Országgyűlési irományok, 1971. I. kötet • 1-63. sz.

1971-6 • Törvényjavaslat a szövetkezetekről

70 49 VIII. fejezet A szövetkezetekkel kapcsolatos állami tevékenység A szövetkezeti mozgalommal kapcsolatos állami tevékenység eddigi tapasztalatainak általánosításával a törvényjavaslat 107. §-a abban határozza meg az állami tevékenység célját, hogy a lehető legjobban összehangolja és érvényesítse a társadalmi, a szövetkezeti (csoport-) és az egyéni érdekeket. A törvényjavaslat azokat az eszközöket és módokat is megjelöli, amelyek segítségével az állam ezt a célt el kívánja érni. Ezek: a jogi szabályozás (első helyen ez a törvényjavaslat), a gazdasági irányítás és befolyásolás (vagyis a gazdasági mechanizmus egész szabályozó rendszere), valamint a hatósági (államigazgatási) tevékenység, végül az állami törvényességi felügyelet. Az állam a felsorolt tevékenységén felül természetesen egyéb feladatkörében is a 3. §-ban foglalt alapelvenk megfelelően segíti a szövetkezetek tevékenységét, pl. a műszaki, a kulturális stb. fejlődés terén. 1. A szövetkezetekre vonatkozó jogi szabályozás szintjéről és módjáról szóló 108—110. § egyfelől elválasztja a szövetkezet belső életére vonatkozó szabályozást a szövetkezetek külső viszonylataira vonatkozó szabályozástól, másfelől megfelelő szerepet és súlyt biztosít a szövetkezetek érdekképviseleti szerveinek a szövetkezetekre vonatkozó jogi szabályok kialakításában. Ennek megfelelően a 108. § (i) bekezdése nem teszi lehetővé, hogy miniszteri rendelet szabályozza a szövetkezeten belüli viszonyokat. E viszonyok jogi szabályozását csak általános közérdekű szempontok indokolják, ezért ezt a szabályozási jogkört célszerű volt a Kormány részére fenntartani. A szövetkezetek külső viszonylatait (a működést és gazdálkodást), továbbá a tagok helyzetére vonatkozó szabályozást illetően a 108. § (2) bekezdése miniszteri rendelettel és államtitkári rendelkezéssel történő szabályozást is lehetővé tesz. Ez megfelel a gyakorlatnak és csak ez a megoldás biztosítja a funkcionális és ágazati miniszterekre ruházott feladatok jó ellátását (vö. 111. §). A szövetkezeti érdekképviseleti szervek szerepét a miniszteri (államtitkári) szintű rendelkezések kiadásánál is biztosítani kellett. A 109. § (1) bekezdése megkívánja az ilyen jellegű rendelkezések kiadásához az országos érdekképviseleti szervek egyetértését. Az egyetértést nem minden részletkérdésben, hanem csak a szövetkezetek működését, gazdálkodását, illetőleg a tagok helyzetét általánosan és alapvetően érintő kérdésekben kell megszerezni. Ugyanezeket a szabályokat értelemszerűen alkalmazni kell a szövetkezetek érdekképviseleti szerveire és a szövetkezeti szervezetekre vonatkozó jogi szabályozás tekintetében is (110. §). 2. A szövetkezetek — miként ezt a 3. § is hangsúlyozza — a szocialista társadalmi és gazdasági rendszer szerves részét alkotják. Ebből már következik, hogy amikor az állam, illetőleg szervei a gazdaságirányítás keretében kidolgozzák a gazdasági szabályozók rendszerét, a 107. §-ban kiemelt érdekösszhangnak megfelelően figyelembe kell venniük a szövetkezetek gazdasági tevékenységét és sajátosságait is. A 111. § (1) bekezdése megtiltja, hogy a gazdasági szabályozók rendszerét kidolgozó állami szervek bármely más gazdálkodó szervvel szemben hátrányos megkülönböztetésben részesítsék a szövetkezeteket. Ugyanakkor a 111. § (2) bekezdése más oldalról biztosítja a 3. §-ban foglalt elvek érvényesülését. A (2) bekezdés a gazdasági ágazati miniszterek hatáskörébe utalja: gondoskodjanak arról, hogy az ágazat területén a szövetkezetek társadalmi és gazdasági jelentőségüknek megfelelően fejlődjenek. Az ágazati minisztereknek tehát a gazdasági szabályozó rendszer kialakítása során és általában az ágazati irá-