az ifjúsággal kapcsolatos feladatát, valamint megállapítja az ifjúság alapvető jogait és kötelezettségeit. Az ifjúságról szóló törvényben foglalt jogok és kötelezettségek mellett a jövőben is különböző jogszabályok tartalmazzák az ifjúságra vonatkozó részletes, illetőleg az ifjúság meghatározott rétegeire vagy korcsoportjaira vonatkozó rendelkezéseket, így pl. á munkajog szabályozza a fiatal dolgozók munkaviszonyának jogi kérdéseit, a fiatal házasok lakásigénye kielégítésének rendjét pedig a lakásügyi jogszabályok határozzák meg. A javaslat az ifjúságot a társadalom egységes részeként tekinti, azonban kifejezésre juttatja, hogy a fiatalok nevelése csak akkor lehet eredményes, ha az a fiatalok egyes rétegeinek, illetőleg csoportjainak sajátos helyzetével összhangban van. Nem határozza meg a javaslat a törvény személyi hatályát, közelebbről azt az életkort, ameddig rendelkezései az állampolgárokra, illetőleg az ország lakosságára kiterjednek. Az ifjúsághoz tartozás általában a fiataloknak a társadalom munkájába való bekapcsolódásával és a családalapítással zárul le, ez pedig a fiatalok különböző rétegei, illetőleg csoportjai esetében nem azonos időben történik. Általában a 25—30 éves életkort lehet irányadónak tekinteni, a javaslat azonban ezt nem írja elő, mert ez mechanikus felfogáshoz vezethetne. A törvényjavaslat átfogó jellege abban is kifejeződik, hogy nemcsak a mai helyzetet és lehetőségeket méri fel, hanem előre is mutat: tükrözi azokat a törekvéseket is, amelyeket a jövőben kell megvalósítani. Rendelkezéseinek végrehajtása tehát évekig tartó, tervszerű és folyamatos munkát igényel.
