Országgyűlési irományok, 1971. I. kötet • 1-63. sz.
1971-60 • Törvényjavaslat a társadalombiztosításról
30 665 díjra akkor jogosult, ha tartásra való érdemtelenségét bíróság nem állapította meg (63. §). Az özvegyen maradt férj a jelenlegi szabályok szerint ideiglenes özvegyi nyugdíjra nem jogosult, állandó özvegyi nyugdíjban pedig továbbra is csak a munkaképtelen, eltartott férj részesíthető. (64. §). 8. A hosszú időn át kialakult gyakorlattal egyezően a javaslat az özvegy számára annak a nyugdíjnak a felét biztosítja, amit az elhunyt öregségi nyugdíjként kapott, illetve ami a III. csoport szerint járó rokkantsági nyugdíjként a halál időpontjában megillette, vagy megillette volna. Az elvált és a különélő nő ideiglenes özvegyi nyugdíja azonban a tartásdíj Összegénél nem lehet több. A javaslat ilyen korlátot az állandó Özvegyi nyugdíj tekintetében nem állít fel, mert ennek feltételei szigorúbbak és a jogosult ráutaltsága is nagyobb (65. §). Előfordul, hogy egyidejűleg az özvegy és az elvált nő, illetve az elvált és a különélő nő is jogosult özvegyi nyugdíjra. A javaslat szerint köztük a nyugdíjat általában egyenlő" arányban kell megosztani. Kérelemre a bíróság — a jogosultak ráutaltságának figyelembevételével — az özvegyi nyugdíjat más arányban is megoszthatja. Ez megfelel a jelenlegi rendelkezéseknek (66. §). Méltányosan rendezi a javaslat az özvegyi nyugdíjra jogosultságot arra az esetre, ha az özvegy házasságot köt. Az általános szabályoktól eltérően lehetővé teszi az állandó özvegyi nyugdíj továbbfolyósítását akkor, ha az özvegyi nyugdíjas a korhatár betöltése után köt újból házasságot. Továbbra sem indokolt állandó özvegyi nyugdíjat biztosítani arra az esetre, ha a jogosultságnak a rokkantságon, illetve a gyermek tartásán alapuló feltétele megszűnik. Ha viszont a feltételek valamelyike újból bekövetkezik, vagyis az özvegy betölti az 55. életévét, vagy megrokkan, jogosultsága feléled. A feléledésre a javaslat méltányos, 15 évi határidőt állapít meg. Ennél hosszabb idő engedélyezése azért nem indokolt, mert a fiatal és nem rokkant özvegy ennyi idő alatt saját munkájával is jogot szerezhet nyugdíjra (67—68. §). A végkielégítés a nyugdíj jogszabályok hagyományos intézménye. Az állandó özvegyi nyugdíj helyébe lépő egyszeri juttatás indokolt anyagi támogatás az újból házasságot kötő özvegyi nyugdíjas számára (69. §). 9. Az árvaellátásra jogosultságot a javaslat továbbra is széles körben biztosítja. A dolgozó vérszerinti és örökbefogadott gyermekén kívül mostohagyermeke is jogosult lehet, sőt neveltgyermeke, testvére és unokája is, abban az esetben, ha a dolgozó saját háztartásában tartotta el őket, és nincs tartásra köteles és képes hozzátartozójuk. Az új családjogi rendelkezésekkel összhangban a javaslat az örökbefogadott gyermek számára vérszerinti szülője után árvaellátást csak akkor biztosít, ha a gyermeket a vérszerinti szülő házastársa fogadta örökbe. Nem korlátozza azonban az örökbefogadás annak a gyermeknek az árvaellátásra való jogát, akit vérszerinti szülőjének halála után, tehát mint árvát fogadtak örökbe. Az iskolai tanulmányokat folytató árvák fokozottabb támogatása érdekében a javaslat nemcsak a középiskolai, hanem a felsőfokú tanulmányok idejére is biztosítja az árvaellátást. Ennek megfelelően a továbbtanuló árvák jogosultsági korhatárát a jelenlegi 19 évről 25 évre emeli fel (70—71. §). Az árvaellátás összegére vonatkozó rendelkezéseket a javaslat változatlanul fenntartja (72. §). 10. A hatályos jog nemcsak az özvegynek és az árvának, hanem — indokolt esetben — a szülők és a nagyszülők számára is biztosít nyugdíjat. A javaslat a jogosultak körét a családjogi szabályokra, illetve a tartással kapcsolatban kialakult gyakorlatra figyelemmel a mostoha- és a nevelőszülőre is kiterjeszti, s ugyanakkor a jogosultságot méltányosabban szabályozza. Azt ugyanis, hogy a szülőnek
