Országgyűlési irományok, 1971. I. kötet • 1-63. sz.

1971-60 • Törvényjavaslat a társadalombiztosításról

667 31 van-e eltartásra köteles és képes hozzátartozója, a jövőben csak akkor kell vizsgálni, ha a szülő az őt eltartó gyermeke halálakor nem rokkant, s így a nyugdíjra csak később nyílik igénye. A szülői nyugdíj összegére és megosztására vonatkozó rendelkezések változatlanok maradnak (73—74. §). 11. Szociális megfontolásokból a hozzátartozói nyugellátások együttes összege az elhunyt nyugdíjánál több is lehet. A felső határ ugyanis az özvegyi nyugdíj összegének két és félszerese, vagyis az elhunyt nyugdíjának 125 %-a. Ha az együttes összeg ezt a felső határt meghaladja, az árvaellátást és a szülői nyugdíjat arányosan csökkenteni kell ugyan, de az árva és a szülő részére — ugyancsak szociális megfontolásokból — ebben az esetben sem lehet kevesebbet folyósítani az árvaellátásnak, illetőleg a szülői nyugdíjnak a Minisztertanács által meghatározott legkisebb összegénél. A jövőben tehát a Minisztertanács, a jelenlegitől eltérően, a szülői nyugdíj legkisebb összegét is megállapítja (75. §). V. fejezet BALESETI ELLÁTÁS (76—97. §) Az V. fejezet szerkezetileg összefogja a jelenleg a betegségi biztosítás és a nyugellátás szabályai között szereplő azokat a rendelkezéseket, amelyek az üzemi baleset és a foglalkozási betegség alapján járó ellátásokat szabályozzák. Az Önálló fejezetben történő szabályozást az teszi szükségessé, hogy a baleseti ellátásnak nem előzetes biztosítási vagy szolgálati idő, hanem a dolgozó üzemi balesete, illetve foglalkozási betegsége az alapvető feltétele. Ezzel egyszersmind kifejezésre juttatja a javaslat a 4. § (i) bekezdésében alapelvként említett fokozott gondoskodást, és megkönnyíti azoknak a szabályoknak az áttekintését, amelyek kizárólag a baleseti ellátásba bevont személyekre vonatkoznak. • 1. A baleseti sérültek baleseti táppénzt, baleseti járadékot és rokkantsági nyugdíjat, valamint e nyugdíjhoz házastársi pótlékot, a hozzátartozók pedig baleseti özvegyi nyugdíjat, végkielégítést, árvaellátást és szülői nyugdíjat kaphatnak. Elhalálozás esetén temetési segély is jár (76. §). A javaslat a jelenlegivel lényegében azonosan rendezi, hogy mi tekinthető üzemi balesetnek, illetve foglalkozási betegségnek, azzal a kiegészítéssel, hogy a biztosítottat társadalmi munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során ért baleset is üzemi balesetnek számít (77. §). A javaslat kizárja a jogosultak köréből azt, aki sérülését szándékosan okozta, valamint azt a személyt, aki hozzátartozója halálát okozta szándékosan (78. §). A nyugellátásoknál érvényesülő rendezési elvnek megfelelően a baleset alapján jogosultat is — választása szerint — csak egy nyugellátás illeti meg (79. §). 2. A baleseti táppénz szabályai a táppénz általános szabályaitól annyiban térnek el, hogy a baleseti táppénz az előzetes biztosítási idő tartamától függetlenül és időbeli korlátozás nélkül, tehát szükség esetén egy éven túl is jár, mindaddig, amíg a sérült az üzemi baleset miatt keresőképtelen (80. §). 3. A fokozott gondoskodás jegyében a baleseti sérült 67%-ot el nem érő munkaképességcsökkénés esetén is kaphat ellátást, mégpedig baleseti járadékot, ha munkaképességcsökkenése a 15 százalékot meghaladja. Az évtizedek óta kialakult szabályozással egyezően 16—25%-os munkaképességcsökkenés alapján a járadék legfeljebb két éven át jár, ezt meghaladó munkaképességcsökkenés esetén pedig a munkaképességcsökkenés tartamára. A baleseti járadék összege a munkaképességcsökkenés fokához és a sérült havi