Országgyűlési irományok, 1971. I. kötet • 1-63. sz.

1971-60 • Törvényjavaslat a társadalombiztosításról

670 34 kell. Az eljárás hivatalból történő megindítására ugyanis nincs lehetőség, és ez nem is lenne indokolt. Szóban általában azok az ellátások igényelhetők, amelyek a benyújtott okmányok és igazolások alapján azonnal elbírálhatók (pl. táppénz, anyasági segély). Vannak azonban olyan igények, amelyek a bejelentés időpontjában nem bírálhatók el, különböző adatok és -igazolások beszerzését teszik szükségessé, s emellett az igénybejelentés tényéhez és időpontjához jelentős joghatások fűződnek (pl. a nyugellátás iránti igények). A javaslat ezért egyes ellátások tekintetében lehetővé teszi az írásbeli igénybejelentés előírását. Az érvényben levő rendelkezések az igény visszamenőleges teljesítésére eltérő időtartamokat állapítanak meg. A javaslat ezeket egységesíti, és az igény visszamenőleges érvényesítésére hat hónapi időtartamot szab meg. Egyes ellátásoknál az igénylőnek fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy az elbírálásról részletes írásbeli határozatot kapjon, és így módja legyen ellenőrizni azt, hogy igényét milyen adatok és rendelkezések figyelembevételével bírálták el. A javaslat a Minisztertanácsra bízza annak meghatározását, hogy az igényt mely esetekben kell határozattal elbírálni (98. §). 2. Az ellátások folyósításának a szabályozásával a javaslat általában nem foglalkozik. Ezt a javaslat a végrehajtási rendeletre bízza (99. §.). 3. A hatályos jog szerint az igény téves elbírálása esetén az ellátás visszamenőleg általában egy évre fizethető ki. A társadalombiztosítási szerv viszont öt éven belül követelheti a jogalap nélkül felvett ellátások visszafizetését. A javaslat ezt a biztosítottak terhére mutatkozó eltérést megszünteti, és úgy rendelkezik, hogy a tévesen elbírált igényen alapuló követelését az érdekelt is a hiba felfedésétől öt évre visszamenőleg érvényesítheti. Ez a rendelkezés nem érinti azt az általános érvényű szabályt, amely szerint a már esedékessé vált, de fel nem vett ellátást a jogosult legkésőbb az esedékességtől számított egy éven belül veheti fel (100. §). 4. A társadalombiztosítási ellátások jellege indokolja az igények érvényesítésével kapcsolatos eljárás illeték- és költségmentességét. Mivel az ellátások elsődlegesen a megélhetés anyagi eszközeit biztosítják, a javaslat az ellátásról a lemondást tiltja, átruházását vagy engedményezését pedig csak jogszabályban meghatározott, kivételes esetekben teszi lehetővé. A kiutalt, de fel nem vett ellátás utólagos kifizetésére vonatkozó rendelkezéssel összhangban a javaslat a jogosult halála miatt fel nem vett ellátások utólagos kifizetésére is egyéves határidőt állapít meg, és rendezi azt, hogy az ellátás felvételére az elhalttal közös háztartásban együtt élt hozzátartozók, illetve az örökös milyen sorrendben jogosultak (101—102. §). VII. fejezet A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI KIADÁSOK FEDEZETE (103—105. §) 1. A jelenlegi^rendelkezések szerint a munkáltatók a társadalombiztosítási kiadások fedezetére betegségi biztosítási és nyugdíjjárulékot fizetnek. A javaslat ezek helyett társadalombiztosítási járulék fizetését írja elő. A biztosítottak továbbra is nyugdíjjárulékot fizetnek. A társadalombiztosítási járulék és a nyugdíjjárulék viszszamenőleges érvényesítésének határidejét a javaslat — az adókról szóló rendelkezésekkel összhangban — öt évben állapítja meg (103—104. §). 2. A társadalombiztosítás kiadásai hosszú idő óta meghaladják a bevételeket. A javaslatnak az a rendelkezése tehát, amely szerint a bevételeket és a kiadásokat az állami költségvetésben kell előirányozni, nem pusztán költségvetéstechnikai, hanem